𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟎𝟐

- Ah, el fogok késni! - ugrok ki azonnal az ágyból.

Tempósan letusolok, majd magamra kapom a szettet, amit tegnap este kiválasztottam; a kedvenc fekete farmerem, egy fehér cipőt és egy bő szürke pólót. Két fújás a rózsás parfümből, aztán kulcsomat felkapva a komódról rohanok is az autóhoz, és sietek a Starbucks-ba.

- Végre idetaláltál! - jegyzi meg Abigel, mikor kivágom az üvegajtót. Csak huszonnyolc perce múlt hat, majdnem egy óra késés még tökre belefér...

- Sikeresen átaludtam az ébresztőmet, megint. Szándékosan az autópályán is mindenki gyökkettővel hajtott - ecsetelem, miközben a derekamra kötöm a kötényt. - Kajálni se volt időm, farkaséhes vagyok!

- Sajnálom, viszont ebédidőig aligha lesz egy szabad perced, mert ma is nagy forgalmunk lesz! - kacsint.

- Honnan tudod előre?

- Maya, hétfő reggel van!

- Jogos - teszem fel a kezem védekezően.

- Töltsd fel a gépet, és ürítsd ki a zaccot, addig én letörlöm az asztalokat! Két percünk van, míg özönleni kezdenek a vendégek - osztja ki a feladatot.

- Nincs annyink! - sikítom vékony hangon, amikor kinyílik a bejárat, és egy csapat üzletember tódul be.

- Szia! Egy kicsi, jeges americano-t szeretnék elvitelre! - kezdi az egyik fiatalember.

- Jó reggelt! - esek oda szó szerint a férfi elé. Gyorsan begépelem az árat az előttem világító monitorba. - Kettő dollár, kilencven cent lesz - mosolygok rá, mikor a pasas a tárcájában kutat, majd átnyújtja az összeget.

- Milyen névre írhatom? - emelek le egy műanyag poharat, és a kezembe veszem a filctollat.

- Thomas - néz a szemembe.

- Máris készítem, egy kis türelmet kérnék! - hebegem.

Amilyen gyorsan csak tudom, felöntöm az őrlőt kávéval. Kitisztítom a gépet, pár gomb megnyomása után már oda is rakom főni a másfél adag eszpresszót. A jéggép szerencsére tele van, úgyhogy merek belőle egy nagykanállal, és a pohárba teszem. Az elkészült feketét ránöntöm, majd feltöltöm vízzel.

- Parancsoljon, a jeges americano! További szép napot! - integetek.

- Viszlát!

- Szerintem elfogytak - sóhajt fel mellettem a barátnőm.

- Remélem! Fel kéne pakolni a székeket, meg felsöpörni - nézek rá kiskutyaszemekkel.

- Megcsinálom, addig számold össze a pénz! - emelte fel a mutató ujját.

Kiszedek mindent a pénztárból és elkezdem rendszerezni. Vagyis elkezdeném, ha két húszas éveimben járó srác nem esne be az ajtón.

- Parker, mondtam én, hogy nyolc előtt ideérünk!

- Jól van haver, de legközelebb nem hagylak vezetni! - veregette vállon a másik fiút.

- Oh, elkéstünk, igaz? - vette fel velem a szemkontaktust az említett.

- Van még három percünk zárásig - raktam le mindent a kezemből. - Mit adhatok?

- Na, mondd! - lökte előre a haverját nevezetesen Parker.

- Egy kicsi jeges lattét kérnék!

- Rendben, négy dollár, húsz cent - ütöttem be a gépbe.

Hálaistennek bankkártyával fizet!

- Milyen névre írhatom? - kérdezem, de közben fel se nézek.

- Payton - válaszol.

MI?

Hirtelen felkapom a fejem.

Olyan ismerős valahonnan!

- Te nem...

- Payton Moormeier személyesen - mosolyog rám. - Ezek szerint már sokat hallottál rólam, ha így felismersz!

- Ne áltasd magad, nem izgat ki vagy! - mondtam gúnyosan. Szegénynek az arcára fagyott a mosoly. Képtelen vagyok sajnálni...

- Akkor mégis hogyan...

- A húgomnak be nem áll a szája, annyit beszél rólad - állok vele szemben, és készítem közben a rendelését. - Nem nehéz azok után felismerni!

- Valóban? - dől a pultnak.

- Elég irritáló vagy már a második mondat után, legtöbbször csak azért hagyom hagy mondja, mert előbb szabadulok - forgatom a szemem. - Elkészült a latte, egészségedre! - tolom elé a tele poharat.

- Még nem végeztünk, Maya! - olvasta le a nevem a névtáblámról, majd kisétáltak az üzletből.

Ekkora öntelt férget!