8. Farkas

1.5K 73 0
                                    

Reggel Hope fáradtan botorkált le a Nagyterembe reggelizni. Nagyon korán ment, mivel szörnyen nézett ki, annak köszönhetően, hogy semmit sem aludt. Remélte, hogy ilyenkor maximum pár ember lézeng, akiket nem annyira ismer. Amikor azonban odaért meglepődve látta, hogy a Griffendél asztalánál ott ülnek a barátai. Ronnal együtt. Francba,nem láthat meg így! Próbált nem feltűnően odaosonni a saját asztalukhoz, de késő volt. Észrevették.

- Hope! Gyere egyél velünk. - kiáltott oda a lánynak Harry. Lassan elindult és odaült közéjük - Jézusom szörnyen nézel ki! Mi történt? - aggodalmaskodott a fiú. Elkezdte Hope arcából eltüntetni a kócos tincseket, ami felfedte piros szemét.

- Te sírtál? Sosem szoktál - szólt hozzá Ron is miközben egy nagy adag pirítóst tömött a szájába. Hermione megütötte egy könyvvel az illetőt - Most meg mi van?

- Ronald hagyd már abba az evést! Nem látod, hogy a barátod szomorú? - Hermione megvető pillantással nézett a vörösre, aki most fogta fel, hogy mi történik és letette a kaját. Hermione igaz tudta, hogy a lány sírt mivel ő talált rá, de azt nem hogy mitől - Elmondod nekünk, hogy mi a baj? - fogta meg kedvesen Hope kezét az asztalon.

-Ne..nem lehet. Sajnálom - sütötte le a szemét a tribrid. Utálta, hogy titkolóznia kell és legszívesebben mindenbe be avatta volna a barátait, de nem tehette. - De már jobban vagyok. Tényleg! - mosolygott biztatóan. Félig igazat mondott. Szerintem sosem leszek igazán jól. Csak megleszek.

A 3 barátja egyszerre egymásra nézett és odament Hopehoz, akit egy nagy ölelésbe vontak. A lány nyugodtan simult az ölelésbe, ami már kellet neki. Nevetve köszönte meg odaadásukat.

- Tudod,hogy ránk mindig számíthatsz - mosolygott Ron biztatóan. Belenéztek egymás szemébe és jó ideig tartották is a szemkontaktust. A világ egy kis időre megszűnt körülöttük. Merlinre! Bárcsak enyém lehetne ez a lány! Ron áhítattal gyönyörködött a lányban.

- Hope! - szólt valaki, megtörve a kettejük pillanatát. - Hope! - mondta kicsit erőszakosabban az illető. A lány megfordult és Pansy-vel találta szemben magát - Gyere az asztalunkhoz.

- Jó, megyek már. - állt fel a barátaitól - Sziasztok! - köszöntötte őket és Pansy mellé sétált. - Ezt most miért kellett? Olyan szép pillanatban voltam éppen!

- Úgy érted, hogy Weasley-vel? Jajj drágám! Nem ő való neked! Ott van Chad. Tökéletes - nézett az említett irányába. Igen, de ezzel egy baj volt.

- De alig beszélünk. Én meg nem fogok kezdeményezni - vágta rá azonnal, majd leült Theo és a barátnője közé. Elkezdett enni, majd valamit érzett a combján. Egy meleg kéz pihent rajta. Felnézett a kéz tulajdonosára és kérdőn nézett a szemébe.

- Láttam, hogy mennyire elmerültetek egymás tekintetében a Weasley fiúval. Hope.. Hope! Keményen tolod. Weasley, Williams , Malfoy - susogta lágy hangon Theo a fülébe , egyre feljebb csúsztatva a kezét a combján. Hope hasában pillangók gyülekeztek és izgatottság lett úrrá rajta. Még sosem értek hozzá így. De Theo a legjobb barátja. Alig tudott vissza tartani egy sóhajt a jóleső érzés miatt. A fiú keze már majdnem tiltott területre ért, amikor hirtelen megállt - Kár, hogy én vagyok benne. - ezzel elvette a kezét Hope combjáról, aki megdöbbentve nézett a fiúra, akinek arcán egy hatalmas mosoly ült.

- Mi a... - nézett tátott szájjal Pansy. A tribrid észre sem vette, hogy a körülöttük lévők őket nézik. Szerencsére az említett fiúk nem voltak a közelben, mert akkor menten elásta volna magát. Mondjuk így is. Zavartan felállt az asztaltól és elsietett a klubbhelyiségbe. Minél gyorsabban a szobájában akart lenni. Rávetette magát az ágyára és észre sem vette, hogy Bella rajta fekszik. A macska repült egyet a hirtelen súlytól és hisztisen nyafogni kezdett. Gazdája ölébe vette kis kedvencét és simogatni kezdte.

- Sajnálom.. Nincs kedved egy kicsit kiadni a feszültséget velem? - vigyorgott Hope Bellára. Az pedig egy nyávogással válaszolt - Akkor ezt igennek veszem.

Bellával együtt kimentek a Tiltott Rengetegbe, ahol Hope átváltozott farkassá. Bellávval együtt futkostak szabadon az erdőben. A lány imádta ezt az érzést. Szabadnak lenni. Ilyenkor semmi gond sincs. De az agyában elkezdtek eluralkodni rajta a gondolatok.

Miért csinálta ezt Theo? Hiszen barátok vagyunk. Sosem gondoltam úgy rá. De most.. nem tudom. Azt sem tudom mit érezzek. Jól mondta. Keményen tolom. Malfoyon kívül. Iránta csak utálatot érzek.

Hope mindig csak Bellával kettesben volt az erdőben. Senki és semmi más nem volt rajtuk kívül a híresztelések ellenére. Azonban ma más volt. Egy fekete szőrzetű farkast látott magával szemben.

A Mardekáros MikaelsonWhere stories live. Discover now