Ez álom vagy valóság? ✓

⏳10.rész || Az idő múlik - Vége⏳

Haga pedig csak bámult ki a fejéből. Tudta, hogy Luna nem hazudott neki. Így arra jutott, hogy meg kell változnia neki.

Mielőtt Luna elájult és a földre zuhant Atemu elkapta őt. Yugi és barátai a boltba indultak. Atemu a karjaiban vitte az alvó barátnőjét és fiát.

A boltba belépve Salomon mosolyogva fogadta a gyerekeket. De amint észrevette az alvókat komoly lett. Felvitték az emeltre Lunát és Atemet. Atemu a kanapéra rakta őket.

- Remélem nincs semmi bajuk. - mondta Atemu.

- Csak alszanak. - mondta Yugi. - De nézzük meg Luna sebét.

De ahol a sebet vélték nem volt ott. A homlokukat ráncolták.

- Mi történt itt kellene egy sebnek lenni. - mondta Joey értetlenül.

- Az istenek segítettek rajta. - mondta Mahad.

- Vajon mikor fognak felébredni? - kérdi Téa.

- Nem tudom. De itt maradok velük. - mondta Atemu.

Ezzel senki nem mert vitatkozni. Tudták jól, hogy semmivel se tudnák elérni, hogy a fáraó ott hagyja őket.

Két nappal később
Atemu még mindig ott volt Luna és Atem mellett. Két napja csak alszik az anya-fia páros. Kezdet aggódni miattuk.

Egyszer csak Atem és Luna is ébredezni kezdtek. Atemu rögtön melléjük térdelt. Majd simogatni kezdte a fia hátát utána pedig Luna arcát is megsimogatta.

- Nem álom volt, hogy itt vagy.

- Nem bizony Luna. Teljes mértékben én vagyok az.

- Atemu hiányoztál.

- Ti is nekem. De szóljunk Yugiéknak.

- Rendben.

Atemu pedig lement a boltba. Mindenki ott volt.

- Felébredtek! - kiáltotta mosolyogva.

- Akkor menjünk. - mondta Yugi.

Majd az emeletre siettek. Ahol látták, hogy Luna és Atem a kanapén ülnek.

- Sziasztok.

- Luna kicsim jól vagytok? - kérdi apa.

- Igen semmi bajunk.

- Akkor jó. - mondta apa egy sóhaj után.

- Azért ilyen könnyen nem lehet megszabadulni tőlem.

- Tudom és örülök neki. - mondta mosolyogva anya.

- Fáraóm neked nem uralkodnod kellene a néped fölött?

- Utálom mikor így hívsz. - mondta duzzogva.

- Na ilyet se láttam még. - mondta döbbenten Joey bácsi.

- Ezt is megéltük. - mondta apa.

- Majd visszamegyek a kapu nyitva van. De ti is jöhettek bármikor.

- Rendben. - mondtam vigyorogva.

- Csókold meg. - mondta Mokuba bácsi.

Atemu eleget tett a kérésnek és megcsókolt. Utána a homlokunkat összedöntöttük.

- Innentől nem hagylak el titeket.

- Vissza kellesz menned.

- Tudom de nem most.

Semmi érdekes nem történt. Atemu, Shadi, Seto és Mahad egy hónapig velünk voltak de utána visszamentek. De tudtam jól, hogy nem sokára láttjuk őket.

Évekkel később
Az idő gyorsan telt. De rengetegszer voltunk Atemuéknál. Nem tévedtem sokat Atem és Layla összejöttek, ahogy Ramses és Aria is. Ráadásul nagyszülő is lettem. Boldogok voltunk ennél többet nem kívánhatnék. Tudom, hogy ez valóság volt és nem álom.