Komolyan...még egy? |Befejezett|

Jössz vagy maradsz?

《Sasuke szemszöge》

Már lassan egy éve az Akatsukinál vagyok, és megpróbálom valahogy Zafírt hazahozni, több, kevesebb sikerrel.
Ma mindenki elmegy jinchuuriki-ékert. Persze Itachi itt marad meg Zafír is. Én is itt maradok de én csak azért mert Itachi a társam és ő ugye itt marad.
Reggel mikor felkeltem, csak ugye mi voltunk itthon, ezért gondoltam a mai nap a tökéletes, hogy vissza vigyem Konoha-ba Zafírt.
Lementem reggelizni a konyhába ahol már Itachi-ék is ott voltak.
- Jó reggelt- köszöntem nekik vigyorogva.
- Most már nem az- dünnyögte Itachi.
- Kedvesebben- nevetett fel Zafír.
- Chh...- morogja.
- Jól van Itachi ne féltékenykedj már- nevet még mindig Zafír.
- Én soha- nevet most már Itachi is.
- Wow 'Tachi tudsz te nevetni is?- kérdeztem most már én is nevetve. Hihetetlen ez a Zafír.
Nem csak engem de Itachi-t is megtudja nevetettni.
- Képzeld igen- húzza fel az orrát.
Na erre már mindenki sír a nevetéstől.
- Zafír te hihetetlen vagy- mondja ki Itachi a gondolataimat.
- Miért?- nézz rá furán.
- Amióta itt vagy nincs olyan nap, hogy senki se nevessen.- mondja Itachi.
- És ezek mellett mindig segítesz mindenkinek ahoz képest, hogy elraboltunk- folytatja Itachi.
- Köszi- mosolyog ránk- de ugye tudjátok, hogy ha nem raboltok el akkor valószínűleg most Kankuro mellett kelnék reggel és nem valamelyikötők mellett.- húzza fel az orrát.
- És miért mellette kelsz miért nem mondjuk a bátyád mellett?- nézek rá vigyorogva.
- Öhm hát..m..mert...tudjátok..azért..m...mert-makkog össze-vissza tiszta vörös fejjel
- Mert?- nézek rá majdnem nevetve és látom Itachi is alig tudja vissza tartani.
- Mert a barátnője vagyok.- jelenti ki határozotan.- De nem ez a lényeg- folytatja- hanem az, hogy inkább Kankuro mellett ébrednék reggel.-magyaráza.
- Persze, persze- és kész eddig bírtam kiszakad belőlem a nevetés és Itachi-ból is.
- Na jó- teszi fel a kezét- én mentem- mondta azzal felmegy a szobájába.
-Várj én is megyek- kiabálok utána.
Mikor felértem a szobába úgy döntöttem, mondom el neki.
-Figyelj Zafír mondanom kell valamit- kezdtem mikor beértem a szobánkba.- én nem azért jöttem az Akatsukihoz mert beakartam állni "rosszfiúnak" hanem mert megígértem valamit a bátyádnak és Kankuro-nak.-folytattam volt ha nem szól közbe.
- Várj kitalálom- rakta fel a kezeit jelezve, hogy ne vágjak közbe, mintha ő nem ezt tette volna🙄- azt akarják, hogy hazahozz.-mondja.
-Igen-mondtam ledöbbenve- de honnan tudod?-nézek rá mert érdekel.
- Lá.....- de már nem tudta befejezni mert Itachi rontott be a szobába.
- Gyertek enni itt vannak a többiek is.-mondja- Ó netán megzavartam valamit?-kérdezi a szemöldökét húzogatva. Eddig fel sem tünt milyen pózban vagyunk, de amikor megláttam elvörösödtem igen én a nagy UCHIHA SASUKE elvörösödött.
Úgyan is elég közel voltunk egymáshoz.
- Dehogy- neveti el magát Zafír.
- Oké na akkor gyertek- int, hogy kövessük.
- Máris- mondjuk egyszerre mint a katonák.
Lent voltak már a többiek is.
Ebéd után úgy döntöttünk, hogy kimegyünk medencézni, igen van medence is.
És itt a tökéletes alkalom, hogy haza vihessem Zafír-t.
-Zafír, ugye mondtam, hogy ígéretett tettem, ami az, hogy haza viszlek-kezdtem bele, mire ő bólintott-tehát hazajössz, vagy itt maradsz? - kérdeztem meg tőle.
-Én....

510 szó
~Szerző