Ez álom vagy valóság? ✓

⏳02.rész || Eltűnünk a múzeumból⏳

Húsz év telt el. Yugiék lánya és barátai betöltötték a tizennyolcat. Nem tudták, hogy el fognak tűni a nap folyamán.

- Luna el fogsz késni! - kiáltotta anya.

- Rohanok!

Kapkodni kezdtem. Francba elaludtam. Én személy szerint Luna Muto vagyok. Yugi Muto és Téa Muto egy szem lánya. Tizennyolc éves vagyok. A barátaimmal sok bajba szoktunk keveredni. A verekdéstől se riadunk vissza mert lányok vagyunk. A barátaim nem mások mint Hana Kaiba, Sango Wheeler és Momo Taylor.

Pontosan Seto Kaiba lánya az egyik legjobb barátnőm. Csak ritkán párbajozunk. Verekedni szoktunk inkább. Oda annak idején Tristan bácsi és Joey bácsi iratott be.

Seto bácsi támogatta az ötletüket az ő szavival élve. Lányok vagytok muttasátok meg, hogy erősbbek vagytok mint egy fiú.

Tényleg erősebbek és okosabbak vagyunk az átlag embereknél. Lépcsőn rohantam lefelé. Ma suli után a múzeumba és a partra megyünk a lányokkal és Eijivel.

- Itt vagyok!

- Megy a pirítós. - dobta anya a kezembe.

- Köszi anya imádlak.

Majd adtam neki egy puszit.

- Apád lent van a boltban.

- Okés.

Rohantam megint le a lépcsőn. Egyszer balesetet fogok szenvedni.

- Apa merre vagy!?

- Itt.

Jött elő valahonnan. Adtam neki is egy puszit majd rohantam is ki a házból. Késésben vagyok nem is kicsiben.
Kapni fogok a tanártól.

- Luna!

- Hana te vagy az?

- Igen. Látom te is késsel.

- Mint mindig. Szerintem Sango és Momo is így járt mint mi.

- Az is igaz.

Hanával együtt rohantunk. A suli kapuját már bezárták.

- Ti is itt vagytok?

- Persze. - mondta Momo.

- Egyértelműen. - mondta Sango.

- Akkor ugorjunk vagy nagy bajban leszünk.

Rohantunk tovább. Majd egy nagy lendületet vettünk és átugrottuk a kaput jó, hogy rövid nadrágot hordunk a szoknya alatt. A portás szív rohamot kapott szerintem.

A szülők követték a gyerekeiket. Az anyák elájultak amint látták, hogy juttnak be a lányaik.

- Le se tagahatnánk őket. - mondta Tristan.