Titanic: A Bermuda-háromszög

2. Cherbourg kikötője

  Egy órával később, kicsit távolodva a szárazföldtől, a hajó útban volt Cherbourg kikötőjébe, ahol újabb utasok szállnak majd a hajóra. Miután Diana átöltözött, Theodor pedig befejezte a fedélzet felfedezését, visszament a lakosztályba, ahol meglepő látvány fogadta. Tudni illik, Daph-nek van egy bevett szokása idegességre, ez pedig borral kezdődik és vodkával ér véget. Épp, hogy belépett a B54-es luxuslakosztályba, barátnője kiviharzott az öltöző szobából, méghozzá egy üveg borral a kezében.
- Te meg mi a fenét művelsz? Van fogalmad róla, hogy mennyit kell fizetnünk, ha ezzel leöntesz valamit? - Kiabált rá a lányra Theo, aki nem szerette, ha az emberek felelőtlenül viselkednek körülötte.
- Csak próbálok lazítani. Higgadj le. - Mondta nevetve a lány, majd letette az üveget az asztalra. - Mi a baj?
- A lány, aki leöntött kávéval... talán még sem véletlen volt. - Mesélte aggódó hangon a fiú, majd elővette a naplót a szekrényből és odavitte a lánynak. Miután kinyitotta a huszadik oldalon folytatta a mesélést. - A neve Anna Richardson.
- Oké... és? - A lány nem értette, hogy a név miért hírértékű. Tétlenül nézett legjobb barátjára.
- Most nézd meg, hogy mit írt Austin ebbe a könyvbe. - Miután odatolta barátnőjének a kérdéses oldalt, az olvasni kezdte a leírtakat.
- "Anyám gaztetteiről egyetlen ember tudott Edmondon kívül, ez pedig Anna Richardson, aki a legjobb barátommá vált ezen a hajón. Barnás-szőke haja, zöld szeme és felismerhetetlen nevetése a mai napig ott van a gondolataimban. (...)" - A lány még mindig nem értette, miért fontos ez. - Oké, volt egy ugyanilyen nevű lány az eredeti hajón. Engem jobban érdekel, hogy ki az az Edmond?
- Fogalmam sincs. Valamiért úgy érzem kapcsolat van a két ember között. Szerintem készül valamire.
- Miért gondolod, hogy kapcsolat van köztük? - Kérdezte Daph egyre nagyobb érdeklődéssel, amit vélhetően a bor váltott ki belőle.
- A könyv szerint volt egy hangjegy tetoválás a jobb csuklóján. Találd ki milyen tetoválás volt ezen a lányon, amikor kezet fogtunk...
- Ugye nem mondod, komolyan, hogy...
- Egy hangjegy, igen. - Mondta aggódva a fiú. Mind a ketten tudták, hogy nyomra bukkantak és abban is biztosak voltak, hogy a naplót el kell rejteniük. Ideiglenes megoldásként a tükör mögé tették, miután észrevették, hogy befér a háta mögé.
- Van egy tervem. Te menj, keresd meg ezt az Anna-t. Nem hinném, hogy velem szóba áll. Kérdezd ki, mintha nem tudnád, hogy ki ő. Hátha elmond valamit, amin elindulhatunk. Én megpróbálom kideríteni, hogy melyik a kabinja a hajón.
- Ez még akár működhet is. - Válaszolta Theodor. Egyszerre izgatottak voltak, hogy történik valami, másrészről viszont aggódtak, hogy ez olyan igazságra deríthet majd fényt, ami talán veszélybe sodorhatja őket.

  Theodor visszament a Cafe Parisien kávézóba, hátha ott megtalálja a lányt, a nagy tömegben viszont nem ismert fel senkit. Úgy döntött szétnéz a hajó többi részén, így a lépcsőház felé vette az irányt. Ahogy az étterem előtt elsétált, a nagy rohanás közepette kiesett a lakosztály kulcsa a zsebéből. Egy utas, aki épp arra sétált, észrevette ezt, viszont esze ágában sem volt szólni róla a fiúnak. Felvette, majd a telefonjához nyúlt. 
- Igen, én vagyok. Azt hiszem hamarosan megszerzem a naplót. - Mondta, majd elindult a B54-es luxuslakosztály felé.
  Mindeközben néhány emelettel lentebb, a hajó recepcióján Daph akcióba lendült, hogy kiderítse Anna Richardson lakosztályának számát. Amennyire emlékezett, a lány drágának tűnő ruhát viselt, így azt remélte, hogy ha nem is szerzi meg a szükséges információt, az első osztályon megtalálja majd. 
- Jó napot, a nevem Diana Adams és a B54-es luxuslakosztályban lakom. Egy órával ezelőtt egy utas segített eldöntenem, hogy milyen ruhát válasszak mára. - A recepciós férfi értetlenül nézett a lányra, aki ennek ellenére folytatta. - Tudom, apóságnak tűnik, de nagyon sokat segített nekem. Szeretnék virágot küldeni neki, esetleg meg tudná mondani a szobaszámát? - Diana mindig nagyon büszke volt színészi tehetségére és arra, hogy mindig ki tudja magyarázni magát, ha szükség van rá.
- Sajnos ezt az információt nem árulhatom el. - Válaszolta a férfi. - Ha elárulja az utas nevét, esetleg el tudom intézni önnek. 
- Ó, az szuper lenne, köszönöm. A neve Anna Richardson. 
- Ezt ő mondta önnek? - Kérdezett vissza a férfi meglepődött hangon. A lány arcán izzadtságcseppek kezdtek megjelenni. Attól tartott mégsem volt elég meggyőző a történet.
- Igen, miért kérdezi? - Daph úgy tett, mintha nem értené miért lényeges ez az információ, így a férfi megsajnálta és elárulta, amit a rendszerben látott. 
- Attól tartok nincs ilyen nevű utasunk a fedélzeten. - Mondta a férfi, a lányt pedig kirázta a hideg az információ hallatán. Tudta, azonnal meg kell találnia barátját. 
- Köszönöm. - Szólt, majd idegesen elfutott.

Theo és Daph a lépcsőházban találkoztak. Mindketten rendkívül idegesek voltak az elmúlt óra eseményei után. Ahogy egymásba futottak mindketten azonnal mesélni kezdtek.
- Nem fogod elhinni, hogy mit tudtam meg. - Mondta a lány, aki az idegesség ellenére örült, hogy igazak voltak sejtései a lánnyal kapcsolatban.
- Mi történt? - Kérdezte a fiú, aki ránézésre rendkívül zavarodottnak tűnt a lány számára. Remélte, hogy a hír lelkessé teszi majd.
- A recepciós szerint nincs Anna Richardson nevű utas a Titanic-on. - Szólt, amitől Theodor csak még idegesebbé vált. Karja libabőrös volt, hiszen rájött, egy összeesküvés áldozatai lettek.
- Nem vagyok meglepve. Gyere velem. Mutatnom kell neked valamit. - A lány követte a fiút a lakosztályukhoz. Az ajtó nyitva volt. Ahogy beléptek rajta, szörnyű látvány tárult eléjük. A lakosztály teljesen feldúlt állapotban volt. A ruhák az öltöző szobában feldúlva hevertek a földön. A táskák egytől egyik kifosztva feküdtek a szétdult szobában. Egyértelmű volt, hogy valaki keresett ott valamit.
- Miért tesz valaki ilyet? - Kérdezte a lány. - Olyan, mintha kerestek volna valamit. A szoba többi része nincs feldúlva, csak a személyes holmink.
- Meg is találták. - Mondta a fiú, akinek le kellett ülnie. Csalódottan folytatta. - A napló eltűnt.

  Néhány órával később, miután összepakoltak a szobában, megtalálták a kulcsot a kandalló párkányon. Az illető, aki elvitte a naplót, nem vitte magával. Ez is arra utalt, hogy a naplót akarták megszerezni. A kérdés már csak az volt, hogy miért olyan fontos ez valaki számára. Pontban 19 órakor a hajó kikötött Cherbourg-ban. A nap már lement, az újabb utasok pedig elkezdtek felszállni a hajóra. Diana és Theodor a fedélzetről figyelték a felszállókat. A fiú kiszúrt egy férfit, aki egyedül érkezett. Nem látta tisztán, csak hogy vélhetően magas, fekete hajú és igen jóképű. Nem örült, hogy ilyen dolgokon jár az esze, miközben a naplót kellene keresnie. 
- Theo, gondolkozz! Ki akarhatta megszerezni Austin jegyzeteit? Kinek szóltál róla? - Kérdezte Daph a barátját, akinek máshol járt az esze. Végig a felszálló férfit figyelgette, aki egyre közelebb volt a bejárathoz. - Hahó?!
- Gondolkozom, oké? - Válaszolt nevetve. - Senkinek nem meséltem róla. 
- Akkor előtte már más is megtalálhatta, mielőtt te kivetted a széfből. - A fiú továbbra is lefelé bámult a fedélzetről. - Mit bámulsz ennyire?
- Nem mit. Kit. Oda nézz. - Mondta a fiú komoly hangon, majd fejével lefelé intett. A lány azonnal észrevette a férfit. 
- Jaj Theo... Ezt most nem mondod komolyan. - A lány is azon az állásponton volt, hogy a naplót bizony meg kell találniuk. A betörés után már nem hagyhatták annyiban a dolgot, azt pedig továbbra sem tudták, hogy ki Anna Richardson valójában. - Meg kell találnunk azt a naplót. Ha kiszivárog, az tönkreteheti a családodat. - A lánynak igaza volt, a fiú pedig rájött valamire. 
- Mi van ha pontosan ez a céljuk a naplóval? - A fiú ismét a célra fókuszált, miután a titokzatos férfi felszállt a hajóra. - Ha igaz, amit mondasz, akkor meg kell találnunk Anna-t még mielőtt kikötünk Queenstownban és kicsempészik a naplót. - Mondta, majd elindultak a lakosztályukba, hogy átöltözzenek a vacsorához.
  Daph egy piros ruhát viselt, míg Theodor igyekezett sportosan elegánsan öltözni. Miután mindketten elkészültek, felkapta fekete zakóját fehér v-nyakú pólójára, majd elindultak. A nagy lépcsőn lefelé sétálva mindketten átadták magukat az érzésnek. Mégiscsak a világ leghírsebb hajóján utaztak. 
- Ha leértünk csinálnál rólam egy fotót, miközben az óránál állok? - Kérdezte Theo barátnőjétől. Szerette volna megörökíteni a hajón töltött időt. 
- Persze. Csak mindenki meg fog bámulni. - Válaszolta cinikusan a lány, amit Theo a feje megrázásával nyugtázott. - Nyugi. Már megszoktam.
- Akkor jó. Ha akarod csinálok rólad is. - Mondta, majd megpillantotta az utast, akit a fedélzetről látott. A huszonhat éves férfi magas volt, körülbelül százkilencven centiméter magas, kék szemű, fekete hajú és borostás. - Nézd, őt láttuk odafentről. Jól néz ki, nem?  - Kérdezte Theo.
- Nem rossz. - Mondta ismét cinikusan a lány, csak hogy bosszantsa barátját. 
- Mi az, hogy nem rossz? - Kérdezte meglepődve a fiú, miközben a lépcsőn lefelé sétálva végig próbált szemkontaktust kialakítani a férfival. - Nézz rá.
- Úristen! Kezdj el te is írni egy naplót. 
- Ne légy ilyen. Ennyi örömöm van. - Mondta nevetve Theodor, miközben tenyerei izzadni kezdtek az izgalomtól. 
- "Kedves naplóm, ez a srác azt sem tudja, hogy élek..."
- Na jó, hagyd abba. - Ahogy az órához értek, a lány megcsinálta a beígért képeket. Közben a fiú tekintetével a titokzatos férfit fürkészte, aki hirtelen eltűnt a látószögéből. Vélhetően már bent van az étteremben. Miközben az óránál pózolt, Theodor megpillantotta Anna-t besétálni az étterembe. Ugyanabban a ruhában volt, mint délután, így nem volt nehéz felismernie. - Úristen, ott van Anna. Gyere! Siessünk. - Mondta a fiú, majd futni kezdett, hogy utólérje a lányt.
  Daph a magassarkújában nem tudott olyan gyors lenni, így ő lemaradt. Ahogy a fiú belépett, a lány eltűnt. Épp csak visszafordult, hogy megvárja barátnőjét, amikor hirtelen belefutott a sokat látott férfiba. 
- Ne haragudj. - Mondta reflexszerűen a fiú, mire a férfi sármos mosollyal nyugtázta, hogy nem haragszik. 
- Semmi gond. - Válaszolta, majd kikerülve a férfit, Theodor elindult barátnője felé. - Már odalentről kiszúrtalak, miközben felszálltam. Engem néztél. Te voltál az, ugye? 
- Ó, hát... én csak bámészkodtam, nem néztelek annyira. - A fiú zavarban volt, így csupán a túlélésre játszott. - Mármint, egyáltalán nem.
- Ó, rendben. - Mosolygott a férfi. - Még találkozunk. - A férfi Theodorra kacsintott, majd elsétált. 

  Miközben az utasok többsége a vacsorán volt, egy férfi ismét érdekfeszítve várt valakit a fedélzet végén, a hajó faránál. Csak reménykedni tudott, hogy megbízottja sikerrel járt előző esti kérésével kapcsolatban. Tudta, hogy amire vállalkozott az veszélyes, a bosszú azonban elég erős volt, hogy félelmeit a háttérbe szorítsa, amíg tervét véghez viszi. Ahogy a tengert figyelte, hallotta, ahogy valaki halk léptekkel megérkezik a megbeszélt helyszínre. Megfordult. 
- Megszerezted?
- Igen. - Mondta a titokzatos idegen, majd átnyújtotta neki Austin Navratil régi naplóját. 
- A harmadik személy? 
- Sikeresen bejutott. Minden a terv szerint alakul. 
- Akkor ideje megszabadulnunk a lánytól. - Mondta dühösen a férfi, aki mindent pontról pontra eltervezett. - Holnap este elintézhetjük. 
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Megérdemlik ezt az egészet? 
- Holt biztos.