⏳05.rész || Elvesztés megint - Új ellenség a láthatáron⏳

17 1 0
                                    

Amint eltűnt Luna és a családja. A fáraó a földre rogyott.

- MIÉRT!! - kiáltotta fájdalmasan majd sírni kezdet.

A többiek se jártak jobban. Ők is követték a fáraó példáját. Mind szerették az eltűnteket.

- Luna. - suttogta maga elé Atemu. - Vigyázz magatokra.

- Fáraó. Jobb ha visszamegyünk. - suttogta Isis.

- Jó. - mondta Atemu.

Majd visszamentek a tróntermbe. Amiből most hiányzott az élet. Mind imádták a négy gyereket de többieket is. A fáraó csak maga elé bámult érzelmek nélkül.

- Miért van az, hogy akik fontosak nekem rajtatok kívül mind eltűntek? - kérdi Atemu szomorúan.

- Sajnos erre nem tudjuk a választ fáraó. - mondta Mahad. - Egyikünk se örül neki, hogy megint eltűntek. Főleg, hogy most a gyerekeink is velük voltak és tudunk is rólunk.

- Bízom Lunáékban. De ott kellene lennünk velük. - mondta Atemu.

- Fáraó tudom, hogy nem vagy jól. De lehet nekik így jobb. A gyerekeknek nem eshet így baja. Fáj ezt kimondani hiszen unokám is ott van velük. Jobb helyen vannak mint itt. - mondta Aknadin szomorúan.

- Akkor is. Megint elvesztettem a barátnőmet. Ráadásul a fiamat is. - mondta Atemu.

Csendben voltak. Tudták jól, hogy itt nem segítenek a szavak. Csak remélték, hogy Lunáéknak nincs semmi baja az ő világukba.

Este Atemu az szobája erkélyén állt és nézte az éjszakai eget.

- Apa te mit tennél a helyembe? Már másodjára veszítem el a szerelemet és a fiamat is. Tudom, hogy nekik ott biztonságosabb de jobban örülnék neki ha itt lennének vagy mi lennénk ott velük.

Atemu bement a szobájába. Aknamkanon csak szomorúan nézte a fiát.

- Bár segíthetnék neked fiam. De nem tudok. Pedig szívesen megismerném személyesen is Lunát és az unokámat.  - suttogta szomorúan.

- Ó Luna csak vigyázzatok magatokra.

Atemu pedig elaludt. Ha már fizikailag nem is lehet a barátnőjével és fiával. Álmában igen.

Megint zuhantunk

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Megint zuhantunk. Kezdem megszokni. Majd földet értünk.

- Jól vagy?

Atem csak bólogatott.

- Hol van apa?

- Ő nem jött velünk. Ha nincs is itt a szívedben mindig ott lesz. Mosolyogj én is ezt fogom apa nem szeretné, hogy szomorú légy.

- Tudom.

Majd megölelt enegem. Nem eshetek szét szüksége van rám. Én vagyok a támasza.

- A palotában vagyunk még mindig. Ideje visszamenni a Királyok völgyébe.

Ez álom vagy valóság? ✓Where stories live. Discover now