A maffia angyala 2. évad // Angyal a sötétségben // Befejezett //

20 / A "halott"

A folyosón haladtam a lépcső felé, mert onnan jött a hang. De, amikor elhaladtam a szülők hálószobája előtt el sem hittem, amit bent láttam a félig nyitott ajtón keresztül. Peti szó szerint megdugta Robin anyját.
Annyira meghökkentem, hogy már-már alig éreztem a lábaim. Lassan lesétáltam a lépcsőn, majd befordultam a konyhára és megittam egy pohár vizet.
Nem, nem és nem. Miért csinál ilyet Peti? Az a Peti, akit én ismertem az soha a büdös életben nem csinált volna ilyet. Ezt a pénzszükség szülte? Hogyan egyezhetett ebbe bele?!
Na, de van egy másik, fontosabb problémám is. Ki lehet a gyilkos?
Végigpörgettem a fejemben, ami történt eddig. Mátéval a szakítás, Lucáék esete, Noel szülinapi bulija, a szökés apáméktól, öngyilkossági kísérlet, az elrablásom, szökés Gáboréktól és ki ne felejtsük ezt a titkos gyilkost. Vajon ki lehet az? Hogyan akar megölni? Mikor? Miért?
A gyilkos névjegyén gondolkoztam - Picasso mesterműve - ,amikor megláttam a lépcső alján Patrikot.

-Szia! - köszönt - Hogy érzed magad?
-Jó reggelt! Úgy ahogy, próbálom megemészteni a dolgokat, amik történtek. Te? - kérdeztem vissza.
-Fáj nagyon a lábam, de mindjárt megyünk a kórházba Noellel, úgyhogy remélem jobb lesz.

Elsétált bicegve mellettem és ő is ivott egy pohár vizet.

-Robin honnan tud mindenről, ha Noel meg semmiről sem? - tudakoltam.
-Tudod, milyen Noel. Peti meg nem bírta, hogy nem mondhat el senkinek semmit. Szóval így tud mindenről Robin.
-Á, itt vagy Patrik! - szólt Noel - Indulhatunk?
-Igen - kérdőn nézett rá egy kissé Patrik.

Tudtam, miért. Mert nem köszönt nekem, bár megértem. Nem túl jól váltunk el egymástól.

-Akkor majd jövök. Nélkülem el ne merd hagyni ezt a kibaszott várost! - mondta Patrik.

Erre csak megingattam a fejem.
Visszabandukoltam a szobába és befeküdtem az ágyba. Nem volt erőm semmihez. Nem akartam, hogy az a gyilkos megöljön. Nem akartam meghalni, hiába halt meg majdnem mindenki körülöttem.
Ha elmenekülök jobb lesz? Vagy követni fog életem végéig, hogy majd a halálos ágyamnál megöljön? Erre legördült egy könnycsepp az arcomon.
Hallottam, hogy Robin fészkelődik a székben és elkezd járkálni a szobában.
Miért születtem ebbe a családba? Miért mentem aznap Levi után? Csak haza kellett volna mennem. Vagy változtatott volna az bármin?
Aztán csakúgy bevillant egy kép régről, amint Máté és Dylan integetnek a tesi órájukról. Majd, ahogy Dylan megcsókol, mielőtt elsült volna a pisztoly... A pisztoly, amelyen az én kezem volt rajta... A pisztolyt, amit el is dobhattam volna és akár még élne Dexter.
Felfordult a gyomrom saját magam miatt. Hogyan voltam képes erre?
Gyorsan futottam a wc-hez és hánytam.

-Lili, mi a baj? - kérdezte Robin mögülem, miután végeztem.
-Semmi, semmi - válaszoltam elcsukló hangon.
-Nem úgy festesz. De, ha nem akarsz róla beszélni, nem kell - közölte - Hozok fel neked vizet.

Visszamásztam az ágyhoz és leültem mellé.
Majd Robin anyja kopogott be.

-Ha bárki keresne, bementem a városba - tudatta.
-Rendben - mondtam.

Ezután elment és jött helyette Robin egy pohár vízzel és a telómmal.

-Tessék! - adta át őket - Csörgött lent és nagy valószínűség szerint fontos hívás lehet, mert többször próbálkozott.
-Okés.

Megittam a vizet, a poharat letettem az éjjeliszekrényre, majd megnéztem a telefonom.
3 nem fogadott hívás Adriántól.
Rögtön tárcsáztam a számát.

-Szia Lili! Végre, hogy felvetted! - hallottam a vonal másik feléről Adrián hangját.
-Szia! Bocsi, csak nem vagyok valami jól.
-Oké, oké, de ez most fontos - közölte - Dylan itt van, ahol dolgozok, a mekiben és veled szeretne beszélni.
-Értem. Most nem tudok odamenni, habár meglátom, mit tehetek.
-Oké - válaszolta - Most mennem kell. Jobbulást! Szia Lili!
-Köszi! Szia! - köszöntem el én is tőle.