Komolyan...még egy? |Befejezett|

Na ki a szerencsés?

《Hidan szemszöge》

- Ki az már megint?- gondoltam magamban mikor hallottam, hogy csöngetnek.- Ráér- gondoltam újra magamban és inkább elmentem zuhanyozni.
Egy friss zuhany után, áh kit áltatok, k**** meleg volt a víz és amikor megátálítottam akkor meg olyan szinten volt hideg, hogy majdnem kibasz*** a házból. Szóval egy rémes zuhanyzás után magam köré tekertem a törülközöm és úgy nyitottam ajtót.
Ahol egy kellemes meglepetés ért.
- Bocsi nem akartalak zavarni- takarta el a szemét tiszta vörösen Zafír.
- Nem zavarsz- mosolyogtam rá.- gyere beljebb- nyitottam ki az ajtót teljesen. Persze én is olyan vörös voltam, mint egy kibasz*t rák.
Zafír mikor bement a házba már kezdet vissza állni a normális arc színe. Mikor ez megtörtént körbe nézett.
- Szép ház- mosolygott rám. - egyedül laksz itt?- nézett rám kissé félve. Mitől félne?
- Aha, miért?- kérdeztem rá reménykedve.
- Ja csak, hogy ne zavarjak. Lakhatok itt pár napig?- kösz élet b*szki. Olyan érzésem volt, mintha egy kést döföt volna a szívembe és meg is forgatja. És ez fájt.
- Persze- válaszoltam mű mosollyal.- de én mentem felöltözni- hátráltam ki a szobából.- addig nyugodtan néz körül- kiabáltam még vissza.
Gyorsan felmentem a szobámba. Mikor végre az életbe felértem kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Basz*meg. Miért pont most kellett jönnie? Miért nem maradt a drágalátos Kankuro-nál?
Várjunk, de ott kellene lennie. Hiszen amikor felébredt Itachi mondta, hogy elment Homokrejtekbe rá egy hónapra. Ezt meg kell tőle kérdeznem.
Magamra kaptam egy nadrágot meg egy pólót, ma úgy sem terveztem ki menni a házból.
Amikor vissza mentem a nappaliba Zafír már nem volt ott. Megnéztem a konyhába, de ott sem volt. Csak is egy helyen lehet akkor. Remélem nem találta meg AZT.
- Zafír itt vagy?- lépek be egy szobába ami pontosabban egy festő szoba. Igen, én a nagy, tökéletes Hidan fest. Mentségemre legyen mondva még csak egybe kezdtem bele, de még az sincs befejezve.
- Igen itt vagyok- hallottam meg a hangját valahonnan oldalról. És akkor megláttam, hogy ott állt egy vászonnal a kezébe és azt nézte. Bassz*meg. Megtalálta.
- Ezt te festetted?- mutatja felém a festményt amibe rengetegszer belekezdtem, de nem tudtam befejezni. Csupán a körvonallak látszódtak csak.- Ezen az a lány van aki tetszik nem?- tette fel a következő kérdést amikor bólintottam.
- Igen- sóhajtottam.-de a lány biztosan nem szeret- vágtam egy fájdalmas arckifejezést.
- Ezt honnan tudod?
- Van barátja- adok rá magyarázatott még mindig őt nézve.
- Az gáz- bólogatott mire felnevettem.
- De te hogy-hogy nem Homokrejtekbe vagy?- váltottam gyorsan témát.
- Nem látogathatom csak úgy meg az egyik ismerősöm?- vágott fancsali. De meglátogathatod, de minek ha ott van neked az a idióta Kankuro is?!
- De, de gondolom szívesebben lennél a barátoddal, mint velem- szépítettem a mondatomat.
- Rendben elmondom, de inkább menjünk ki- ment ki az ajtón én pedig követettem.
Leültünk a kanapéra és belekezdet. Elmondta, hogy miért nincs ott, hogy miért ide jött és, hogy, hogy talált meg.
- Szóval elmondod, hogy ki a te titkos szerelmed?
- Tényleg érdekel?- kérdezem meg bizonytalanul.
- Igen- bólogatott izgatottan.
- A lány, aki tetszik az......

Na milyen volt?
Szerintetek ki tetszik Hidan-nak?
Majd csak holnap jön rá válasz.
Vagy holnapután...
513 szó
~Szerző