Még mindig szeretlek (még mindig szeretlek)

Újra látni őt

Malia szemszöge

Az elmúlt napok egy igen nehéz időt tartalmaznak az életembe.Hála az égnek már elmúltak,de az emléke megmarad.Az egészet pedig a jól ismert állarcom tette valamennyire elviselhetőbbé.

De szerintem haladjunk szépen sorjában.

Minden akkor kezdődött,amikor meghallottam Harry új számát,aminek a Falling címet adta.Találó név és csakúgy mint az eddigi összes száma,ez is csodás lett és érzelmekkel teli.Persze,amikor megláttam a telefonom kijelzőjén az értesítést minden leesett.Margaret fura viselkedése és,hogy miért volt olyan ideges amikor telefonált.Én viszont nem tudtam megállni,hogy ne hallgassak bele,a kezem akaratlanul is rányomott és lejátszotta.

Miközben ott ültem a szobámban,velem szemben pedig Margaret állt,végig figyelve a reakcióm,csak egyre tudtam gondolni.Mégpedig,hogy nem mutathatom ki azokat az érzelmeket,amelyek éppen akkor éreztem.Egyszerre éreztem dühöt Harry iránt,amiért így adja ki magából a szakítás utáni időszakot,szomorúságot mert a szöveg alapján nincsen jól,illetve még ha ez önzőnek is hangzik,de megkönnyebbülést is amiért nem csak én voltam/vagyok magam alatt.

Mindezeket összevetve igyekeztem semmit sem kimutatni,ami úgy tűnt sikerült is,mivel,a szám befejezte után csak kikapcsoltam a telefonom,leraktam magam mellé,és elkezdtem ágyazni.Természetesen ezt Margaret nem hagyta szó nélkül:
-Jól vagy?-kérdezte,úgy nézve rám mintha én egy porcelán baba lennék,aki bármelyik pillanatban ezer és ezer darabra nem hullana.
-Persze-fordultam meg egy mosolyt erőltetve az arcomra
-Biztos?-nézett rám furcsán,én pedig megijedtem, hogy na most fogok lebukni
-Igen.-ennyit tudtam mondani
-Rendben,de ha mégis akarsz erről velem beszélni akkor csak szólj,tudod.
-Tudom.Csak kiáltsam el,hogy:,,Margareeet"aztán mire kettőt pislogok te itt is vagy-mondtam ki,mire mindketten elnevettük magunkat.

Ezután persze gyorsan elkészültünk,és barátnőm szokásához híven alig öt perc alatt bealudt.Óriási plusz pont,amiért a könnyeim bírták,míg elalszik.Hirtelen rám tört a sírás,és tudtam zokogás lesz belőle,így kisurrantam a fürdőbe,hiszen Margaret képes nagyon mélyen aludni,de arra hogy zokogok,biztos felkel.

Az egészen semmit sem segített a tudat,hogy Harry száz százalékosan rólam írta a dalt.Volt benne egy pár utalás,ami biztosítja ezt a tényt.

Aznap este nem aludtam.A különböző érzések még mindig kavarogtak bennem,és csak kialvatlanságot okoztak nekem,na meg egyszer-kétszer késztetést,hogy felhívjam és feltegyem neki a kérdéseket.Na persze ezt nem tettem meg két okból:1.ez úgy hajnali 1/2 fele volt és csak nem keltek fel senkit,2.nem vagyok tisztába mit érzek jelen pillanatban iránta és tudom,ha felhívnám akkor azt később megbánnám.

Ez a nap magával rántotta az utána következő többit is.Folyton ő uralta a gondolataimat,és a kérdések vele kapcsolatban:
Most akkor ő is maga alatt van?
Hiányzom neki?
Még mindig szeret?
Mi volt ezzel a dallal a célja?
Ezt csak úgy megírta vagy üzenni akart nekem?

Szerintem mondanom sem kell,hogy ezekre a kérdésekre akárhogy gondolkodtam,nem kaptam választ.Csak teóriáim voltak,hogy talán mi a válasz,de ezek nem voltak biztosak és persze akiktől megkaphatnám a helyes válaszokat,pont azzal az illetővel nem beszélek.

A többiekkel sem vitattam meg,hiszen egyikük se vette észre,hogy valami probléma lenne.Már komolyan elgondolkoztam,hogy vajon ők nem ismernek ennyire vagy én vagyok ilyen jó színész.Ha az utóbbi,akkor fontolóra kellene vennem a színészetet.Mindenesetre is még csak a kedvenc kérdésüket sem kaptam meg,ami a:,,Minden oké?"
Egyszer sem tették fel.Evannel töltöttem a legtöbb időm,ami azt illeti.Kevés idő alatt nagyon közeli barátom lett.Nem beszélve arról,hogy ő volt az egyetlen,aki tényleg le tudta kötni a figyelmem és aki mellett nem csak kamu mosolyom volt.Emiatt nagyon hálás vagyok neki.

És amikor már azt érzi az ember,hogy egy kis kitérő után visszaáll az élete a normál kerékvágásba,akkor veri fejbe az élet,és mondja azt:,,Aha persze.Elhitted mi?".
Hát igen,elhittem,és még csak akkor jött a java,Hayley szülinapja.

Ezzel még semmi gond nem volt,csakhogy ő Harryt is meg akarta hívni,amit négyszemközt közölt is velem.
-Malia.Tudom,hogy ez neked nem könnyű,de nem jöhetne Harry a szülinapi bulimra?-nézett rám kutyaszemekkel.Na most erre mit mondjak?Tisztában vagyok vele mennyire szereti őt és mennyire akarja,hogy jöjjön.Mondjam azt hogy nem jöhet mert én nem vagyok kész még arra,hogy újra lássam?Ez oltári nagy önzőség lenne a részemről!Vagy menjek el a saját húgom szülinapjáról, mielőtt megjelenne,hogy elkerüljem őt?Na mit nem,nem fogom miatta kihagyni!Ezeken gondolkodva csak egy véglet maradt,hogy szembenézzek a ténnyel,hogy látni fogom.Erősnek kell lennem.
-Jöjjön nyugodtan!-mondtam már a szokásos mosolyt erőltetve magamra.Amint ezt kimondtam a nyakamba ugort és csak azt hajtogatta hogy köszönöm.

Szóval kaptam pár napot,hogy összeszedjem magam.Hiszen egy csomó mindent megéltem már.Ezt a napot pluszban túlélni már semmiség nem?Erős lánynak tartom magam,és ehhez is kell tartanom magam!Erősnek kell lennem és kitartani.Nem sírni és megmutatni mit is veszített el.Legalábbis ezt tettem a Tristannal való szakítás után.

Aznap az elhatározásom úgy tűnt tökéletesen menni fog.Amikor apáék felhozták Harryt és a kis bulit,nem inogtam meg.Nem mutattam ki,hogy belül mit is érzek.Lassan már egy díjat is megkaphatnék a csodás színészi alakításomért.

Aztán pedig jött a fekete leves.Minden teljesen jól ment,amíg meg nem láttam.Ott teljesen összetörtem és nem tudtam sokáig állni a tekintetét.A szemébe nézve köszöntem,és úgy láttam ő is feszeng a kialakult helyzettől,és még talán egy kis szomorúságot is láttam azokban a zöld szemeiben.Hát így történt,hogy előtte összetörtem, hogy hirtelen visszatértek azok a szörnyű,maró érzések,amikor ránéztem,és még a sírás előtt, könnybe lábadt szemekkel rohantam fel a szobámba.Ott pedig nem bírtam tovább,útjára engedtem azt a sok könnycseppet,amit idáig visszatartottam.Nem sokkal később,az ágyon ülve hirtelen valaki elkezdte a hajamat simogatni és nyugtatni.Egy pillanatra megijedtem,hogy ő jött utánam de szerencsére csak Noora volt.Pár percig csak némán ült mellettem és hagyta,hogy kisírjam magam.Majd utána nem kérdezte meg,mi is a bajom,mivel teljesen tisztába volt vele,mi is történt. Csak annyit mondott,hogy tegyek fel sminket,mert szétsírtam az arcom és,hogy mutassam magam erősnek.Mert szerinte is az vagyok és nem adhatom meg neki az örömet,hogy szétesve láthat.

Ez így is lett.Összeszedtem magam,és még akkor sem inogtam meg,amikor a fürdőből,ahova épp készültem,ő jött ki.Próbáltam minél közömbösebb lenni vele,és ez remélhetőleg sikerült is.Aztán még egy csapást kaptam.Megláttam,milyen jóba is vannak Joshhal és akkor leesett,hogy emiatt kerül engem annyira Josh.Mert a szakításunk után inkább Harry mellé állt,akit kezdetben nem is kedvelt annyira.Most viszont úgy tűnt,mégis csak valahogy barátok lettek.

Így történt,hogy újra láttam azon a bulin,hogy akkor este ott aludt megnehezítve a helyzetemet,mivel tudtam,a szemben lévő szobában van.Így történt,az első találkozásunk szemtől szembe a szakítás után és így történt nem utolsó sorban,hogy az elhatározásom,miszerint elfelejtem,vele együtt az érzéseim iránta,romokban hevert.