𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟏𝟕

Pár percen belül éjfél. Kiszállok a fürdőkádból, és egy törölközőt tekerek magam köré. Vizes papucsommal visszacuppogok a szobámba, ahol felveszem a pizsamám. Lemosom a maradék szempillaspirált a szemem alól, kiengedem a hajam, azután bebújok az ágyamba. Magamhoz veszem a telefonom, és elkezdem görgetni az Instagrammot. Úgy döntök, kiteszem az egyik képet, amit lopva a naplementéről készítettem. Az előző esetből tanulva, most kikapcsolom a kommenteket. Nem kell ismét a dráma, még a végén megtalálnak, és belém kötnek az utcán, ahhoz pedig rohadtul semmi kedvem... Végignyomogatom a sztorikat is, hátha találok valami érdekeset. Különös módon, Payton neve ugrik fel először. Amikor megnyitom, melegség tölt el, és vigyorogni kezdek, mint a vadalma, ugyanis ő szintén kirakott egy rövid videót, ahol titokban megjelölt az egyik felhőben. Mosolyogva zárom le a készüléket, majd álomra hunyom a szemeim.

- Jó reggelt - lépkedek ki a konyhába. Éjszaka elég sokat vergődtem, és nem sikerült sokat aludnom. Szükségem van egy életmentő kávéra!

- Neked is - mormog az asztalnál Camil. Látom, neki sem volt zökkenőmentes az este.

- Van terved mára? - kérdezem, mert kezd kínossá válni a csend.

- Aha, apa elengedett a Targetbe - falatozza a tojásrántottát.

- Egyedül?

- Nem, Isa elkísér!

- Isa? - érdeklődök. Sose hallottam ezt a nevet.

- Isabelle, az egyik internetes barátnőm. Most találkozunk először élőben és nagyon izgulok - tapsikol a helyén.

- Elviszlek. Nem ártana megbizonyosodnom, hogy kivel is találkozik a kishúgom. Végülis nem akarom, hogy elraboljon valami öreg pali - kacsintok rá.

- Igazad van - bólogat.

- Mikorra beszéltétek a találkozót? - faggatom tovább.

- Három óra fele.

- Nincs későn az egy kicsit? - kémlelem a szemöldökömet ráncolva.

- Apa is este ér haza, ééés te haza tudnál hozni, mindenféle feltűnés nélkül - néz rám kiskutyaszemekkel.

- Nyertél - adom be a derekam, és rámosolygok. - Szerencséd, hogy két nap szabadságot kaptam, mert a tegnap végén elromlott a kávégép!

- Köszönöm! - pattan fel, és örömében átkarol.

- Mi történt veled? - csodálkozok és kitör belőlem a nevetés.

- Merre jársz? - kiáltom. - Ígyis késésben vagyunk!

- Jövök már! - ordít vissza, és hallom, ahogy becsapódik az asztalfiókja. - Hogy nézek ki? - kérdezi, ahogy érkezik a folyosón.

- Hát ezerszer jobban, mint én - válaszolok viccesen. Egész nap melegítőben döglöttem a kanapén, és felzabáltam a nasikészletünk nagy részét, miközben idétlen YouTube videókat néztem. Camil ennek szöges ellentéte! A reggelit követően az idő nagyrészét a fürdőszobában töltötte, és készült a délutánra. A kedvenc nyári ruháját viseli és rendesen kivakolta magát. - Nem gondolod, hogy túl sok a smink? Le fog folyni a fejedről. Lényegtelen, muszáj vagyunk indulni! - hadonászok.

Sietünk a garázshoz, ahol az autóm parkol és fél perc múlva már kanyarodok is ki az utcára. Lehúzom az ablakokat, ezzel szellőztetek egy kicsit. Nem teszünk meg nagy távot, úgyhogy felesleges légkondit kapcsolnom, mivel a kocsi többet fogyasztana. Képtelen vagyok előre összpontosítani, csak a mellettem feszengő húgomra figyelek.

- Ne aggódj, jól ki fogtok jönni - mosolygok rá bíztatásként.

- Remélem - szorítja össze ajkait.

Tényleg nem mentünk messzire, sőt már a Target bejárata felé sétálunk, amitől egy kékhajú, rocker stílusú lány áll néhány méterre.

- Camil? - néz fel a telefonjából. A kinézetéhez képes nagyon kedves hangja van! Közvetlenül a húgomhoz szalad, és átölelik egymást.

- Khm - köszörülöm meg a torkom. Baszki, ez elég bunkóra sikeredett...

- Oh, bocsánat, be se mutatkoztam - csap a homlokára a számomra ismeretlen személy. - Isabelle Morgan a nevem - nyújtja felém a kezét.

- Maya vagyok, Camil nővére - rázom meg jobbját. - Felesleges tartanod tőlem, ígérem nem foglak bántani - húzom mosolyra a szám, mire eléggé megkönnyebbül. - Ilyen ijesztő lennék?

- Dehogy! - kuncog. - Camil nem említette, hogy bárkit is hoz magával.

- Tisztában szerettem volna lenni, hogy a kishúgom kivel találkozik. Nem bízok az emberekben... Ennek ellenére te szimpatikusnak tűnsz, szóval eddig felőled nincs kétségem, ne félj!

- Úristen, fogalma sincs, mekkora kő esett le a szívemről! - a hatás kedvéért az említett helyre teszi a tenyerét. - M..megengedi, hogy egyedül bemenjünk vagy velünk tart? - remeg meg a hangja.

- Először is... Kérlek tegezz, mert a húszat se töltöttem még be! Másodszor, nem akarok zavarni lányok, érezzétek jól magatokat! Camil, ha bármi van, hívj nyugodtan - súgom oda végszóul a testvéremnek, majd végignézem, ahogy eltűnnek a Target elektromos ajtajai mögött.

Otthon folytatom azt, amit egésznap csináltam, szó szerint semmit! Kíváncsiságból megnyitom Payton névjegyét, és megcsörgetem.

- Szép napot, édes - fogadja a hívást.

- Nem számítottam rá, hogy tényleg válaszolsz - illetődök meg egy pillanatra.

- Miért ne tenném?

- Úgy gondoltam elfoglalt vagy - mondok valamit. Valójában nincs különösebb oka... Hiányzott a hangod...

- Szerencséd van, pont most vezetek vissza a hotel felé, mára végeztem a stúdióban - hallom, ahogy rátapos a gázpedálra. - Történt valami?

- Unatkozok - állok fel a kanapéról, és szokásomhoz híven elkezdek járkálni az egész házban. - Nincs kedved átjönni? - Ezt komolyan kimondtam?

- Küldd el a címet, és nemsokára ott leszek - válaszolja gondolkodás nélkül.

- Azt hittem tudod - forgatom meg a szemem, bár nem lát át a képernyőn. Bízom benne, hogy nem...

- Rég volt már az az este - fújja ki a levegőt. - Küldd, hacsak nem akarod, hogy a végén másnál kössek ki - neveti el magát.

- Nem! - vágom rá egyből. - Rendben, várlak! - szakítom meg a vonalat.

Betartom az ígéretem, és megüzenem a címem. Kb huszonöt perccel később hatalmas csattanást hallok a teraszról, majd kinyílik az ajtó és Payton lép be rajta, egy doboz fánkkal a kezében.