Barátságból szerelem? [Eren x Reader] (BEFEJEZETT)

28. rész

Mikor csókunk megszakadt én szólaltam meg először.
-Ugye...nem baj?

-Miért lenne baj? Életem szerelmével csókolóztam. Szerinted ez baj? - nézett mélyen szemeimbe.

-Nem. Akkor...feljössz?

-Igen. Menjünk.

Kezünket összekulcsolva közelítettük meg otthonom és elég hamar megérkeztünk, ugyanis már mikor csókolóztunk elég közel jártunk. Anyáék kocsija házunk előtt parkolt, ami azt jelenti, nem leszünk egyedül. (de kár...).

-Megjöttem. Vagyis megjöttünk. Eren is itt van ha nem gond. - szóltam hangosan hogy mindketten meghallják.

-Nem baj. Nyugodtan itt is aludhat, ha szeretne. - jött ki anya a konyhából, majd felénk mosolygott.

Ohh..igen?( ͡° ͜ʖ ͡°)

-Rendben. Akkor mi szerintem felmegyünk. Kivételesen nem kell holnapra tanulni. - ezzel megindultunk fel a szobámba. Pénteken sosincsenek nehéz órák kivéve a matekot de most hiányzik a tanár így nem kaptunk házit a helyettesítőtől  sem.

-Szerintem anya nemsoká hoz fel valami kaját vacsira. Addig mit szeretnél csinálni? - kérdeztem kedvesen Erentől, majd leültem az ágyamra.

-Nézzünk rólad kicsi kori képeket. - válaszolta egyszerűen és leült mellém majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Hát az nem lenne jó ötlet..inkább szaladj haza pizsamáért és a holnapi cuccaidért és utána lehet róla szó.

-Igazad van. - ezzel el is rohant.

Huh, most szépen lemegyek és megkérem anyát minden rólam készült képet égessen el.

-Anya..megkérlek arra ha Eren szeretne rólam kicsi kori képeket látni oda ne adj neki egyet se. A fotóalbumot rejsd el kérlek.

-Ja igen mondta mindjárt jön csak elment a cuccaiért. Igaza van. Nézzetek képeket nyugodtan. Nem szégyen az. - nevetett.

-DE...Anya....kérlek. Nem égethetem magam. A végén lesz egy olyan kép ahol a bilin ülök.

-Azt a képet szeretném látni. - toppantott be Eren a lakásba.

-NAA neem fiatal úr semmit nem fogsz te látni. - vettem el tőle cuccait majd lepakoltam.

-Azt hiszem van is egy ilyen bilis kép. - szólalt meg anya amikor a nappaliba vette az írány és szemével keresni kezdte a fotóalbumot. -Meg is van.

-NEE ANYAA. Ne kérlek. - kezdtem ideges lenni.

-Na nézzük. - roppantotta ki ujjait Eren majd leült a nappaliban található kanapéra.

-Ezt nem mondjátok komolyan? -akadtam ki.

-Dehogynem. - mondták egyszerre.

-Ti nem is szerettek engem. - játszottam meg a durcit majd felsiettem a szobámba. Megágyaztam majd vettem egy forró fürdőt. Mikor végeztem egy szál törölközőbe mentem vissza a szobámba azt gondolva Eren még lent nézegeti a képeket. Amint beléptem a szobám ajtaján egyből becsaptam az ajtót. Eren ott ült az ágyamon, a pizsamám meg bent maradt.

-Nyugi láttalak már meztelenül. Most nemrég egy képen. Pont fürdés közbe készült rólad és cukin vigyorogsz a habok között.

-Na ne beszéljél mert madártápot szórok a fejedre és a világ összes galambja vagy bármiféle madars meg fog rohamozni. (bocsi muszáj volt(;´༎ຶٹ༎ຶ')

Erre egy jót nevetett majd kinyújtotta nekem a pizsamám majd szaladtam vissza a fürdőszobába és felöltöztem. Nyugodtan tértem vissza a szobámba de egyből kiakadtam.

-Te...honnan van az a kép nálad? - mutattam a fotóra amit kezébe szorongatott.

-Anyukád nekem adta. Ajándék. Rólad egy kép. - mosolygott ártatlanul.

-Akkor szépen lemész és visszaadod azt a képet.

-De olyan cukin koncentrálsz ezen a bilin. - vetette tekintetét a képre.

Kikaptam kezéből, ami természetesen el is szakadt. Egy mozdulattal gyűrtem össze, és dobtam bele a szobámba lévő kukába.

-A fele még nálam van. - legyezgette magát az elszakadt képpel.

-Nem érdekel!Fáradt vagyok aludjunk. - parancsoltam rá, majd beugrottam mellé. Eren eltette végül a képet hiába csak a fele volt meg majd lekapcsolta a villanyt és befeküdt mellém. Fejem végül mellkasára hezejtem, majd megszólaltam.

-Kicsit fura ez az egész. Hogy együtt vagyunk. Mindig barátok voltunk és szoktalan hozzád másképp közeledni, még is jó. Jó érzés.

-Igen, de az előbb még nem aludni akartál?

-Ja de. Jó éjt. - majd percekkel később el is nyomott az álom ha nem érzem meg Erent mocorogni. A telefonjáért nyúlt. Mit csinálhat rajta? Mindegy, tetettem hogy alszok. De figyelek. Már amennyire tudok.

Amikrr Eren azt hitte hogy elaludtam, magasba tartotta telefonját és egy képet készített amit elküldt az osztálycsoportba. A képen az van ahogy mellkasán fekszek és egy puszit nyom fejem búbjára. Hogy honnan tudom ezt miközbe nem láttam a telefon képernyőjét? A válasz egyszerű. Amikor a kép készült annak hangja volt. Egy kattanó hangja. Utána a billentyűzetek pötyögését hallottam majd mivel nem némítottam most le magam  szoktalan módon a messenger jellegzetes hangját hallottam meg. Biztos hogy akkor bekülte az osztálycsoportba. Erre felriadtam mintha felkeltem volna. Maghoz kaptam a telefont, és igazam volt.

-Lebuktál EREN YEAGER!