Csillaghullás

Epilógus

(Ezen a borítóképen pedig a többi beküldött borítóötlet szerepel ❤)

Epilógus

Osszián gyomorgörccsel küszködve próbálta megkötni a nyakkendőjét, de hiába a sok Youtube videó, sehogy sem sikerült. Amikor elkeseredetten felnyögött, mert a hatodik próbálkozás sem jött össze, az apja jelent meg az ajtóban.

- Segítsek? Bár a két rokkant kezű lehet ehhez nem lesz elég.

Osszián felnevetett. Hiába telt el négy hónap, ez a poén sosem veszített az erejéből. Szerencsére az apja ügyesebben tudott nyakkendőt kötni, így percek kemény munkájával megoldották a feladatot.

Ez a négy hónap nem volt eseménytelen. Osszián szívesen gondolt vissza a pillanatra, amikor az apja hazaért, majd egymásra nevettek a felkötözött bal karjukkal. Sehogyan sem sikerült kényelmesen megölelniük egymást. Osszián visszaragasztotta a csillagokat, és ha azóta rájuk nézett a szobája sötétjében, nem csak az apja, de a barátai és a családja szeretetét is érezte. Óvón simult felé egy jelentőséggel teli égbolt.

Barna a feljelentés után iskolát váltott, így Osszián nyugodt szívvel lépett be a kapun. Simon és Marci ugyan ott voltak, de Osszián őket nem árulta el. A fiúk azonban mégis belekeveredtek a dologba, mert Barna nem akarta egyedül elvinni a balhét.

A rendőrök átnézték a telefonját, pontosan úgy, ahogyan Bálint megjósolta, és találtak rajta egy alkalmazást, ami megfigyelte a telefon működését. A regisztrált felhasználó kevés pénzért minden adatot megkapott, mint például a megnyitott honlapokat, a futó alkalmazások listáját, de még az emaileket is elolvashatta. A felhasználó alapján könnyedén visszakövették a tettest.

Osszián beleborzongott a tizedikes lány tekintetébe, amikor szembesítették őket. Subidubi11 volt az, az Alfa emberének írója. Már a legelső emailt is ő küldte, bevallotta a képkészítést, és a telefon nyomon követését is. Azt mondta, csak szerette volna, ha a shipje valósággá válik, aztán pedig méregbe gurult, Bálint kritikájától, attól meg még inkább, amikor kiderült, hogy a fiúk mindenkit át akartak verni.

Végül Subidubi11, Barna, Simon és Marci is közmunkát kaptak, eltérő mennyiségben, Barnának pedig dühkezelési tanfolyamra is járnia kellett. Osszián elégedett volt az eredménnyel, neki csak az számított, hogy végre békén hagyták, és az egykori Basszián fanoktól származó bátorító mosolyokkal már együtt tudott élni.

- Készen állsz? - kérdezte Auróra, aki a fekete csipkeruhájában olyan szép volt, hogy Osszián is meghatódott egy kicsit azon, hogy a húga milyen gyorsan felnő.

- Bálint? - kérdezte Osszián anyja.

- Ott találkozunk - mondta Osszián, mire az egész család útnak indult.

A városi művelődési ház előtt alig lehetett parkolót találni, annyian igyekeztek a kiállítás megnyitójára. A lépcsőn már ott várt Bálint a mamájával.

Osszián mellé lépett és összeakasztotta üdvözlésként a kisujjukat.

- Hol van Nóri?

- Szerintem már bent - mondta Bálint. - Mehetünk?

Osszián bólintott. A lépcső tetején azért még megállt és elolvasta a plakát szövegét: Bartók Nóra kiállítása.

Mosolyogva lépett be a hűvös falak közé, hogy átadhassa Nórinak a csokor virágot, amit a bal kezében szorongatott.

VÉGE