Még mindig szeretlek (még mindig szeretlek)

Szeretem őt.Nem tehetek róla

Harry szemszöge

Nem tudtam mit tegyek.Próbáltam a többiekre figyelni és persze arra,hogy miről is beszélgetnek,de nem tudtam.Csak rajta járt az eszem,azon,hogy most mit érez.Mire gondol és a legfontosabb,hogy jól van-e?

Hát persze,hogy nincs jól,de nem tudom mennyire nincs,hogy teljesen összetört attól,hogy engem látott és felszakítottam a sebeket vagy sem?

-Héj-jött oda Josh.-Minden oké?-nézett aggódva

-Igen,csak elmegyek a mosdóba.Mindjárt jövök.-egyet bólintott,és úgy tűnt el is hiszi.

Természetesen nem oda indultam.Hozzá akartam menni,és ha ezt elmondom Joshnak,akkor biztosan visszatart majd,mert ez számomról egy nagyon rossz ötlet.

Felérve az emeletre,megálltam Malia szobája előtt,nagy levegőt vettem és éppen ki akartam nyitni az ajtót,amikor meghallottam a lépteket,ahogy közeledik egyre jobban az ajtó felé.Gyorsan szedtem a lábamat,egészen a mosdó ajtajáig,oda belépve pedig fellélegeztem.

Egyáltalán nem értem magam,hogy miért is gondoltam,hogy tudok majd vele beszélni.Nem egyedül volt,hanem Noorával és amúgysem hiszem,hogy meghallgatott volna,hiszen megbántottam elég csúnyán.

És tegyük fel,hogy adott volna nekem esélyt és meghallgatott volna.Akkor is mit mondok neki?Hogy szeretem és oltári nagy hülyeséget csináltam?Hogy ezt az egészet azért csináltam,hogy őt védjem?Hogy minden arra ment ki,hogy boldog és nem mellesleg normális élete legyen?

Mit gondoltam,hogy majd mindent kitálalok azért mert én nem tudom elfelejteni?Mert nem tudok másra gondolni?

Úgysem bocsájtana meg,mert amit tettem az rossz volt,mostmár belátom.Nekem rossz volt,de ahogy Josh is mesélte,amióta Evant ismeri azóta újra boldog.Esélye van mellette egy boldog,hétköznapi kapcsolatra,minden média és hírnév nélkül.Persze,ha ebbe belegondolok,a gyomrom golflabda méretűre zsugorodik és gombóc nő a torkomban.El sem merem képzelni,milyen jól érezheti magát vele,mennyit mosolyoghat.Hogy az a mosoly nem azért van mert én felvidítom,hanem mert ezt helyettem más teszi meg.Bár tény,hogy még nem jöttek össze,de nem látok sok esélyt arra,hogy végül ne alkotnának egy párt.

-Van bent valaki?-kérdezte az ajtó túloldaláról egy vékony hang,amit azonnal felismertem.

Felrohant azért a szobájába,mert két/három méterrel távolabb magától meglátott engem,most mit tenne,ha kinyitom az ajtót vagy csak kiszólok és megtudja ki is van a mosdóban?

Nem várakoztathattam meg,ezért kiszóltam,hogy vannak.Nem láttam se őt se a reakcióját,sőt még azt se tudhattam biztosan,hogy még mindig itt áll-e,várva,hogy bejöhet,de tudtam,ha hallotta,egyből leesett neki.

Miután úgy tettem,mintha csinálnék is itt valamit,pedig persze csak a látszat miatt jöttem ide,hogy ne lásson meg a szobája előtt,óvatosan kinyitottam az ajtót és még mindig ott állt.Szemei már csak enyhén voltak pirosak,közömbös tekintettel nézett rám,amitől majd megszakadt a szívem.Illedelmesen oldalra léptem,utat adva neki,hogy lépjen nyugodtan be.

-Köszi.-mondta,majd besietett mellettem.Ahogy ellépett mellettem,éreztem erős parfümjének illatát,majd kiléptem a kis szobából és már be is csukta az ajtaját.Még pár pillanatig ott álltam,a kábullattól,hogy mennyire érzelemmentes volt a tekintete,de gyorsan le is siettem utánna, le a lépcsőn a többiekhez.

Ez a történet ment továbbra is.Malia nem különösebben került,de nem is kereste a társaságom.Összességében boldognak tűnt,habár én tudtam,hogy nem az.Egy-két kivétellel nem volt olyan őszinte a mosolya.Tudtam,ez az én jelenlétem miatt van.Egy párszor találkozott a tekintetünk,és akkor azonnal lefagyott arcáról a jókedv.