𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟏𝟗

♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫

♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫

- Ariana Grande ~ 34+35 slágerét hallhatták az előbb. Jöjjön a mai időjárás, aztán a hét legtöbbet játszott száma következik, Payton Moormeier ~ Habits - tölti be a rádiós pasas hangja az autót.

- Ennek is van valami háttérsztorija? - kérdezem a mellettem vezető fiút. Zsinórban ez a harmadik nap amit Paytonnal töltök, de nem bánom, mert legalább nem otthon ülök, és csak nézek ki a fejemből.

- Pontosan! - bólogat.

- Mégpedig? - tárom szét a karjaim.

- Egy csomó interjút csináltak velem a számmal kapcsolatban, nem igaz, hogy egyiket sem láttad - hitetlenkedik.

- Hé, hé, hé! Már mondtam, hogy a húgom fanatikus, nem én! - emlékeztetem.

- Nem dereng semmi? Tényleg? - húzza tovább.

- Valószínűleg hazudok! Fingom sincs a celeb életedről, én az igazi Paytont szerettem volna megismerni! - kapom fel a vizet. - Mivel így állsz hozzá, kitehetsz itt, majd hazajutok valahogy. Semmi kedvem veszekedni, elégen basztak ma fel a hülyeségeikkel!

- Maya - csitít le. Legalábbis próbál... - Nem gondoltam komolyan, bocsánat! Csak nyúzni akartalak, kiváncsi voltam meddig vagy képes elviselni...

- Hát szar ötlet volt - duzzogok, és keresztbe teszem a kezeim magam előtt. Eközben tenyerét a combomra helyezi, és megszorítja, hogy figyeljek rá. Az érintésétől felgyorsul a légzésem és a szívem majd' kiugrik a helyéről. Egy halk sóhaj hagyja el a számat, amikor kezét feljebb vezeti. - Mit akarsz?

- Nem áll jól, ha feszült vagy - mosolyog kajánul. - Inkább mesélj, ki merészelt felidegesíteni?

- Hétfő van, ezért a reggelt egy csapat üzletemberrel indítottuk. Alapjáraton is irritálóak, de ma... Kimaxolták, amennyire csak lehetett! Később jött egy csapat tinipicsa, akik minimum harmincszor változtattak a rendelésükön. A végén már úgy voltam, rájuk öntöm, amit kértek! - adom ki a dühöm.

- Mostmár velem vagy, és felesleges ezekre gondolnod! Engedd ki a gőzt, és hallgassuk inkább a rádiót. Én jövök - fűzi hozzá, majd feltolja a hangerőt a képernyőn. Leengedi az ablakokat, és így száguldunk a 75-ös úton.

♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫

♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫

- Sosem mondasz el semmit! - játszom a sértettet. - Naaa, miért hoztál az állatkertbe?

- Új kiselefánt érkezett, és tudom mennyire szereted őket - válaszol nagy meglepetésemre.

- ÚRISTEN! - sikoltottam fel. Az összes szempár is ránk szegeződött, és a mögöttem lemaradt srácot kezdték el erősen szuggerálni. Hamar kapcsoltam, és a fejemen csücsülő napszemüveget odaadtam neki. - Vedd fel, gyorsan!

- Szerinted ez segít? - néz rám értetlenkedve.

- Csak csináld! - emelem fel a hangom, mire végre azt teszi, amire megkértem. - Remélhetőleg így kevesebben fognak lerohanni vagy elrabolni - kuncogok.

- HOGY MI? - csattan fel. - Még nem volt rá példa, bár jobb félni, mint megijedni! Egyébként... Ellenállhatatlan vagyok ebben a szemcsiben - dobálja a nemlétező hosszú haját, és a nyomomba ered.

- Hidd csak el, persze - nevetem ki, majd együtt megyünk a bejárathoz.

- Jó napot! Két felnőtt jegyet szeretnék - lépünk oda a pénztárhoz.

- Rendben, Huszonkilenc dollár, harmincnyolc centet kérnék - üti be a gépbe az idős úr. Mikor venném elő a pénztárcámat, Payton megingatja a fejét, és megfogja a kezem. Lejjebb húzza a szemüveget, ezzel jelezve, hogy ne csináljak műsort. - Köszönöm szépen, jó szórakozást! - mondja, miután Payt a kezébe nyomott egy ötvenes bankjegyet.

- Most min akadtál ki? - kérdezem, mivel már nem hallja a bácsi. - Hallod? Au, Payton engedj el ez fáj! PAYTON! - kiáltok rá.

- Uh, ne haragudj! Észre se vettem, hogy szorítalak - simítja meg a kézfejem.

- Mi ütött beléd az előbb?

- Nem akartam, hogy a faszi kiessen a pult mögül, hisz annyira bámult! - kiabálja.

- Payt, nyugodj meg, nem történt az égvilágon semmi! Ha megpróbált volna illetlen megjegyzést tenni, már előtte elástam volna - mondom, mire hangosan kifújja a levegőt.

- Igazad van, túlreagáltam!

- Nem is kicsit - forgatom a szemem.

- Hogy is hívtál az előbb? - kapcsol. Gratulálok...

- Payt? Valami rosszat...

- Szeretem, mikor így szólítanak - vág közbe. - Különösen, ha te - ajándékoz meg egy jellegzetes Payton-féle mosollyal. Mostmár értem a követőit, te jóisten! - Menjünk, nézzük meg Lulu-t - kulcsolja össze az ujjainkat.

- Ah, Lulu-nak nevezték el?

- Milyen szépek! - örvendezek, amikor elhaladunk a flamingók mellett. Az új kiselefánt valami tünemény volt. Sajnos épp alváshoz készülődött, így nemsok időnk adódott megcsodálni.

- Ja, valóban - bólogat mellettem a fiú. - Maya? - fordít maga felé.

- Mondd csak - nézek egyenesen a szemébe. Huh... Bármennyire is tükröződik a napszemüveg, látom, hogy abban a másodpercben felragyognak szemei, és hatalmasra tágulnak a pupillái.

- Azt érzem, elkövettem ellened valamit, és haragszol rám, igaz?

- Dehogy!

Ennél átlátszóbban nem is tudtam volna hazudni... Valóban nem tett semmit, de mióta felhozta a másik nőt, furcsa érzések keringenek bennem. Elkezdtem volna beleszeretni?

- Na, ezt nem veszem be - mosolyog. - Kérlek, válaszolj!

- Payton, nézd... Elég felhajtást okoztál, hogy beléptél egyik napról a másikra az életembe, nincs szükségem a hülye kérdéseidre. Nem csináltál semmit - nem viszem le a hangsúlyt a mondat végén, amit észre is vesz.

- Csak? - kémleli kérdőn az arcom.

- Nincs csak, ennyit akartam - vonok vállat. Amint továbbsétálnék, két erős kéz kúszik a derekamra, és visszahúz.

- Akkor jó - tapasztja ezután ajkait enyéimre. Nem változott semmit! Ugyanolyan lágyan és szinkronban mozog nyelve az enyémmel, mint azon a részeg éjszakán. Teljesen elcsavarta a fejem, és képes kikapcsolni az agyam, akár egyetlen érintésével. Első pillanatban elvesztem mogyoróbarna íriszeiben, bármennyire tagadtam. - Hiányoztam neked - jelenti ki vigyorogva. Nem tudok mit felelni, lábujjhegyre emelkedek és homlokomat az övének támasztom. Közelebb hajol, ám hirtelen elhúzódik, mintha meggondolná magát...

- Payton - suttogom.

- Bocs... Ne haragudj, nem kellett volna - rázza meg a fejét, majd elenged.