1. Pilot

293 10 6
                                    

2022 Április 10.

Napsütéses napra virradt Southampton. A víz békés volt, az emberek lelkesek, a Blue Star Line hajóvállalat vezetői pedig örömmel nyugtázták, hogy hajójuk, az RMS Titanic mintájára megépült Titanic II elindul New Yorkba, az első útjára. A kikötőt már a kora reggeli órákban ellepték a riporterek és az újságírók, akik az elsők között szerették volna közvetíteni, ahogy a világ leghíresebb óceánjárójának utódja kifut az Atlanti-óceánra. A szó legszorosabb értelmében libabőrrel várták az emberek a hajóra szállást, hogy maguk is megcsodálják a hajó pontos mását. Egyetlen dolog változott csupán, ez pedig a biztonság, miután a hajó szélesebb, hegesztett hajófalú volt, a fedett, motoros mentőcsónakok pedig saját fedélzetet kaptak, hogy az emberek jóval bátrabban szálljanak a fedélzetre.
  Később, tizenegy órakor a kikötő már hemzsegett az emberektől, hogy mindenki időben elfoglalhassa helyét a pontban délben induló hajón. Így volt ezzel a huszonkét éves Theodor Navratil, aki legjobb barátnőjével, Diana-val érkezett. A majd száznyolcvanöt centiméter magas, barna szemű és hajú fiú számára nem volt ismeretlen a Titanic tragikus története, miután üknagyapja, Austin Navratil, maga is az utasok között volt száztíz évvel ezelőtt. A túlélő később Oscar díjat kapott a tragédiáról készült "A Szakadás" című filmben való alakításért. Ez persze egy kitalált történetet mutatott be a tényekre épülve. Az el nem mondott meséket egy naplóban írta le, amit a fiú hetekkel ezelőtt talált meg a család széfjében. A titokzatos könyv elolvasását senki sem tarthatta fontosnak, miután a benne leírtak olyan megdöbbentőek, hogy biztosan hallott volna már róluk. Austin titkos széfére egyébként alig pár hónappal ezelőtt talált rá a fiú, aki azonnal eltette a könyvet, miután rájött mi áll benne. A titkok megfejtése lehet a fő ok, amiért most útra kel. Hol máshol tehetné ezt meg, ha nem azon a hajón, amiről a sorokat írták száztíz évvel ezelőtt.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk. - Mondta Diana kissé cinikusan, mivel túlzás nélkül elfogult volt a Titanic II-vel kapcsolatban. - Ez egyáltalán nem hasonlít az eredetire.
- Csak mert nem úgy néz ki, mint a filmben? Nézd meg jobban, ez a pontos mása.
- Kicsit zavaró az a csónak fedélzet, lehet azért tűnik úgy. - A lány végig a telefonján nézegette az egyetlen normális minőségű fotót az RMS Titanic-ról. Igyekezett összehasonlítani a másolattal.
- Gyere, mi következünk. - Theodor és Diana csomagjait már felvitték a hajóra. Első osztályú jegyeik voltak, hogy kellőképpen megcsodálhassák a hajó berendezését, mivel minden teljesen ugyanúgy lett kialakítva, mint az eredeti hajón. Miután átestek az egészségügyi ellenőrzéseken, felszálltak a fedélzetre. Fogalmuk sem volt, hogy valaki minden lépésüket figyelte és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy közbeléphessen.

 Fogalmuk sem volt, hogy valaki minden lépésüket figyelte és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy közbeléphessen

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Titanic: A Bermuda-háromszög - 1.rész - Pilot

- Na jó... Ez csak szerintem néz ki fantasztikusan? - Theodor nagyon lelkes volt, hogy végre teljes valójában láthatja a hajót. Elmondhatatlanul izgatott volt. Diana ellenben viccesnek találta a szituációt.
- Mennyire ironikus már, hogy itt vagyunk és van a kezünkben egy okostelefon? - Kérdezte nevetve Diana. A huszonkét éves, százhetvenkét centiméter magas, zöld szemű, vörös hajú lány egyébként vonakodva mondott igent az útra. Nem mondta ki, de kifejezetten félt, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint az eredeti utasok.
- Hát... komolyan az. El sem tudom képzelni, hogy...
- "Kérem, ismételje meg a kérdését!"- Vágott Theo szavába Siri.
- Látod, erről beszéltem. - A vicces helyzeten mindketten nagyon nevettek, hiszen ez száztíz éve elképzelhetetlen volt.
  Miután átöltöztek, mindketten elindultak a fedélzetre, hogy felfedezzék a hajót. Miután a Cafe Parisien nevű, igen elit kávézójában elvitelre is lehetett kávét vásárolni, úgy döntöttek megédesítik sétájukat a fedélzeten. A fiút azonban felismerte egy vendég, aki az egyik asztalnál ülve olvasta egy könyv másolatát. Egy fiú naplóját, aki egykor az eredeti hajón utazott.
  A fedélzeten sétálva Diana megkérdezte legjobb barátját, hogy miért ilyen fontos számára ez az út.
- Nem mondtam el neked, de pár hete találtam valamit. - Mondta kissé félve Theodor, aki nem tudta elárulja e a dolgot barátnőjének. Olyan családi titok volt ez, ami ha kiderül, az egész életüket tönkre teheti.
- Miről beszélsz?!
- Az üknagyapámról van szó...
- Austinról? Mi van vele? - Diana érdeklődve hallgatta, hogy mi lesz a beszélgetés vége. Mindenki ismerte Austint, köztudott volt, hogy az Oscar díjas színész egykor a hajón utazott. Tudta, hogy komoly dologról van szó, mert Theo mindig összeráncolta a homlokát, ha olyan dologról volt szó, amit titokban tartott előtte.
- Megtaláltam a naplóját, amit az itt töltött idejéről írt.
- Ó... oké. Találtál valami érdekeset? - A lány nem értette, miért olyan fontos ez a napló.
- Megölt valakit... - Theo remegő hangon mondta ki azt, amit eredetileg magában akart tartani, azzal azonban nem számolt, hogy valaki kihallgatta őket az egyik padon ülve.
  Ahogy ezt kimondta, harangszó jelezte, hogy délt ütött az óra. Elérkezett a pillanat, hogy a Titanic II elinduljon első útjára. Ahogy a hajó megmozdult alattuk, a fedélzeten lévő ember tömeg ujjongani kezdett. Mindenki integetett a kikötőben lévő emberek százainak, a riporterek pedig élőben közvetítették az eseményt az egész világon. Akkor még fogalmuk sem volt róla, hogy a hajót élőben ekkor látták utoljára a kikötőben.
A part mentén hajózva Diana-t nem hagyta nyugodni az, amit a fiú mondott neki. Mindenképp tudni akarta, hogy mi történt.
- Kit ölt meg az üknagyapád?
- Figyelj, hagyjuk. Nem akarom elrontani a kedved. Csak fel akarom fedezni a helyeket, amikről a könyvben olvastam. Még én sem értem igazán, hogy mi történt. Amint össze raktam a dolgokat, te leszel az első, akit beavatok. Hidd el!
Ekkor a semmiből egy lány lépett elő, Diana pedig hamarosan rendkívül kényelmetlenül érezte magát a bőrében.
- Úristen! - Sikított fel a lány, mikor megfordult és összeütközött egy lánnyal, akinek forró kávéja egyenesen a nyakában landolt.
- Jézusom. Ne haragudj! A semmiből léptél elő. - A lány nem győzött bocsánatért esedezni Diana-nál, aki nagyon ingerültté vált a forró ital hatására.
- Nem látsz a szemedtől? Rohadt életbe...
- Nyugodj meg, Diana. Biztos nem volt szándékos. - A fiú próbálta nyugtatni barátnőjét, ez azonban sikertelennek bizonyult. A fehér ruhán elterülő barna folt rendkívül haragosan hagyta a lányt.
- Nem érdekel. Megyek átöltözök. Később találkozunk! - Szólt, majd dühösen elviharzott. Egy dolog biztos volt. Daph megtalálta az első ellenségét a hajón.
- Ne haragudjatok, nem akartam kellemetlenséget. Remélem kijön a ruhából az a folt. - Esedezett továbbra is a titokzatos lány.
- Ne törődj vele, még legalább tíz ilyen vagy ehhez hasonló ruhája van itt. Egyébként ő lépett hirtelen hátra. Előfordul az ilyesmi. - Theodornak meglepően ismerős volt a lány, de nem tudta megmondani, hogy honnan. A haja, a tekintete és a beszédstílusa is. - Theodor vagyok. Theodor Navratil.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Én Anna vagyok, Anna Richardson.
- Örvendek. - Mondta a fiú, majd hirtelen elborzadt, amikor eszébe jutott ugyanez a név a naplóból. ~ Ez nem lehet véletlen. ~ Gondolta magában.
- Nos, nekem mennem kell, de biztosan találkozunk még, Theodor. - Ekkor a fiú valami olyat látott meg a lány szemében, ami megijesztette. Szinte biztos volt benne, hogy készül valamire.

Mindeközben a hajó legvégén egy férfi idegesen álldogált, várva valakire, aki fontos információval rendelkezett. Keze remegett az idegességtől, hiszen minden terve elbukhat, ha nem az a válasz érkezik, amire számított.
- Örülhetsz... - Szólalt meg egy hang a férfi háta mögött. - Feljutott a hajóra. Minden a terv szerint halad.
- Hála istennek. Végre mindenki megkapja azt, amit megérdemel. - Egyszerre a félelem haraggá alakult át, tekintete pedig megváltozott. Tudta, hogy most már nincs visszaút.
- Igen. Biztos vagy benne, hogy megérdemli ezt az egészet? - A titokzatos alak remegni kezdett. Már nem volt benne biztos, hogy Theodor olyan rossz ember, mint amilyennek beállították korábban.
- Austin Navratil tönkretette a családomat. Úgy igazságos ha én is tönkreteszem az övét. - A férfi fogait összeszorítva találta ki mi is legyen a következő lépés. - Szerezd meg a naplót ma estig.
- Megteszem, amit tennem kell.

Titanic: A Bermuda-háromszögWhere stories live. Discover now