Barátságból szerelem? [Eren x Reader] (BEFEJEZETT)

26. rész

Reggel van. Szerda reggel, és ekkor tudatosult bennem hogy ma tz-t írunk....matekból...
Megfordultam, de nem találtam magam mellett Erent. Pedig milyen jó lett volna arra a látványra kelni hogy itt fekszik mellettem. Kicsit hamarabb keltem ma, mint ahogy általában szoktam. Hirtelen az ajtó nyitódására, eszmèltem fel. Eren jött be, reggelivel. Ami most müi volt.
-Csak mert tudom hogy mostanába erre vagy rákattanva. - mosolygott rám.

-Igen. Köszönöm. Aranyos vagy. - viszonoztam mosolyát.

Leült az ágy szélére majd átnyùjtotta nekem a tál müzlit. Együtt reggeliztunk majd elkészültünk, és indultunk  a suliba.
-Ugye tudod hogy ma írunk matekból? - kérdeztem rá.

-Hogy mi??? Ezt te honnan veszed? - nyíltak nagyra szemei.

-Még te mondtad nekem amikor még nem jártam suliba hogy írni fogunk. -emlékeztettem.

-Ohh. Nem emlékszem erre. Majd...azért leleshetem?

-Nem nagyon tanultam, de igen.

-Oke. Köszi.

Majd csendben sétálgattunk tovább. Sikerült nem el késnünk.
-(T/N), jó lesz neked a szombat akkor? - ugrándozott padom mellé Sasha.

-Igen. - mosolyogtam rá majd egy szupi után ugrándozott vissza boldogan a többiekhez.

-Akkor a péntek meg jó lesz nekem. - jelentette ki Eren.

-Igen. Meg amúgy mit tervezel péntekre? - érdeklődtem, miközbe tekintetem rá vezettem.

-Hát nem aludni.

Ekkor hatalmasra nyílt szemekkel néztem rá. Hát akkor mit? Mit akarhat. Nem, nem gondolunk rosszra lehet csak valami pacsis játékot akar játszani, meg tanulni vagy filmezni. Igen, biztos!

-Nyugi semmi rosszat. - nevette el magát. Sétálgatni a városba, filmet nézni, beszélgetni ilyenek. Vagy akár vehetünk is pár ruhát neked ajándékba. - nevetett fel. - De... Ne..ne gondolj semmi olyanra.

-Ja, mi? Nem is gondoltam semmire. Semmire, tényleg.

-Akkor jó. - vetett egy halvány mosolyt arcára majd becsöngettek és el is kezdődött a mai nap. A dolgozat kifejezettem nehéz volt örülök ha a felét tudtam. A tanár elnézőbb volt velem hogy nem voltam itt ebbe a hónapba így mivel látta rosszul sikerült nem írja be a jegyet hanek tanulhatok és majd 1 hét múlva újra megírom. Milyen kedves. Örülök hogy így alakult a dolog és nem kellett most egyest kapnom. Erennek viszont lehet meglesz rá a hármas.

Amint véget ért az utolsó óra is, Erennel megbeszéltük hogy majd akkor találkozunk ugyanis ő most a fiúkkal megy el, mert megbeszéltek egy ilyen fius találkozot. Hagyom őket, kell nekik is ilyen. Had szórakozzanak. Így egyedül indultam haza. Minden békés volt. Csicseregtek a madarak, autók se nagyon jártak. Egyszer csak velem szembe jött egy olyan 40-es éveiben járó férfi. Elsétáltam mellette, de bevallom féltem. Ahogy végignézett rajtam...kirázott a hideg is. Reménykedtem benne hogy csak megnézetz majd szépen békén hagy. Ám nem így volt. Akkor minden túk egyszerű lett volna. Hirtelen megfordúlt és karomnál fogva elég durván magához rántott.
-Hova mész kislány? - kérdezte mélyen a szemembe közbe szorosan tartott továbbra is magához és a jobb keze fenekemre tévedt.

-Hagyjon békén! - emeltem meg kicsit a hangom, majd mozgolódni kezdtem hátha valami csoda módon ki tudnék innen szabadulni.

-Naaa, kicsi lány....viselkedj mert ha nem, olyat teszek ami örökké ott fog maradni benned emlékként.

-Mondom hogy hagyjon békén! - tapostap rá lábára amire felszisszent.

Nem mondott semmit. Fenekembe markolt majd másik kezével oldalamat kezdte el sinogatni. Eközbe nyakamat is szivogatni kezdte én meg nem tudtam mit is tehetnék még. Csak jöjjön már valaki. Valaki segítsen. Könyörgöm, én nem akarom ezt. Hirtelen mindent abbahagyott majd egy eldugottabb hely felé kezdett el rángatni.
-Olyan szép vagy, kincsem. Büszke lehetsz az alakodra.

Nem mertem visszaszólni csak rugdostam, próbáltam menekülni. Hirtelen az egyik panelház oldalához szórított míg felnyùlt a pulcsim alá. Valaki jön. Hallom. Azt is tudom kihez tartoznak ezek a hangok. Erenék voltak. Ugyanis ahogy mondtam ma mentek így el csvarogni csak fiúk és pont erre jártak.
-SEGÍTSÉG! - kiáltottam el magam. -ITT VAGYOK. Haho.

-Shhhhh aranyoom. Meghallják. - harapta meg erőteljesebben a nyakamat.

*Eren szemszöge*

Kiáltást hallottunk. Nagyon jól tudom hogy ki a hang tulajdonosa. (T/N). Ezek szerint bajban van. Többeknek nem is szóltam, csak a hang irányába kezdtem el futni. Bár ők is felfigyeltek a sikításra. Tudták jól hogy ki volt az. Jean, Connie, Armin és valamennyi fiú aki csak az osztályba járt utánunk rohant. Amint odaértünk szemem elé tárult ahogy (T/N) -t egy középkorú férfi fogdossa, csókolgatja.
-Most azzonnal engedje el! Nem modnom el többször. - szóltam oda mérgesen.

-Mi lesz ha nem? Mondd te is szívesen csinálnád ezt ezzel a kis cukisággal, nemde? - utalt (T/N) -re amikor hirtelen tépte le róla a nadrágját ami mire odaértünk ki volt gombolva valamint cipzározva. Nem birtam tovább. Odamentem majd minden erőmmel löktem el a férfit.
-Utoljára mondom!! Menjen innen! Különben hívom a rendőrséget. Ekkor Armin és Connie odaszaladtak (T/N) -hoz aki villám gyorsan kapta vissza magára nadrágját, majd zokogásba tört ki. Nagy nehezen, fenyegetések után sikerült elüldöznöm innen ezt az alakot.
-Mit csinált veled?? Rendbem vagy? Nem....nem fáj a nyakad? - utaltam a nyakán lévő nyomra amit ez a perverz állat hagyott rajta.

*(T/N) szemszöge*

Zokogtam. Nem bírtam feldolgozni a történteket. Mi lett volna ha nem érnek ide..vagy ide se jönnek. Mi lett volna ha megteszi? Eren halmozott el kérdésekkel valamint a többiek is aggódva néztek rám. Eren közelebb jött és meg akart ölelni. Valamint körülöttem álltak a többiek is ami miatt megint olyan érzetem támadt, mint mikor rám mászott ez a vadállat. Gyorsan bújtam ki Eren karjai alól ugyanis most nem vágytam semmilyen érintésre. Sírtam majd közöltem velük hogy most hagyjanak egy kicsit nekem ezt fel kell fognom majd elrohantam. Mondtak még valamit de már csak annyit értettem .....jövök. Ekkor meghallottam hogy valaki utánam futott. Gondolom Eren volt az. Elmesélem majd hogy történt meg mi volt, de most nem igazán akarom hogy megérintsen valamint mihamarabb el akarom ezt az egészet felejteni.
-Hé. - kapta el karom Eren amit el is kaptam. -Mondd már! Bántott? Mit csinált ez a féreg? Megölelhetlek? Nyugi már nincs itt. Csak én vagyok. Nincs baj. - nyugtatott.

-De van...van baj! Ez tovább bennem fog maradni, valamint... most....most nagyon nem vágyom senki érin...tésére. El akarom ezt az egészet...felejteni. - szipogtam.

-Kérlek nyugodj meg!

-Nem tudok. Nekem ezt fel kell fogni. Majd írok de most hagyj.

-Biztos? Nem akarsz beszél....

-NEM! - vágtam szavába. -Bocsánat...csak most egyedül akarok lenni.

-Akkor csak engedd hogy hazakísérjelek. Itt leszek mögötted és vigyázok rád.

-Oke. - indultam meg, majd éreztem hogy követ. Egészen hazáig jött mögöttem nehogy történjen bármi hasonló megint vagy akármi. Mire hazaértem elköszöntünk majd be akart jönni, velem akart maradni de visszautasítottam. Magányra vágytam. Nem volt kedv fecserészni bármiről is, erről az esetről meg végképp. Végül engedett és visszaindult a srácokhoz vagy haza. Nem sok kedve lehetett neki se ezután csak ùgy bandázni miközbe tidja hogy én meg milyen állapotban vagyok. Sírtam csak sírtam. Anyáék még nem voltak itthon, szóval nyugodtan, hangosan ki tudtam magambók adni. Végül addig sírtam míg teljesen belefáradtam és könnyeim közt aludtam el.

__________________________________
1111 szó. Csupa egyes. Eddig ez a leghosszabb rész. Mostanába kijött részek mint megvan legalább 1000 szavas és ezt próbálom tartani de így is lehetne hosszabb. Majd lesz olyan rész hogy vagy 3000 szó. Majd azzal kaptok egy kis ajit hogy sokkal hosszabb mint a többi rész. Na de mindenkinek kellemes nyarat kívánok! Hamrabb is megtehettem volna de most jutott eszembe! Szoval pihenjetek, szórakozzatok! Boldog, szép nyarat kívánok!❤️