Barátságból szerelem? [Eren x Reader] (BEFEJEZETT)

33. rész

-(T/N) kelj fel. Már negyed 1 van. - hallottam meg egy kedves hangot, és egyből tudtam kihez is tartozik.

-HOGYMII? -pattantak ki szemeim, amiket eddig csukva tartottam.

-Igen. Szoval ideje kelni.

-Ohh rendben.

-Majdnem mondtam hogy csinálok reggelit de az már inkább ebéd.

-Hát igen. - nevettem el magam kínosan.

Feltápászkodtam az ágyból és Eren egy gyors csókkal köszöntött, majd kisietett a szobából gondolom hogy tálalja az ebédet. Addig én átöltöztem, megmosakodtam és mentem is Eren után. Ahogy szaladtam a konyha felé, a telefonom csörgő hangja állított meg. Visszamentem Eren szobájába és felvettem a telefont. Apa hívott.

Szia. Tudod beszélnünk kellene. Tényleg leállok az ivással csak gyere haza. Tényleg belátom ez nem megoldás. Leszokok róla.

Szia. Erennél vagyok. Megebédelnk és megyek is.

Rendben. Köszönöm, szia.

Szia. - tettem le a telefont.

Mostmár ténylegesen elértem a konyháig ahol mennyei illatot éreztem. Gyümölcsleves volt és krumpli püré hússal. Amikor mindketten végeztünk az evéssel megdicsértem az ételt, ugyanis nagyon finom volt.

-Tényleg nagyon jó szakács vagy.

-Köszi. - nevette el magát.

-Most viszont mennem kell. Apa szólt hogy beszélni akar velem.

-Melyik apád? - nézett rám nagy szemekkel.

-A nem apám.

-Ja aha. Oke. Hazakísérlek.

-Rendben, köszönöm. - indultam meg a bejárati ajtó felé ámde Eren megragadta a csuklóm és magához rántott.

-E nélkül nem megyünk sehova.- magához szorított és kezei derekamra tévedtek. Ajkaimat vett birtokba. Csókja gyors volt és próbáltam felvenni vele a tempót, megjegyzem sikertelenül. Hirtelen a falnak nyomott majd nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem mondom hogy nem élveztem, mert de, nagyon is. Halk sóhajok hagyták el ajkaim mire Eren mély hangján megszólalt.

-Ha tudnád mennyire szeretlek..

♥︎ Kedves olvasó! Fogadjunk azt hitted lesz itten valami. De nem. Hehe. Majd lesz olyan is. ♥︎

-Mennünk kellene. - szólaltam meg, holott nem akartam hogy vége legyen. De mennünk kell.

-Igaz is. Menjünk..- távolodott el tőlem majd kinyitotta nekem az ajtót. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Majd amikor hazaértem egy lágy csókkal búcsúztunk el egymástól.

-Szia apa. Hazaértem.

-Szia. - ölelt meg szorosan. -Tudod tényleg nem megoldás az ivás, de nem láttam mást jobbnak. Bocsáss meg hogy emiatt érezted rosszul magad itthon. Leszokok róla.

-Rendben, apa. De tudd, más is ezt csinálja ilyen esetekbe vagy éppen szakításnál.

-Hmm...na és. Hogy áltok Erennel?

-Hogy...hogy érted? - pirultam el.

-Védekeztek? - tette fel úgy a kérdést mintha csak a holnapi ebédről lenne szó.

-Hogy mi?

-Védekeztek? Vagy csináltátok már? Ugye már felvilágosítottak?

-Természetesen felvilágosítottak. -vörösödtem el még jobban.

-Jo. Ha bármilyen kérdésed van szólj.

-Khm..oke. - köszörültem meg a torkom.

-De tényleg ne mondjak ötleteket? Hogyan lenne élvezetesebb?

-NEM! - szaladtam fel a szobámba és csak apa kuncogását hallottam már.

Fejemet a párnába fúrtam és próbáltam meg lenyugodni. Te jó ég, holnap suli. Tanulnom kellene ugyanis a sulis élet nem állt meg. Semmi kedvem hozzá. Na meg ha ez nem lenne elég, akkor mondom hogy Erenen kattog az agyam. Odafigyelni se tudnék.

*Two years later*

Még mindig az ágyba fetrengek és semmi kedvem tanulni.

*Two years later* (ezeket nem komolyan venni csak viccként tettem bele. Tudjátok van ez a hang)

Végre erőt vettem magamon és amikből felelni fogunk megtanultam. Unatkozok. Gondoltam kicsit felnézek facebookra vagy ráírok Erenre. Amikor feloldottam a telefonom láttam Eren írt nekem. Meg is nyitottam ahol egy képet küldött. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Nagyon édes. Főleg azzal az üzenettel hozzá.

A képben az volt ahogy fekszik és oda írta hogy : Már csak te hiányzol innen.

Mivel unatkoztam gondoltam elmegyek Sashához egy kicsit. Régen voltam náluk és tényleg ránk férne egy kiadós csajos beszélgetés. Nem sokkal később rendbe szedtem magam és barátnőmhöz indultam. Egy kis séta után oda is értem majd csengetésem után ajtót is nyitott.

-Sziaa. Jó újra látni. - ölelt meg amit mosolyogva viszonoztam.

-Sziaa.

-Gyere be. Kérsz inni valamit? - kérdezte meg kedvesen.

-Nem kérek, köszönöm.

-Oke. Ha kell bármi szólj. Amúúgy? Volt már valami Erennel?

-Mire gondolsz, Sasha? - követtem a lányt a szobája felé.

-Hát...nem történt még valami extra?

-N-nem. - pirultam el.

-Uuu vérvörös aura, valaki zavarban van.

-Nem vagyok! - védtem be magam.

Ez a két mondat egy filmbe van. Aki felismeri (kitalálja melyikbol van) az kap sütit.

-Mindegy de ha megtörténne szólj. Tudni akarok róla hehe.

-J-jó.

Sokat beszélgettünk még tök átlagos dolgokról majd a messenger jellegzetes hangját hallottam meg.

-Eren írt.

-Na, mit akar?

-Jézus. Azt mondja bajban van. Siessek oda.

-Jaj. Nem csak szivat?

-Nem. Sietek. Majd...majd beszélünk. - köszöntem el majd rohantam Eren felé mert foggalmam sem volt milyen bajban lehet. Amint odaértem eszeveszett módjára kopogni kezdtem. Lassan nyílt ki az ajtó majd Eren nekitámazkodott az ajtófélfának majd perverz mosolyra húzta ajkait. De hülye. Ezt tényleg szórakozott én meg itt hogy aggódtam.

-Normális vagy? Azt hittem tényleg bajban vagy. - szidtam le.

-Egyedül vagyok itthon. - búgta közel hajolva a fülemhez. De jó. Feltört a perverz énje.

__________________________________
( ͡° ͜ʖ ͡°)

( ͡° ͜ʖ ͡°)

( ͡° ͜ʖ ͡°)

( ͡° ͜ʖ ͡°)