Barátságból szerelem? [Eren x Reader] (BEFEJEZETT)

17. rész

Ahogy közeledett egyre jobban kirajzolódott a velem szembe sétáló. Hmm. Nagyon hasonlít.....várjunk, ez Mikasa!
-Hellooo! Mi járatban ilyen későn? Nem aludnod kéne? - szóltam oda Mikasához.

-Ezt én is kérdezhetném. De most hogy így összefutottunk beszélnünk kéne valamiről.

-Igen? Hallgatlak! - érdeklődtem mikor Mikasa leült egy padra majd én is így tettem.

-Szóval...emlékszel amikor azt mondtam majd egyszer megtudod az igazat? Mindenről? - kezdett bele mondandójába.

-I-igen de már megtudtam. Sarahék nem az igazi szüleim.

-Igen. De azt tudod ki az...apád? Valójában ki a családod?

-Még nem, de meg fogom tudni.

-Nos akkor most megtudod. Szoval ugye nem tudom azt mondták e neked az anyukád belehalt a szülésbe...és az apukád így nem akart felnevelni. Nos az a helyzet a te anyukád az én anyukám is. Valójában már előtted született egy gyermeke aki én voltam. De az apukánk már két gyereket egyedül nem alart nevelni.

Csak tátva maradt a szám. Meg se tudtam szólalni. Szóval...Mikasa a tesóm. Kis idő elteltével feltettem a kérdést ami a legjobban foglalkoztatott.
- Na de ki az apám? Várjunk....

-Levi Ackerman....

-HOGYMIVAN?  Ez most komoly a matek tanárom az apám? De akkor te is..?

-Igen - vágta rá.

-Úristen....de akkor ki volt az az ember aki leszólított az utcán hogy majd megtudom a teljes igazságot? Ő miről beszélt? Milyen igazságról még?

-Anyukánk bátyja.

-Aaa...értem...

*10 perc múlva*

-TI MIT KERESTEK ITT ILYENKOR? Esti túrát szerveztetek? - hallottunk meg egy ismerős hangot.

-Connie! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdeztem a hirtelen ideteleportálodott barátomtól.

-Ja tudod csak mégis el tudtam jönni még ma az egyik járattal. A szállásra tartottam amikor megláttalak titeket. Na de ha itt is vagyunk vezessetek oda kérlek.

-Ahha, értem okés. - válaszoltam majd Mikasával együtt indultunk vissza a szállásunkra. Az egész utat ami nem is volt olyan hosszú Connie hülyeségeivel telt el. Mikor visszaértnk senkit nem ébresztettünk fel így reggel Connie is meglepi lesz. Mikasával egyszeűen elköszöntnk majd gondolataim mélyébe tèrtem vissza a szobámba ahol egy felébredt Erent találtam.
-Hát te hogy hogy nem alszol? - kérdeztem meglepődve majd odasétáltam hozzá.
-Hol volt a kisasszony?
-Csak sétálni...nem tudtam aludni.
-Szólhattál volna. Vagy mentem volna veled vagy pedig segítettem volna elaludni.
-Segíteni még most is segíthetsz az alvásban. (ugyanis annyira felkavart minden ez a sok hirtelen jött információ, hogy mégjobban eltávolodtam a fáradságtól)
-Eren..holnap mondok valamit.

-Okés. Na de most gyere ide, fáradt vagyok. Aludjunk.

Csak elmosolyodtam és befeküdtem mellé. Fejemet a mellkasába fúrtam hallgatva a szívdobogását. Eleinte tincseivel kezdtem el játszani majd egyre jobban nehezedni kezdett a szemhéjam. Majd szépen lassan elnyomott az álom.

"Futok, futok és futok....nincs senkim....egyedül Eren akit a szemem láttára gyilkoltak meg? Most én fogok következni. Itt lenne a vég?

Sírva ébredtem fel. Kapkodtam a levegőt.

-Mi a baj (T/N)! Rosszat álmodtál? -erre csak bólintottam. -Shhh, itt vagyok. Nincsen semmi baj. Nyugodj meg. Bármit is álmodtál itt vagyok és megvédelek. Shh. - nyugtatott miközben a hátamat simogatta majd egy puszit nyomott az arcomra. Kis idő elteltével sikerült megnyugodnom de megintcsak n tudtam elaludni.

-Eren, alszol?

-Ahha. - válaszolta már kómásan. -Mi a baj?

-Ja, ja semmi aldujunk. - nem érkezett válasz. Forgolódva de sikerült elaludnom.

__________________________________
Sziasztok! Hát..remélem ez így tetszik nektek. Most hogy pár napig nem is volt új fejezet így egy hosszabb részt hoztam nektek. ❤️