A maffia angyala 2. évad // Angyal a sötétségben // Befejezett //

26 / Zoé és Dani

Még a kisbabánk születése előtt átalakítottuk a mellettünk lévő szobát babaszobává és mindennel felszereltük, ami csak kellett bele. Az utolsó hónapokban már egyre csak vártuk, hogy ott legyen velünk és, hogy foghassuk a kezünkben.
Majd 2022. novemberében megszületett a lányunk, Zoé. A szülés során nem akadtak fent komplikációk és nem volt semmi baj sem. Egészségesen érkezett a világra, így pár nap múlva már haza is mehettünk a kórházból.
Viszont két héttel a csöpség születése után kaptunk egy levelet a tesómtól, Levitől. Csupán ennyi állt benne :

,,Örülök, hogy rendben ment a szülés és, hogy világra jött a lányod. Azonban csak úgy megjegyezném, hogy van, aki rosszat akar neked, úgyhogy vigyázz rá! L"

Persze ösztönösen vigyáztunk Zoéra, de azután a levél után még jobban.
Gondolkoztunk, honnan tudhatta meg egyáltalán Levi, hogy gyerekünk született, hiszen csak Robin közeli rokonai tudták ezt rajtunk kívül. Aztán eszembe jutott még régebbről, hogy Peti és Robin anyja szexeltek régen. Persze nem voltam benne biztos, hogy ez tart-e még, de elmondtam Robinnak az aggodalmamat, aki meglepő választ adott rá.

-Tudok róla - felelte - Egyszer én is hallottam. Nem neheztelek emiatt anyámra, inkább Petire nem nézek már úgy, mint amikor hozzánk került. De majd szólok anyumnak és akkor el lesz intézve.

Úgyhogy megtörtént, amitől régen féltem volna, Petit kirúgták.
Az évek alatt, ahogy cseperedett egyre jobban féltettük Zoét, úgyhogy valaki mindig volt vele. Amikor elkezdte az óvodát három évesen, akkor pedig vagy én vagy Robin vitte, majd ment el érte az óvodába.
Azalatt a három év alatt el tudtam végezni egy könyvelő tanfolyamot, így már legálisan is tudtam segíteni a könyvelésben a cégnél. Robinnal mindketten otthonról dolgoztunk, szóval bőven jutott időnk Zoéra és kettesben lenni is.
Megbeszéltük, hogy nem akarjuk, hogy a gyerekeink közt kis korkülönbség legyen, de azt sem, hogy túl nagy. Habár nemcsak ez volt az egyetlen oka, hanem, hogy meg akartuk adni Zoénak azt a szeretet és figyelmet, ami kellett neki még nagyon fiatalon. Úgyhogy csak 2026-ban vágtunk bele másodszorra a baba ügyletbe.
Ezért történt, hogy 2027. júliusában a világra jött Dani, a kisfiunk.
Mielőtt megszületett volna, lefestettük halvány kékre a fürdő melletti szobát és felhoztuk a kisbaba dolgokat a dolgozó mellett lévő raktárból, majd felállítottuk őket.
Akkor már nem kaptunk levelet, de ő is ugyanabban a féltésben részesült, mint testvére, Zoé.
Szerencsére Zoé is jól fogadta Dani érkezését és nagyon szerette is őt. Amikor Dani 1 éves volt, akkor már Zoé etette néha őt és jó volt őket látni, ahogy együtt játszanak.
Zoé 2029-ben kezdte meg az iskolát Németországban. A német nyelvvel nem volt baja hál'Istennek egyik gyerkőcnek sem és hamar megtanulták. Így nem volt azzal baj, hogy Németországban járnak suliba.
Dani pedig 2033-ban lett elsős, amikor Zoé ötödikbe ment. Minden egyes nap vittük és hoztuk a gyerekeket suliba és vissza autóval. Habár már Zoé akart volna egyedül hazamenni vagy a barátaival egy kicsit bent maradni a városban.
Viszont nem mindig tudtuk megtagadni tőle a szórakozást és a baráti társaságot, bármennyire is akartunk vigyázni rá. Hiszen tudtuk, nem jó, ha folyamatosan csak a négy fal közt van. De akkor is egy őr távolról figyelte mindig.
Alapjában véve jól ment az életünk. Mindenünk megvolt, ami kellett és a gyerekek is megkaptak mindent, amire csak vágytak. Egy szavunk sem lehetett. Családként is sok mindent csináltunk együtt és mindenki jól kijött egymással. Szeretet lepte be a házat, aminek őszintén szólva nagyon örültünk Robinnal.

De sajnos egyik nap rossz hír érkezett, Robin apjának az állapota súlyosbodott. Így az egész céget átírta Robin nevére és kinevezte őt cégigazgatónak is. Ami azzal járt, hogy vissza kellett költöznünk Magyarországra az elkövetkezendő pár hónapban.
Végül 2038. nyarán pakoltunk be és utaztunk el Szegedre, ahol már az újonnan vett házunk állt. Nagyságra ugyanolyan volt, mint amiben eddig éltünk, viszont a belső kialakítása különbözött.
Ahogy belépünk megérkezünk egy kisebb szobába, aminek a falai majdnem fehérek voltak. Ide később a cipőtartót és szekrényeket helyeztünk el. Tovább előre haladva eljutunk a nappaliba és az étkezőbe, amelyektől egy fél fal választja el a konyhát. A falak halvány bézsszínűekre voltak lefestve, a bútorok pedig feketék vagy fehérek voltak. A nappaliból lehetett eljutni egy ajtón keresztül a dolgozóba, aminek a falai sötétkékek, az íróasztal, a székek és a könyves szekrények pedig tölgyfa színűek voltak. Az étkező mellett a lépcső található, ami felvezet az emeletre. Innen balra volt egy tágas erkély. Az emeleten 3 háló és 2 fürdőszoba volt. Az erkély mellettit rögtön elfoglalta Zoé. Mellette volt egy fürdő, majd még egy hálószoba, ami Danié lett. A folyosó végén lévő szoba fürdővel pedig a miénk lett. Zoé szobája pasztell lila, Danié égszínkék, a miénk halvány barackszínű volt, viszont a bútorok mindegyik hálóban fehérek voltak.
A gyerekek az első pár hétben persze nagyon hiányolták az eredeti otthonunkat és a barátaikat.
Még Dani egy idő után továbblépett ezen és megbékélt a ténnyel, hogy elköltöztünk, addig Zoé teljesen kikelt magából és Augusztus elejére már rá se ismertünk. Annyira szembe ment mindennel, amit mondtunk neki, hogy már rossz volt néha hallgatni, nagyon bántott minket a dolog. Sokszor visszafeleselt nekünk, veszekedett és kiabált velünk, ami nagyon rosszul érintett főleg engem. Csak reméltük, hogy egyszer kinövi ezt a korszakát és abbahagyja ezt a viselkedést, amit művelt.

Augusztus végén tettek egy különbözeti vizsgát és szerencsére tudták ott folytatni a sulit, ahol abbahagyták.
Szeptemberben elkezdődött az iskola. Zoé 10.-be, Dani pedig 6.-ba ment abban az évben.
Szerencsére hamar beilleszkedtek és szert tettek barátokra. A teljesítményük nem változott, mindkettőjüknek ugyanolyan jól ment az iskola, mint addig is.
Zoé a születésnapi bulijára meghívta a négy legközelebbi barátnőjét, név szerint Bettit, Maját, Diát és Grétit. A lányok végül ott is aludtak nálunk azon az éjszakán, ami ellen nem volt kifogásunk, hiszen legalább akkor láttuk boldognak és nem beszélt velünk csúnyán sem.
De természetesen azután minden visszakerült az előző kerékvágásba és ugyanolyan stílusban váltott velünk szót Zoé, amiben azelőtt is. Ugyanúgy bizakodtunk abban, hogy biztos valami kamaszkori dolog ez és majd abbahagyja egyszer.

-Ami persze eddig nem történt meg - mondtam a rendőrnek.
-Tudna mesélni arról a napról, amikor az eset történt? - kérdezte a kihallgató.
-Persze - válaszoltam, aztán belekezdtem.

Szóval 2040. április 19.-e volt. Reggelre belázasodott Dani, így ő otthon maradt és Zoét egyedül fuvarozta el az apja az iskolába.
Danival voltam egész nap, Robin pedig dolgozott, de néha azért átvette az ügyeletet.
Ebéd után kicsit elbóbiskoltam és fél 4 körül kelhettem fel, amikor már Zoét kellett volna felvennem az iskolánál. Viszont Dani furcsát kezdett el mondani nekem.

-Anya, szeretnék beszélni valami fontosról veled.
-Persze, kincsem - feleltem - Mi lenne az?
-Zoéról van szó - Dani aggódó és félős arcot mutatott felém, úgyhogy tudtam ez nem jelenthet semmi jót - Azt mondta ne beszéljek róla, mert szerinte csak nagy a fantáziám és gyerekesen viselkedek.
-Nem, nyugodj meg. Tudod, hogy Zoé mostanában milyen. De sajnálom, hogy ezt mondta neked!
-Mhm.
-Nyugodtan folytasd, Dani - bíztattam egy mosollyal, viszont belül megszólalt egy sziréna.
-Olyan, mintha Zoét egy pasas nézné.. nem inkább figyelné a jó szó rá.
-Miért gondolod ezt? - tudakoltam.
-Mert a férfi már pár hete ezt csinálja. Nem mindennap, de általában ott szokott lenni a kerítésnél, amikor kimegyünk a suli kapuján - kis szünetet tartott - Nem tűnik szülőnek, olyan idős lehet, mint te, anya. Mindig egy szürke kabát, fekete sapka és farmer szokott lenni rajta. De jól ápolt, nem olyan hajléktalanszerű.
-Értem és mikor volt ott a kerítésnél legutoljára?
-Ömmm... tegnap délután - válaszolta és abban a pillanatban kinyílt a dolgozószoba ajtaja és kilépett rajta Robin.
-Lili, még itt vagy? - kérdezte tágra nyílt szemekkel - Már nem el kellett volna indulnod?
-Oh, Istenem! - gyorsan felkaptam a kocsikulcsot és szaladtam az ajtó felé, még épp sikerült elmondanom, hogy - Majd jövünk!

Azonnal beültem az autóba és siettem a suli elé. Csak reméltem, hogy Zoé ott lesz és vár engem.