𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟐𝟒

Délután fél három. Mostmár kezd csendesedni a helyzet, de Payton múltkori teljesítményét követően, túlnyomóan fotósok özönlöttek. Volt, amikor percekre rejtőztem el a raktárban, vagy egyszerűen használtam a vészkijáratot, és később visszatértem. Hah... Értelmet nyert a vészkijárat!

- Elnézést! - zökkent ki a következő pillanatban kivágódó üvegajtó, majdnem összetörve a növényeket a bejáratban.

- Semmi gond! - erőltetek mosolyt az arcomra. - Üdvözlöm a Starbucks-ban!

- Szia! Egy közepes vaníliás lattét kérnék - mondja kedvesen a velem szemben álló, szemüveges nő.

- Melegen? - kérdezek vissza.

- Igen.

- Elvitelre vagy itt fogyasztja?

- Itt fogyasztanám - felel. - És mellé egy sajtos-sonkás croissant is szeretnék.

- Rendben - bólogatok, közben beütöm az árakat a pénztárgépbe. - Hét dollár, ötvennégy cent lesz.

- Kártyával fizetnék - mutatja fel az említett dolgot. Leütök pár gombot a terminálon, majd felé fordítom.

- Köszönöm. Pár perc, és adom - zárom le a rendelést a kasszán, utána neki is látok. Leőrlöm a megfelelő mennyiségű kávét, tamperelek és felteszem főni. Mindeközben tejet gőzölök és szirupot öntök egy magasabb pohárba. Az elkészült eszpresszót is beletöltöm a forró tej után. A tetejét vaníliaszórással díszítem. Előveszek egy tányért, amire szalvétát rakok, majd a szendvicset. A hölgy nem ült messze a pulttól, ezért megszólítás nélkül kiviszem neki. - Parancsoljon, jó étvágyat!

- Köszönöm, és mégegyszer bocsánatot kérek! - szégyelli el magát.

- Semmi gond! - ismétlem meg magam.

- MAYA! - kiált Abigel a rakodóból. - Kéne a segítséged.

- Jövök - forgatom a szemem, és megindulok a hang irányába.

- Elbaszódott a hangszórók távirányítója - csapkod mérgében.

- Hé, állj le! - fogom meg a karját. - Ha ütöd-vágod tényleg elromlik. Szerintem megint lemerült. Add, elintézem - veszem ki a kezéből. Arrébb rakom egy székre, és elemek után kutatok.

- Hahó, van itt valaki? - hallatszik kintről.

- Menj, addig szolgáld ki a vendégeket!

- Oké - sarkon fordul, és kiviharzik. - TE? - emeli fel a hangját. Ki lehet odakint... Hagyom az egészet, és utána megyek. - Azok után van pofád idejönni? Szánalmas vagy, Moormeier! - kel ki magából a barátnőm.

- Payton? - állok arrébb.

- Maya! Muszáj meghallgatnod, ígérem nem tart sokáig! - konkrétan fellöki Parkert, úgy hadonászik.

- Nem, elég volt a pénteki - tartom fel a kezeim. - Eleget láttam a reggeli interjúdból.

- De nem erről van szó! Az az egész hazugság! - ordít.

- Pszt, menjetek az üzlet mögé, a végén felzaklatjátok a vendégeket! - vág közbe Abigel, immáron egy fokkal nyugodtabban. Megragadom Payton karját, és kivezetem a már jól ismert vészkijáraton.

- Az az egész egy hazugság volt! - folytatja. - Hétvégén ahogy a koncert alatt megláttalak a tömegben tudtam, hogy lépnem kell. Az üzeneteimre, a hívásaimra nem válaszoltál napok óta, nem tudtam mi mást csinálni!

- Akkor mire volt jó a reggeli műsor, ha? Fel tudod fogni, mennyire megalázó utcára mennem? Mindenki utánam fordul, azzal a szöveggel, hogy az őrült csaj, aki belezúgott Payton Moormeierbe... - érzem, hogy újra elhomályosodik a látásom. Teljes káosz... - A nap folyamán számtalanszor kellett elrejtőznöm, hisz paparazzik törtek rám. Tisztában voltam vele, hogy ez lesz. Szépen lassan cirkusz alakul az életemből, és nem tudok ellene tenni!

- Maya - hangja elvékonyodik, és két tenyere közé veszi az arcom. - Nagyon sajnálom! Tudom, hogy végtelenül haragszol rám, de esküszöm jóvá teszem! Nem gondoltam bele, mekkora fájdalmat okozok neked ezzel, csak a hírnevem járt az eszemben. Kérlek, bocsáss meg! - csordul ki egy könnycsepp a szeméből.

- Túl messzire mentél, ez nem fog elmúlni egyik pillanatról a másikra - lököm el a kezét.

- Nem volt választásom!

- Payton, választása mindenkinek van, csak nem mindegy, ki hogyan él vele - nézek utoljára a szemébe, és elindulok vissza a kávézóba.

- Biztos vagy benne? - állít meg az ajtóban Abigel. Hátranézek, ahol Payton szomorú tekintettel kémlel.

- Igen - bólintok félve, de érzem, hogy összeszorul a szívem. - Ő csak a húgom kedvenc celebe. Elmondása szerint mi nem ismerjük egymást - csuklik el a mondat végére a hangom. Nem bírom kint tovább, berohanok az épületbe.

Mit tettem?

- Maya? - sétál be másnap reggel Camil a szobámba.

- Nem akarok Paytonról beszélni, elegem van belőle! - mordulok fel.

- N..nem róla lenne szó - teszi fel védekezően a kezeit. - De akkor nem is zavarlak - hajtja be az ajtót maga mögött, de megállítom.

- Hanem? Miért jöttél be? - vonom fel az egyik szemöldököm.

- Isa-ról lenne szó - kezdi tördelni az ujjait, amint leül velem szemben.

- Az internetes barátnőd? Történt valami baj? - bekapcsol hirtelen a felelősségteljes nővér énem, ami sajnos elég ritkán tör elő.

- Dehogy! Épp ellenkezőleg... - köhint. - Már apával megbeszéltem, és ma itt alszik. Tanácsra lenne szükségem, mert... Szóval... Az van, hogy...

- Bökd már ki! - emelek hangot.

- ASSZEM' ÉRZÉSEIM VANNAK IRÁNTA - kiáltja el magát lehajtott fejjel.

- Tényleg? - csak ennyit tudok kibökni.

- Azt hiszem - néz rám félve. - Tudom mit fogsz mondani... Elment az eszem, mert érzéseket táplálok egy lány iránt is, és ez nem helyes...

- Nem, nem! Teljesen félreérted - vágok közbe, és hirtelen felülök az eddig kényelmes fekvőpozíciómból. - Ez tök rendben van! Ugyanolyan ember vagy, mint a többi, semmi gond, ha a saját nemedhez is vonzódsz! Ezt nem tudod megváltoztatni. Figyelj... - köszörülöm meg a torkom. - Nemi identitás ide vagy oda, akkor is a kishúgom maradsz, és bármikor számíthatsz rám! - meg se mukkan, csak közelebb kúszik hozzám, és megölel. Átkarolom, egy ideig nem engedem el.

- Khm... Maya mostmár elég - tol el magától. Oké, visszatért...

- Huh, már megijedtem, hogy nem is az én testvérem lépett be a szobámba - nevetek. - Majdnem bedőltem, hogy kedves leszel.

- Hé! - megragadja a mögöttem levő párnát, és fejbe vág vele.

- Bocsi, de ami igaz, az igaz - röhögök tovább. - Szedd össze magad, sok dolgunk van, mielőtt Isa ideér!

- M..mi? - akad el a szava.

- Segítséget kértél, nem? Akkor öltözz! - tolom ki a helyiségből, majd én is magamra kapok egy elviselhető szettet.