A Mardekáros Mikaelson

21. A bál

Hope az eset óta semmit sem beszélt Harryvel. Nagyon haragudott a fiú önfejűségére. Hermione és Ron próbálkoztak, de a lány hajthatatlan volt. Theo azóta elhívta a bálba egy gyönyörű piknik során a csillagvizsgáló toronyban. Már az egész iskola a közelgő bálról mesélt és a tanárok is csak nagy nehezen tudták megtartani az órákat. Persze, McGalagony és Piton így is bőkezűen osztogatta a házi feladatokat. Mivel a téli szünetre nem ment haza senki, így a Mardekár klubhelyisége éppen olyan zsúfolt volt, mint tanítási időben, sőt úgy tűnt, mintha össze is ment volna egy kicsit. Bizonyára mivel a lakói sokkal élénkebbek voltak, mint máskor. Egy nagyon családi hangulat kerekedett az egész társaságra és alig 1-1 ember maradt a szobájában.

Ezekben a napokban vastag hótakaró telepedett a kastélyra és környékére. Hope a barátaival együtt ért a nagyterembe. A társaság Adrian Pucey, Blaise Zabini, Astoria és Draco személyével bővült. Persze a két utóbbi nem mondható barátnak, csak a társaság tagjának. A Griffendél asztala mellett haladva megütötte egy beszélgetés a fülüket.

- Kivel mész a bálba, Hermione? - hallotta Hope Ron hangját.

- Nem mondom meg, mert ki fogsz gúnyolni. - A tribrid nem is tudta, hogy meghívták őt a bálba. Persze érthető, hiszen nem is beszél velük.

- Nem mondod komolyan, Weasley! - csendült fel Malfoy hangja. - Nem hiszem el! Valaki elhívta a bálba ezt a sárvérűt?

Harry és Ron fenyegetően néztek rá. Hope nagyon várta, hogy mi fog kisülni ebből, de nem tetszett neki, hogy Draco sárvérűnek hívta Hermionét. Nem is tudta hirtelen, hogy kinek az oldalán álljon. Majd Hermione hirtelen integetni kezdett valakinek a hátuk mögött.

- Jó estét, Mordon professzor!

Malfoy hirtelen teljesen elsápadt és ott is hagyta az asztalt. Természetesen ezen mindenki jót nevetett. Még a mardekárosok is.

***

Délután 4 órakor a lányok elkezdtek készülődni a bálra. Pansy, Hope és Daphne most egy szobában gyűltek össze. Egymást csinosítgatták és tanácsokkal látták el a másikat. Daphnet egy ötödéves fiú hívta el. Hope közben elmesélte a Harryvel folytatott vitájukat.

- Mindegy , úgy sem mentem volna vele - vonta meg a vállát Pansy, de szemében mérhetetlen szomorúság látszott.

- Hé.. meg sem érdemel téged - próbálta nyugtatni Daphne.

- Így igaz. Harry semmit sem tud rólunk. Túlságosan előítéletes ahhoz, hogy megértse milyenek is vagyunk valójában - tette barátnője vállára a kezét Hope és együtt néztek bele a tükörbe - Csodálatos vagy. Mutasd meg neki, hogy mit veszített.

- Nem is tudom... azt a ruhát sincs kedvem már így felvenni. Miatta vettem pirosat - szontyolodott el. Hope magával szembe fordította, majd így szólt;