𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓-Vkook- befejezett

_32_

Jungkook sóhajtva egyben mosolyogva lépked a másik mellé,egy puszit hintve arcára,s kivéve a ruhákat indul meg a fürdő felé,hogy ő is gyorsan elkészülhessen ,ami tíz perc alatt meg is van. Elkészülve társul a másik három személyhez,kik azonnal megdícsérik,mennyire is jól néz ki,majd egy közös kép után útnak indulnak Jacksonék háza felé. 

-Yunli ,nagyon kis hiperaktív nő,szóval előre készülj fel,ogy rengeteget fog kérdezni.

-Tae,Jisung a legjobb barátom. Ismerem már az anyukáját-mosolygott,s kezével Taehyung arcára simított. 

-Kook,amit kértem,azt kérlek tars meg. Rendben?-megállva a ház elött csatolta ki magát,majd a fiatalabb felé nézett,ki bólintva hajolt közelebb egy csókot adva neki,majd kiszálltak mind a négyen. A lányok szinte rohantak,hog ők nyomhassák meg a csengőt,s ennek hatására,mire Taehyungék oda értek. Yunli már leguggolva szorontgatta a lányokat. 

-Szia Yunli. 

-Taehyung-ah-kelt fel a nő-Gyertek beljebb. 

Bent a ház valami csodálatosan nézett ki Jungkook szerint. A falak enyhe menta színbe pompáztak,mig jobbra a nagy sötét zöld kanapé tökéletesen passzolt a többi fehér ,és a zöldes árnyalatokhoz. Taehyung levetve cipőjét ölelte meg a nőt,ki sokkalta alacsonyabb volt náluk. 

-Jisung,Jimin,Jackson!-kiabált a nő,s nem sokkal később Jisung és Jackson meg is jelentek.  A fiú,még időt se hagyva a másiknak ,hogy felmérje rendesen a terepet,már ugrott is rá,szó szerint ölébe ugorva a másiknak. Jungkook nevetve ölelte vissza barátját. -Jisung,megfolytod. 

-Olyan rég láttalak haver annyira hiányoztál wha-ugrott le végül,úgy nézve legjobb barátját. 

-Rég láttalak Jungkook-mosolygott Yunli,s ő is megölelte a fiút. 

-Én is magát asszonyom. 

-Imádom ,hogy mennyire illedelmes-pillantott Taehyungra,ki büszkén mosolygott Jackson mellett-Már sokszor mondtam ,hogy tegezz nyugodtan. 

-Rendben aszz-akarom mondani Yunli. 

-Így máris jobb. Nos menjünk ,üljünk asztalhoz, és közben beszélgetünk.Meséltek az utazásról . 

-Én mondtam-suttogta oda Jacskon Taehyungnak nevetve. Hisz ma többször is figyelmeztette legjobb barátja,hogy bizony drága felesége sokat fog kérdezni. A vacsora remekül is telt,s a negedénél Jimin is csatlakozott,egy bocsánat kérés társaságába, De mág így is csúnya pillantásokkal ilette keresztapját,s Jungkookot is. A lányok hatalmas nagy adag spagettit nyomtak be megszéyenítve Jisungot,ki fele akkora adagot evett meg ,és persze emiatt ki is dőltek a kanapén. 

-És akkor most engem az érdekelne,hogy ti hogyan is jöttetek össze.-tette fel azt a kérdést,amit lehet kerülni kellett volna. -Jackson mesélt részleteket,de kissé kúrta nekem minden. 

-Nos,ugye mint tudod ,Lisa külföldre ment ,és nem akart egyedül hagyni a lányokkal,hiába vagytok itt ti. Ezért feladott egy álláshírdetést,bébiszittereknek,és Kook köztük volt-kulcsolta kezét a másikéra-Bevallom az elején nem nagyon szmpatizáltunk,amit meg is értek,hisz én rideg voltam vele,ő pedig makacs mint egy öszvér. De aztán voltak ,olyan momentumok,amikor kettesbe voltam vele,és valahogy sikeresen fura érzéseket váltott ki belőlem  jó értelembe,és aztán pedig eg hosszú beszéletés után Lisával,rájötem mik is ezek a fura érzések,és most itt vagyunk. Tud mindent rólam,úgy ahogy én is róla. 

-Ez annyira megható. Tisztára mint valami rosszul megírt kdrámába. 

-Igen-nevetett fel Jungkook is ,fejét a vállára téve az idősebbnek,s úgy nézett végig mindenkin,de tekintete megakadt Jiminen.Kinek feje lehajtva pihent,s kis könnycseppek csurogtak le arcán. 

-Meglepett,hogy Ti összejöttetek,hisz ugye Jiminnel volt nagyon sokat Kook,és azt hittem hogy ti ketten. 

-Nem asszonyom. Mi nem voltunk együtt sose. 

Mind egy emberként kapták Jimin felé tekintetüket,ki hatalmas hangal kelt fel,fellökve székét,majd kiviharzott a konyhából. 

-Utánna menjek?-tette fel kérdését Jungkook,s már indult is volna ,ha Taehyung nem ültette volna vissza,s indult volna el ő kereszt fia után. 

Tudta,hogy mi baja volt a fiatalabbnak,s azt is tudta hova bójhatott el,ha már szobájába nem is volt. 

-De rég másztam én ide ki-küzdötte fel magát a tetőre,hol Jimin térdeit felhúzva nézte a tájat. Taehyung nagyot sóhajtva foglalt helyet a másik mellett,ugyan azt téve. Sokéig csak ültek egymás mellett,míg végül Taehyung kezét a másik vállán át  nem vetette,úgy húzva egy ölelésbe. -Figyelj Jimin...

-Sajnálok mindent. 

Taehyung érdeklődő pillantással nézte a keresztfiát,ki szemeit és orrát megtörölve fogta meg vállán heverő kezet,s szorította magához. 

-Annyira szégyenlem magam keresztapa. Amiket hozzád vágtam szavak,és amiket tettem,tudom ,hogy nem voltak helyesek. Tudtam,hogy nem szabadna így beszélnem veled,azok után ,amit értem tettél. Csak....úgy éreztem ,hogy szeretem Jungkookot,te pedig elvetted tőlem,ami így vissza gondolva elég hülyeség,hisz én voltam az aki mindennek véget vetett. 

-Miért mondtad neki azt,hogy szereted ha mégsem?

-Nem akartam elveszteni. Nem szépen váltunk el aznap,amikor te bevitted a korházba,és már aznap leesett,hogy nem jó amit csinálok. Amikor apával mentetek Busanba,csak vissza akartam szerezni a barátom. Tudom,hogy történtek dolgok köztünk,de emellett Jungkook volt az egyik legjobb barátom,és csak nem akartam,hogy kilépjen az életemből . És emellett féltékeny is lettem,amiért te tudod őt úgy szeretni,ahogy én nem tudtam. 

-Jimin,sok hülyeséget csináltál,és azt se értem hol romlott meg ennyire a kapcsolatunk. De ha benne vagy,és egy ellenség helyett,újra keresztapádként látnál,akkor helyre hozhatnánk ezt az egésszet.-nyugtatóan simogatta vállát a fiatalabbnak,kinek kis krokodil könnyei újra útnak indultak. 

-Benne vagyok,kersztapa-ölelte szorosan magához. Taehyung nem hitte volna még a délután folyamán,hogy kibékül a fiúval,és ez az opció fel sem merült fejében ,de mégis ,örült neki . 

-Menjünk be. A többiek nem értik mi volt ez a kirohanásod. 

-Szégyen,fájadlom egyvelege ,egy kis drámával-kuncogott fel a fiatalabb-Igazad van,menjünk vissza. 

Lemászva a tetőről indultak el vissza le,hol Yunli boldogan faggadta Jungkookot,de a másik kettő érkezésére abba maradt. Mind árgus szemekkel nézték őket,ők pdig csak mosolyogva ölelték meg egmást,ezzel egy hatalmas döbbenet sort okozva. 

-Végre béke?-tette fel Jisung a kérdést,mire kis öccse,és keresztapja is boldogan bólintottak-Adta a jó isten,én már nem bírtam ezt a drámát. 

-Jimin,beszélj Jungkookal is. -engedte el a fiatalabbat,ki bólintva nézett a másikra,ki felkelve követte őt. 

-Figyelj Jungkook,én csak azt akartam mondani,hogy ......sajnálok mindent,amit tettem ,vagy mondtam neked. Nem ezt érdemelted volna tőlem. Szégyenlem magam miattuk,és nem kérem azt,hogy most azonnal bocsáss meg,és legyünk barátok. 

-Pedig szívesen lennék újra a barátod-szólalt meg Jungkook. Tudta,hogy tényleg komolyan gondolja,semmi hátsó szándék nélkül,hisz az meglátszott volna a fiatalabbon,mert egyáltalán nem tud hazudni.-Viszont,remélem a kaőpcsolatomat Taehyungal nem bombázod szét. 

-Nem,dehogy is.Ilyen a terveim közt nincs. Viszont ,tényleg,iszonyatosan sajnálok mindnt. 

-Minden rendben Jimin-mosolygott rá,amit viszonozott is Jimin. 

-Menjünk vissza. 

Visszatérve ők is becsatlakoztak a társalgásba,és érződött a hangulaton,hogy mennyivel hjobb lett. 

(Még két rész van hátra,és egy epilógus)