Barátságból szerelem? [Eren x Reader] (BEFEJEZETT)

32. rész

Ahogy megközelítettem a házunk, észrevettem az ajtónál ácsorgó Levit. Egyből odasiettem hozzá majd kíváncsi tekintetem rá vezettem.
-Szia. Ne ijedj meg csak szeretnék tisztázni valamit. - szólalt meg először ő amire csak bólintani tudtam.

-Szoval, szeretném ha tegeznél. Ugye rég beszéltünk, úgyhogy erre nem volt alkalom hogy elmondjam vagy megbeszéljük. Szoval tegezz nyugodtan ha már az...apád vagyok.

-Az apám akit nem is érdekeltem és eldobott maga mellől sőt, a másik lányát Mikasát is. - mást nem tudtam reagálni rá. Azért mert...anya, az igazi anyukám születésemnél meghalt,  tudhatott volna velem élni. Több, meg azért elég sok szülő egyedül neveli a gyerekét.

-Megértelek, de sajnálom. Azt hittem nem fog menni. De a másik hogy nem várom hogy azért amiért az apád vagyok költözz hozzám vagy bármi, de szeretnék veled szorosabb kapcsolatba kerülni. - sóhajtott.

-Rendben. Viszont nekem mennem kell, vagyis nincs dolgom szóval ha gondolja bejöhet. - ajánlottam fel neki az ötletem.

-Hm...még van egy pár dolgozat ami ki kéne javítanom, valamint takarítanom is kéne már...- gondolkodott el.

-Hát jó. Akkor...sz-szia.

-Szia. - simogatta meg fejem tetejét azzal el is ment nekem meg semmi kedvem nem volt hazamenni ittas apámhoz. Amikoreg fogtam volna a kilincset és nyitottam volna az ajtót meggondoltam magam. Nem. Majd este hazajövök addig Erennél leszek. Szóltam is neki hogy ha nem zavarok átmehetek e hozzá amire persze igent mondott én pedig szinte futottam hozzá. Mikor odaértem becsengettem és alig fél perc se telt el már nyitotta az ajtót.

-Hát szia. - ölelt meg.

-Sziaa. Nem zavarok, ugye?

-Te sose zavarsz. Megmondom őszintén...azt se bánnám ha ideköltöznél - kuncogta el magát majd ezt követően én is.

-Gyere be. Amúgy jobban vagy már a történtek óta? - kérdezte meg félve miközbe a szobájába tessékelt.

-Hát...1 hónap alatt nem annyira tud feldolgozni az ember egy szerette halálát,  de jobb. Tudom hogy büszke lenne rám, és fentről vigyáz rám. - mosolyodtam el könnyeimmel küzködve. Most nem akarok sírni.

Miután bementünk Eren szobájába, becsukta maga mögött az ajtót. Közelebb lépett hozzám majd ajkaimat vette birtokba. Csókja lassú volt, semmi durvaság. Lassan az ágya felé kezdett el tolni majd háttal lefeketetett és fölém magasodott. Oldalamat kezdte el simogatni miközbe nyakamat vette célzásba. Halk sóhajok hagyták el ajkaim. Minden érintésébe beleborzongtam amire ő is felfigyelt és egy mosollyal díjazta.

-Mondd....sz-szeretnéd? - kérdezte Eren. Tudtam mire gondol ezért is szökött az összes vérem a fejembe.

-Hát...nagy gond lenne....ha, ha azt mondanám még nem szeretném?

-Dehogy is. Megértem, akkor várunk még. - mondta szokásos mély hangján majd adott egy puszit  a homlokomra mire elterült rajtam. Nem sokkal később halk szuszogásra figyeltem fel. Szóval elaludt. Az elmúlt 1 hónapban sokat voltunk együtt, voltunk moziba, randizgattunk stb. 100% -ig megbízok benne ami kölcsönös , de még nem állok készen rá. Majd talán egyszer. Hasonló gondolatok között nyomott el engem is az álom.

__________________________________
Sziasztok! Bocsi hogy ez most ilyen rövidebb rész a mostaniakhoz képest, de remélem tetszik. ❤️