A Mardekáros Mikaelson

23. Espoir és Amour

- Kelj már fel! Elkésünk! - rázogatta Pansy Hopeot. A tegnapi beszélgetésük kissé elhúzódott, így nem tudtak sokat aludni.

Ma már újra minden megy a rendes kerékvágásba. Legendás Lények Gondozásával kezdik a napot a Griffendélesekkel. Hope boldog volt, hogy újra minden rendben közte és a barátai között. Dracora nagyon dühös volt. Egyszer kedves vele, egyszer pedig egy igazi szemétláda. Nem értette ezeket a hangulatváltozásokat. Nem értette, hogy mit érez iránta. Márpedig valamit biztosan. Gyűlöletet vagy szeretetet? Néha nem igazán tudta eldönteni. Hermione azt mondta neki, hogy nem baj ha olyat szeretsz, amit nem tudsz megmagyarázni. De Hope nem szereti Dracot. Amikor gyengéd, akkor persze életre kelnek a pillangók a hasában, de ez ritka pillanatok egyike. Szabadna egyeltalán ilyet éreznie? Miközben van barátja? Az a baj, hogy Theot nem szerelemből szereti. Hanem inkább barátként. Egy olyan pillanatban mondta neki, hogy a barátnője szeretne lenni, amikor dühös volt Malfoyra. Ez jelentene valamit? Nem... nem hiszem. Akkor mi történik körülötte?

- Sziasztok! - köszöntötte őket Harry nagy mosollyal.

- Szia! - üdvözölte Pansy elpirulva a fiút.

- Szia, Harry! - Hope szemével Hagridot kereste - Hol van Hagrid?

- Nem tudjuk - csatlakozott Ron és Hermione - Nem mondanak semmit.

- Ez érdekes - ráncolta a szemöldökét a tribrid.

- Suette- Pollts professzor vagyok - kezdett bele kimérten a boszorkány - Átmenetileg én fogom tanítani nektek a legendás lények gondozását.

- Hol van Hagrid? - kérdezte emelt hangon Harry.

- Gyengélkedik - hangzott a kurta válasz.

Időközben befutott Draco Malfoy kajánul vigyorogva.

- Jöjjenek utánam - utasította a csoportot Suette- Pollts professzor, azzal elindult a karám mentén, amelyben dideregve álltak a hatalmas beauxbatons-os lovak. A karámot megkerülve a Tiltott Rengeteg felé vette az irányt, ahol egy csodaszép, kifejlett egyszarvú állt a kiscsikójával. Hope egyből felismerte őket. Az unikornis láttán a csoport lánytagjai szinte mind felsikkantottak a gyönyörűségtől.

- Júúj, de szép! - suttogta Pansy - Honnan szerezhette? Azt mondják, nagyon nehéz befogni őket!

- A fiúk itt maradnak! - parancsolta a professzor, sorompóként felemelt karjával jól mellbe vágva Harryt. - Az egyszarvúak jobban szeretik a női kezet...

Azonban Hope már meg sem hallotta a többit. Elindult jól ismert barátai felé, mire azok boldogan fogadták. Fejüket a lány oldalához nyomták, bíztatva őt a simogatásra.

- Jól van, nyugi - nevetett, majd kezét a nyakukra helyezte. Lassan elkezdte húzni, az állatok pedig jólesően dörgölőztek hozzá, mint egy jámbor kutya.

- Ezt hogy csinálja? - kérdezte Lavender Brown a professzortól.

- Ohh... Hát én nem tudom - vakargatta a fejét tanácstalanul Suette- Pollts.

Hope észrevette, hogy mindenki őt nézi. Nem igazán érdekelte, hiszen az unikornisok újra megnyugtatták.

- Van nevük? - kérdezte a tanárnőtől.

- Csak az anyának. Az ő neve Espoir. Remény franciául - felelte a professzor.

- A kicsinek adhatok nevet? - vakargatta meg az említettnek a fülét, az pedig boldogan nyihogott.

- Öhm... persze, miért is ne? Igazából, mint látom szeretnek téged - ráncolta össze a szemöldökét.

- Amour - mosolygott a tribrid - Ez lesz a neve.