Csillagok között

7.

... a másik szempár pedig azé a lányé volt aki az aulában azt állította szobatársak leszünk. Meglepődtem mert nem hittem volna, hogy utánam jön. A kezét nyújtva nyúlt felém, hogy felsegítsen. Megragadtam a kezét és felálltam. Körülöttünk kezdtek eltűnni az emberek mert látták, hogy semmi komoly nem történt. Én hálát attam az égnek, hogy nem nevettek ki.
-Jól vagy? - kérdezte tőlem a szőke hajú srác aki nagyon hasonlított a mellette álló szőke lányra. Komolyan olyanok voltak mint a testvérek. Egy másodperc múlva be is bizonyosodott, hogy ők biztos tesók.
- Most nézd meg miattad majdnem agyrázkodása lett- bökte meg a "szobatársam" a fiút.
-Miért is miattam amikor te álltál közvetlen mögötte és miattad dőlt fel. Amúgy meg mit keresel itt? - kérdezte furcsálva a helyzetet. Hát nem csodálom mert nem hiszem, hogy mindennapos az ha két lány van a fiúk folyosóján rögtön az első napon.
- Én az új szobatársamat kerestem és meg is találtam úgyhogy mehetünk is.- ragadta meg újra a kezem és húzni kezdett.
- Amúgy az új szobatársadnak van neve is- forgattam a szemem mert elegem volt abból, hogy valami jelzővel állapítottuk meg ki kicsoda.
- Jaj basszus tényleg milyen bunkó vagyok. A nevem Sabrina Collins.- mutatkozott be jókedvűen.
- Én Camilla vagyok.- mosolyogtam rá. Azért nem mondtam a vezeték nevem mert feleslegesnek tartottam. Ha kíváncsi majd úgy is megkérdezi.
- Hogy kerülsz a fiúk folyosójára? -
-Kicsit eltévedtem. - sütöttem le kínosan a szemem.
- Akkor gyere megmutatom a szobánkat utána körbe nézhetnénk. - miközben mondta kivette a kezemből a gitáromat és elindult vele a folyosó vége felé.
   Tehát így kezdtem el az első ott töltött napom. Sabrina, mint megtudtam, végig cseverészett. Mindenről konkrétan be nem állt a szája. Mire szóhoz jutottam volna addigra valami másról kezdett el beszélni de őszintén nem bántam mert legalább elterelte a figyelmem az izgulásomról.
    Az aulán áthaladva már nem volt olyan sok ember, sőt már csak az aggódó szülők voltak ott akik vagy a gyereküket keresték vagy valamelyik tanárt faggatták, hogy mi lesz a tanévben, mikor láthatják újra a kis lurkójukat. Szóval csak felnőttek voltak a diákok már biztos a szobályukban trécselnek meg rendezkednek be.
A második folyosó végén megálltunk a 13-as szoba előtt. Sabrina megragadta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Ahogy megláttam a szobánkat egy nagy kő esett le a szívemről. Mert egész eddig azon imádkoztam, hogy ne olyan undorító szobát kapjunk vagy valami börtönhöz hasonlító lyukba keljen élnünk. Ehhez képest a szoba kellemes volt. A falak sárgák voltak, hatalmas ablakkal volt ellátva az ajtóval szemben lévő rész. Három ágy volt a helyiségben. Kettő egymásnak tolva a jobb oldali fal mellett, úgyhogy a fejük össze ért majdnem ha ráfeküdtek. A harmadik ágy velük párhuzamosan volt a bal oldali részen. Három szekrény volt a szobában kettő egymás mellett szintén a jobb oldalon az ágyak mögött, a harmadik pedig az egyedül álló ágy előtt volt. A szoba közepén volt egy asztal körülötte pedig három szék volt szépen betolva. Egy nagy szőnyeg helyezkedett el az asztal alatt majdnem beterítve az egész helyiséget. Nagyon szimpatikus volt a helyiség.
Beléptem az ajtón és az egyedül álló ágy mellé álltam mivel ahogy észrevettem a másik kettő foglalt volt. Nekem éppen megfelelő volt ez a hely ezért rá pakoltam. Pár másodperc nézelődés után elkezdtem berakodni a szekrényembe. Sabrina pedig eközben szólt, hogy elmegy körbenézni az épületben. Kérdezte, hogy meg-e várjon de mondtam nyugodtan menjen nélkülem.
Miközben rakodtam egy zene járt a fejembe ezért elkezdtem dúdolni, utána halkan énekelni. Nem zavartattam magam mert senki nem volt a helyiségben. Furán néztem át a vállam felett mert az egyik ágyon megmozdult a csomag. Annyira összerezzentem, hogy ki esett a kezemből a cipőm amit éppen a szekrénybe raktam volna. Nem hiszek a szellemekbe meg semmi ilyen dologba de erre még én sem találtam magyarázatot. Lassan elkezdtem hátrálni az ajtó felé végig a csomagot nézve. Amikor már a kezemmel hozzáértem a kilincshez hirtelen megfordultam és kirohantam. Zihálva megálltam az ajtónk előtt mint aki lefutotta volna a maratont. A szívem hevesen vert az ijedségtől.  A nagy rohanásomba nem vettem észre, hogy a kulcs belül maradt az ajtóban ezért amikor becsaptam magam mögött az ajtót nagyot néztem. Mert persze olyan ajtó volt a miénk amit kívülről nem lehet kinyitni csak kulccsal. Csalódottan az ajtónak dőltem és behunytam a szemem. Mert kettő lehetőségem volt arra, hogy bejussak az egyik az volt, hogy megkeresem Sabrinát hátha nála van a kulcs a másik pedig, hogy le megyek az irodába és kérek egy kulcsot mert biztos van pótkulcs az ilyen esetekre. Jó igaz még volt egy harmadik lehetőségem is ami pedig az volt, hogy megpróbálom berúgni az ajtót de nem akartam már rögtön az első napon igazgatói megrovót. Arra a döntésre jutottam, hogy inkább megvárom Sabrinát vagy, a másik szobatársunkat akit még nem is ismerek, az ajtó előtt. Unottan leültem a földre és néztem magam elé. Hát így telt el a délutánom a falnál ülve várva, hogy valaki jöjjön a szobánkba.