Barátságból szerelem? [Eren x Reader] (BEFEJEZETT)

23. rész

Szóval újra itt. Otthon. Ha egyáltalán van nekem ilyenem...Holnap a suli is folytatódik hát szuper. Szerencse hogy megtanultam mielőtt útnak eredtünk volna. Jelenleg Eren szobájába ülök. Valahogy nem akarok jelengeli otthonomba menni valahogy nek tudnék a szemükbe nézni. Ha kicsi koromba elmondták volna másabb lenne. Mert abban a hitben nőttem volna fel hogy nagyon nem a vérszerinti szüleimmel élek. De itt vannak a barátaim akikhez fordulhatok ha baj van. Akikre számíthatok. Itt van Eren akiben a legjobban megbízok. Eren, aki egyben a szerelmem is lett.

-Akkor ma nem is mész már haza? - kérdezte a mellettem ücsörgő Eren.

-Hát, lehet azért hazamegyek.

-Csak beszélned kéne velük nem?

-De! Igazad van. Tudom is mit fogok mondani. - mondtam határozottan, mire magamhoz kaptam a cuccaim és egy gyors köszönés után indultam haza. Útközbe elképzeltem ahogy Levi Tanár úrral lakok meg Mikasával. Jézus..nem tudom mi lenne ott. De mi van ha tényleg ez lesz? Gondolataimba annyira elmerültem hogy észre se vettem hogy megérkeztem. Kopogtattam majd "anya" nyitott ajtót. Már hozzászoktam hogy így szólítom és bunkó se akarok lenni hogy innentől a nevét használom. Mégiscsak ő volt az aki betöltötte az életembe az anya szerepet. Gondoskodott rólam, tanított, és bármi történt támogatott.

-Szia, Anya!

-Szia..kincsem! Féltem hogy sose jössz haza úgy megutáltál. - vont szoros ölelésbe.

-Nos, ami azt illeti lehet jobban jártunk volna ha ezt kicsikoromba is tudom már, mert másképp fogtam volna fel vagyis ebbe a tudatba nőttem volna fel....- és mondtam el mindent amu az előbb is leforgott a gondolataimba.

-Na és most mesélj, milyen volt az út? Hogy éreztétek magatokat? - mosolygott kedvesen  a nemrégi beszélgetés miatt könnyes szemeivel. Mindent töviről hegyire elmesèltem. Nevetgéltünk. Kár hogy ebből apa kimaradt ugyanis most valami fontos dolog miatt el kellett menni valami haverjához. Erenről is meséltem. Hogy pontosabban már nem csak szimpla barátok vagyunk.

-Na ennek örülök! Az én kicsi lányom felnőtt! Vagyis...elnézést. Ha zavar hogy így hívlak akkor szólj! - mondta csalódott hangon.

-Nem, nyugodtan hívj így. Ugyanis te neveltél fel. És sajnálom hogy úgy kiborultam csak hirtelen jött...és...és - nem tudtam befejezni. Egyszerűen nem tudtam mit mondjak még.

-Apád hamarosan hazaér.

-Amúgy tudom ki az igazi apám. És mint kiderült tesóm is van. Mikasa Ackerman. - pásztáztam közbe a földet.

-Igen, igen. Mikor az útról meséltél ezt is mondtad. Na és, hogy lesz. Szólni fogsz a tanár úrnak hogy te vagy a lánya? Vagy össze is fogtok költözni?

-Hát lehet elmondom neki de valahol csak itt akarok maradni és úgy érzem ennyi együtt töltött idő után nem hagyhatlak itt titeket! Szeretlek titeket!

-MI is szere....-ekkor a csengő hangjára lettünk figyelmesek. Ki lehet az? Apának van kulcsa, nem csengetne.

-Majd én nyyitom- mondtam majd az ajtóhoz siettem. Kíváncsian fordítottam el a kulcsot a zárba és nyitottam ki résnyire az ajtót hogy lássam ki is az illető.

-Sasha? Hát te? - öleltük meg egymást.

-Az van nem tanultam holnapra és akkor legalább az írásbelit bemásolhatom. Nézd, el is hoztam a könyveket. - vette elő táskájából a füzeteket illetve tankönyveket. Beljebb tessékeltem majd szóltam anyának fent leszek és Sashaval fogok tanulni. Neki is álltunk miközbe hallottam apa is megérkezett. Most nem akartam hirtelen itthagyni Sashat de majd ha elmegy vele is beszélek. Nagyjából átolvastattam Sashaval az anyagot hogy tudjon azért valamit belőle ha véletlen épp őt kérdezik.

-Na akkor végeztünk. Nem is értem miért adtak házit hosszú szünetre. Igaz nem volt sok csak na. - nevettem kínosan.

-Hát ja, na de mennem is kell úgyhogy pont jókor végeztünk és köszönöm. - öleltük meg egymást majd kikísértem a lányt. Utána apával is megbeszéltem ugyanúgy, ugyanazt amit anyával.

-Köszönöm hogy nem utáltál meg minket és így állsz a dolgokhoz. Azt hittük örökre titkolhatjuk de mint mindig valamikor erre is fény derült volna valamilyen dolgon. De nem nagyon tudtuk hogyan is mondhattuk volna el. - szipogott apa miközbe szoros ölelésbe vont. Majd megvacsiztunk megfürödtünk és elmentünk aludni. Nem voltam fáradt. Gondoltam írok Erennek hogy mi is a szitu. Ha aggódna vagy bármi.

(T/N): Jelentem, épségbe hazaértem és minden rendben van. Megbeszéltük a dolgokat. Amúgy Sasha is átjött tanulni még vagyis bemásolni gyors a dolgokat.

Eren: Értem. Jól van akkor. Ennek örülök. Na de aludj, holnap suli. Menjek eléd?

(T/N): Igen, azt megköszönném. Fáradt is vagyok úgyhogy jó kislány leszek és megyek aludni. Hehe. Jó éjt. <3.

Eren: Legyél is, mert a rosszkislányoknak büntetés jár...jó éjt!

Reggel hulla fáradtan keltem fel. Világomat se tudtam. Elvégeztem reggeli rutinom majd a mai szettem egy szakadt farmer volt és egy fekete hosszú ujjú ugyanis már kezdett az idő is hűvösebb lenni. Mentem volna le reggelizni amikor észbekaptam hogy azzonnal el fogok késni. Elaludtam. Vagy sokáig készültem. De ez nem lényeges hogy mi miatt a lényeg hogy el fogok késni. Anyáék már nem voltak itthon gondolom ezért nem volt senki aki ébreszteni tudott volna időbe ha lennék ilyen szerencsétlen mint ahogy most is jelen esetben. Majd eszek a suliba most nem érdekel a reggeli. Szobámból gyorsan feljkaptam a cuccom és rohantam lefele a lépcsőn. Csak hogy nem kellett volna rohannom...ugyanis megcsúsztam. Zokniba voltam mivel a cipőt az ajtóba akartam gyorsan magamra kapni. Szoval megcsúsztam és sikeresen úgy eltaknyoltam hogy a lábam is magam alá csavarodott majd kissé felkiáltottam a fájdalomtól. Érzem hogy vérzik a szám. Fáj...nagyon fáj a lábam. Hirtelen heves kopogást hallottam meg gondolom Eren volt az hogy hol vagyok már.

-I-Itt vagyok! Eren! Törd be az ajtót.- kiáltottam kissé remegő hangon. Mozdulni se tudtam. Fájt. Nem hiszem hogy lábra tudtam volna állni. A fejem is bevertem, és zsibbad is a szám. Leestem teljesen a lépcső tetejéről. Kb. 10 lépcsőfoknyit. Hallom ahogy Erennek sikerült bejönnie majd lesokkolt a látványtól.

-(T/N)....mégis mi történt? A tér-térded....

-Mi van vele?

-Elég csúnyán kifordult. Na meg véres a fejed. - sietett oda hozzám és próbált felállítani.

-Nem hiszem hogy meg tudsz állni. Gyere..vagyis NE GYERE. Majd én viszlek. - kapott fel és ültetett le az étkezőbe egy székre.
Hívni kezdte a mentőket majd egy 10 perc múlva itt is voltak. Betettek a kocsiba majd siettünk is a sürgősségire. Eren velem jött. Miattam fog hiányozni meg lemaradni. Hogy lehetek ekkora szerencsétlenség. Pedig kezdett megfordulni a fejembe hogy újra elkezdek Zumbázni. De ennek is bukta egy kis időre....

__________________________________
Itt is lenne az új rész. Eddig ez a leghosszabb (1025 szó). Vigyázzatok magatokra és ne kapkodjatok nehogy ilyen helyzetbe kerüljetek. Velem volt hasonló meg durvább inkább 2 barátnőmnek. Ha gondoljátok elmesélhetem. Na de FIGYELJETEK! Mégegy könyvet eljezdtem írni. Ez igazából lovas de eskü nekem tetszik a sztori amit kitaláltam. Na meg izgi is szerintem. Ha lovagoltok vagy szeretitek a lovakat lessétek meg.