Barátságból szerelem? [Eren x Reader] (BEFEJEZETT)

24. rész

1 hónappal később

Egy hónap telt el a történtek óta. Annyi volt a bajom hogy a sípcsontom tört el, valamint a térdem is roncsolódott kicsit, de nem vészes. Egy egész hónapon át itthon ültem gipszbe. Unalmas volt, mert nagyon semmit nem csináltam így, és még melegített is plusszba. Ez idő alatt még párszor megsírattam azt hogy nem vérszerinti szüleimmel élek, de kezdtem beletörődni ugyanis ha egyszer ők neveltek fel...
Ha valaki ugyanígy jár és például felbukkanna a vérszerinti szülei hogy magyarázkodjon miért hagyta el vagy akármi akkor őket nyílván nem tudná a szüleinek nevezni, mivel nem is ismerné őket. Szóval azok a szüleink akik felnevelnek, még ha nem is vérszerinti. Nekem ez volt megírva. De ettől függetlenül boldog vagyok. Eren minden nap átjött és a tanulásban is segített. Sokat törődött velem, volt hogy ajándékot is hozott. Vagy szimplán egy kis édességet. A többiek is sokszor meglátogattak, felvidítottak ha éppen rossz kedvembe voltam. És a tegnapi nappal minden rendbe jött. Levették a gipszet és ezzel újra elkezdhettem suliba járni, viszont tesizni még nem tesizhetek. Jelenleg vasárnap este van, úgyhogy bepakoltam a suli tatyómba. Elmentem fürdeni majd leültünk vacsizni anyáékkal...olyan fura ezek után így szólítani őket de nem bántanám meg azzal hogy a nevük szerint hívom őket. Hamar el is fogyasztottuk az ételt, majd hulla fáradtan dőltem be az ágyba és aludtam el másodpercek alatt.

Reggel a telefon csörgésére keltem. Ki lehet az?Ugyanis ez nem ébresztő volt...várjunk. Elfelejtettem beállítani ébresztőre. Biztos Eren az hogy hol vagyok már, mivel megbeszéltük hogy együtt fogunk majd innentől suliba járni. Nem tévedtem, Eren volt az. Gyorsan fel is vettem majd beleszóltam.

-Szia.

-Szia. Hol vagy már? Egy 10 perce itt állok az ajtó előtt.

-Oo. Hány óra?

-Ne mondd hogy most keltél? 10 perc múlva be kell érnünk. Siess. Itt megvárlak.

-Oke, na. Sietek.

Gyorsan el is készültem ugyanis nem akartam elkésni máris. Gyors kiáltottam az ajtónál egy "elmentem, sziasztok" -ot. Gyorsan fordítottam el a  kulcsot  a zárba és zártam is be magam mögött. Megláttam Erent mire láttam valamin nagyon nevet.

-Mi az? Nevetségesen nézek ki? - húztam fel egyik szemöldököm.

-Nem, csak itt köszönsz nekik, közbe már itthon sincsenek. Plussza nemrég láttam egy vicces videót.

-Ouh tényleg. Már dolgoznak. Na de menjünk nehogy elkéssünk.

Ezzel el is indultunk, viszont most nem nagyon tudtunk miről beszélgetni. Csak sétáltunk egymás mellett csendben. Egyszercsak megéreztem ahogy Eren kézfejével simogatja az enyémet, majd lassan összejulcsolja azt. Itt csak pirulva kaptam a kezünkre a tekintetem, majd felnéztem Erenre aki épp engem nézett és bevetette a legimádnivalóbb mosolyát. De aranyos így. Észre se vettük már a sulinál is voltunk. Már a többiek a terembe voltak és amikor kézen fogva megláttak minket csak nagyra nyílt szemekkel néztek ránk. Kivéve Armint. Gondolom neki már mondott valamit Eren hogy mi is a szitu. Igazából nagyobb randira nem is hívott el csak találkozgatunk de azt amúgy js szoktunk, hisz legjobb barátok vagyunk. Lehet még mindig csak barátként tekint rám. De nem. Akkor nem írta volna azt a levelet amit még az utazás során a parkba adott. Nem sokkal később annyit vettem észre, hogy mindenki felénk kezd el futni. Hamarosan a földön fekve találtam magam, mindenki a nyakamba ugrott.

-Úgy hiányoztál már innen (T/N)!

-Végre újra itt.

-Majd gyere át valamikor hogy már minden rendben van.

Hangoztak el hasonló mondatok, amiket csak megmosolyogtam és visszaöleltem mindenkit akit csak tudtam ebbe a helyzetbe.

-Au. - nyögtem fel kissé.

-Csak én vagyok. Nem maradhattam ki. - szólalt meg Eren aki ránk ugrott. Végülis nem feküdtek már elegen rajtam. :)

-Na száljatok le nehezek vagytok. - nyöszörögtem.

-Igen Sasha, mondtam hogy nem kéne annyit enned!! - szólalt fel Connie.

-Igaza van! Kieszel minket a vagyonunkból! - helyeselte Jean.

-Ne js foglalkozz velük. Nagyon is csinos vagy! - védtem meg barátnőm.

-Aww (T/N) köszönöm. De te szebb vagy. Tényleg. Ha fiú lennék szerelmes lennék beléd. (ezt a mondatot való életbe is megkaptam onnan van az ötlet xd)

-Ne túlozz. - mondtam majd próbáltam kiszabadulni végre sikeresen.

-Hát ja...Sasha azért nem kéne ennyire túlozni igaza van. - adott igazat nekem Connie.

-Köszönöm. Én is nagyon szeretlek, Connie Springer! - mondtam drámaian, majd megöleltem őt.

Mindenki a helyére ült majd beszélgetni kezdtek. Én Eren mellett ültem mire hirtelen elém ugrott Sasha, Annie, Historia és nagy nehezen Ymir és természetesen Mikasa, ő semmiből se maradhat ki..

-Szünetbe gyere ki velünk wc-re - kacsintott Annie.

-Hát már megint csoportosan budiznak. Én ne menjek? - kérdezte játékosan Eren.

-De feltétlenül. Már csak te hiányzol. - válaszoltam, majd rábólintottam a csoportos wc-zésre.

Csengő hallatára mindenki a helyére ült. Az óra Hangeval volt. Az ő órái sose unalmasak. Majd mikor kicsengettek egyből felpattantam a székemből majd a lányokat követve mentem ki a wc-be. Tipikus dolgokat megbeszélő Szent helyre.

-Szovaaal? - kezdett bele Annie.

-Szoval mi? - értetlenkedtem.

-Mi van köztetek? - folytatta.

-Hát...izé..az az igazság még én se tudom..De shh!

-Na mindegy a lényeg, hogy szólj ha bármi alakulóba van. - mondta Mikasa majd ki is ment.

-Nem nem, nem mész. - ragadta meg a karom Sasha.

-Miért? Ennyit akartatok nem?

-Lenne itt még valami. Igazából csak akartunk rendezni egy csajos estét. És lenne kedved eljönni?

-Igen. Mikor lesz?

-Majd hétvégén szombaton de felőlem lehet már pénteken is.

-Nekem pénteken nem jó. - állt hozzánk közelebb Historia majd folytatta. - Ymirrel leszek.

-Woah. Randi? - huzogatta a szemöldökét Annie.

-NEM!Sima tali. Mint ez a csajos este.

-Jó, mindegy mehetünk ennyit akartunk.

Vissza is mentünk a terembe ahol teljesen nagy káosz volt. Jézusom. Néhány pad felborítva és szaladgálnak össze vissza. Hiába szóltunk nekik hogy álljanak le, semmi. Majd lekapcsoltuk a lámpát arra hátha felfigyelnek.

-Na most hogy mindenki leállt mi ez a nagy felfordulás? - akartam számon kérni őket de ezt helyettem a hirtelen mögém teleprotálódott Levi tanár úr tette meg. - Most azzonnal tegyetek rendet különben...

-Jólvan na. Szórakoztunk egy kicsit.

-Tch. - ennyit tudott mondani majd leült a tanári asztalhoz.

Mindent a helyére tettek majd Eren leüllt mellém és a fülembe súgta.

-Szünetbe az enyém vagy. Mondani akarok valamit...vagyis jah. Olyasmi.

Egész órán ez a mondat járt a fejembe és izgatottan vártam mit akarhat  Eren.