A Mardekáros Mikaelson

20. Tessék?

A keddi átváltozás-tan óra lassan a végéhez közeledett. Az órai feladattal is készen voltak már, ami az volt, hogy tengerimalaccá kellett változtatni a tengeri csikókat. Hope az órán Pansy mellett ült és éppen McGalagony professzor beszédét hallgatták.

- A bált a karácsony első napján tartjuk meg - kezdett bele a professzor - Este nyolc órakor kezdődik és éjfélig tart. És még valami...

McGalagony jelentőségteljesen végignézett az osztályon.

- A karácsonyi bálon természetesen valamennyien...öhm... oldottabb hangulatban leszünk. - az osztályban többen is alig tudták visszafojtani a vihogást. - Ennek ellenére mindenkitől elvárjuk, hogy a bálon is roxfortos diákhoz méltó viselkedést tanúsítson. Óva intek mindenkit attól, hogy a magatartásával szégyent hozzon az iskolára.

Alighogy befejezte a mondatot, megszólalt a csengő, és a diákok nagy zsibongás közepette pakolni kezdtek. Hope hallotta, hogy a tanárnő odahívja magához Harryt. Megállt Ronnal és Hermionéval az oldalán és az ajtóból várták a barátjukat. Persze mindeközben mindent hallottak.

- Potter, a bajnokok és partnereik..

- Milyen partnerek? - értetlenkedett Harry. Hope úgy gondolta, hogy a fiú valószínűleg nem gondolt arra, hogy bárkit is elhívna.

- A báli partnereikről beszélek, Potter - folytatta McGalagony - A táncpartnerükről.

- Táncpartner... Én nem táncolok.

- Dehogynem táncol, dehogynem táncol! - fortyant fel a professzor. Hope érezte, hogy elkezd kibukni belőle a nevetés, de készségesen visszatartotta - Éppen erről beszélek. Hagyományosan a bajnokok és partnereik nyitják meg a bált.

- Én nem táncolok.. - ismételte csökönyösen Harry. Hope már Ron háta mögé bújt, hogy elrejtse feltörni kívánt kacagását.

- Dehogynem Potter! Az órákon is táncol.

- Persze, de nem gondoltam, hogy majd a bálon is kell! Én nem akartam táncolni.

- Ez nem szabadon választott gyakorlat! - jelentette ki szigorúan McGalagony - Válasszon magának partnert, Potter!

- De én nem..

- Semmi de, Potter! - zárta le a témát McGalagony. - Hallotta, mit mondtam.

Harry lassan oda ballagott barátaihoz, majd lassan haladtak a folyósokon. A Nagyterembe mentek beszélgetni és leckét írni, mivel ez volt az utolsó órájuk.

- Harry, te tényleg azt hitted, hogy nem kell partner a bálra? - kérdezte Hope.

- Hát.. én azt hittem, majd így négyen megyünk - vonta meg a vállát félénken a fiú.

- Igen, én is - tette hozzá Ron - De egy lányt esélytelen meghívni. Mindig falkákban vannak.

- És? - sziszegte Hermione.

- Mi és? Nem lehet csak úgy odamenni hozzájuk - mondta úgy a vörös, mintha ez teljesen nyilvánvaló lenne.

- Ti fiúk teljesen hülyék vagytok! - forgatta a szemét Hope - És amúgy Harry, ha előbb gondolkoztál volna én tudtam volna valakit, aki szívesen veled ment volna.

- Mi? Kit? - kérdezte döbbenten.

- Pansyt. A barátnőm - felelte, mire mind a hárman megrökönyödve néztek rá. - Most meg Mivan?

- Azt a rókaképűt? - fintorgott Ron.

-Ron! Hogy mondhatsz ilyet! Ő a barátnőm - kapta fel a vizet a tribrid.