Csillagok között

5.

Augusztus 31-e volt amikor reggel kipattantak a szemeim és nem bírtam vissza aludni. Habár egész éjjel nem aludtam az izgalomtól de valahogy nem éreztem magam fáradtnak. A függönyömet széthúzva hunyorogtam a még sötétbe burkolózott utcára, az utcai lámpák még világítottak ami azt jelentette nagyon korán van. De nem érdekelt ha már felálltam el is készülődök. Nem akartam nagyon puccba vágni magam de nem is akartam trógernek tűnni úgyhogy az élet egy lehetetlen feladat elé állított de mégis sikerült kiválasztanom a megfelelő ruhát. Amikor belepillantottam a tükörbe elégedett voltam magammal. Egy fekete toppot viseltem hosszú fekete cicanadrággal és egy kockás inget kötöttem a derekam köré. A hajam behullámosodott a tegnap esti fürdés után így gondoltam csak egy félcopfba felkötöm. Elöl pedig kettő tincset leválasztottam ami azt a hatást keltette mintha csak hirtelen felkötöttem volna pedig felért egy kínszenvedéssel amíg megcsináltam. Már megértem miért olyan nehéz tökéletesen lazának tűnő insta képet készíteni. Sminket nem raktam fel mert úgy voltam vele, hogy amúgy is le folyna a fejemről a másik meg fő az első benyomás és nemhiszem, hogy annyira díjaznák azt ha valaki megjelenik teljes vakolattal a fején. Szóval a smink nélküli arcomon meglátszódtak a szeplőim amit nem igazán szerettem. Sokan mondták már, hogy aranyos vagyok velük de nekem valahogy nem jött be magamon. Persze máson őrült cukin állt de rajtam abszolút nem volt az. Inkább hanyagolom ezt a témát mert litániákat tudnék mesélni miért nem szeretem őket. De most csak legyen annyi, hogy nem szeretem őket. Szóval a szeplőimmel és a tökéletesen beállított "gyorsan össze kötöttem a hajam, hogy ne lógjon a szemembe" frizurámmal haladtam lefelé a lépcsőn a sporttáskámmal. Lent még nem volt senki és fél homály uralkodott az ebédlőben úgyhogy gondoltam még sokáig nem lesz társaságom ezért megreggeliztem. Miután megettem a műzlim izgatottan néztem rá az órára és vártam, hogy elinduljunk. A baj csak az volt, hogy 5:37 volt mi pedig 9-kor indultunk és már akkor meghaltam a várakozásba és nem volt semmi tenni valóm. Ezért felmentem a szobámba és próbáltam elterelni a figyelmem, hogy gyorsabban menjen az idő de most valahogy semmi nem kötött le. Próbáltam olvasni de hiába koncentráltam, hogy megértsem mi van a könyvbe nem tudtam rá figyelni. Ezután gondoltam gitározok kicsit az amúgy is mindig elrabolja az időt de viszont nem is akartam senkit felkelteni a korai órákba így meghiúsítottam a tervem. Gondoltam össze rakodok a szobámba. Ez jó ötletnek tűnt. Igen, addig amíg 5 perc alatt kész nem lettem. Tehát enyhén szólva halálra untam az agyam.
    Egy egész évtizednek éreztem mire az apám felordított a szobámba, hogy indulunk. Az izgalomtól felpattantam az ágyamról és lesprinteltem a lépcsőn. Öt tizedmásodperc alatt már az autónkba ülve vártam, hogy elinduljunk. Habár mégcsak 9 óra volt már nagyon fülledt volt a levegő de nem annyira mint eddig ezen a héten volt minden egyes nap. Ezzel nagyon nem is foglalkoztam mert már majdnem belehaltam a várakozásba mert persze mindenkinek pont most ebben a Szent minutumban kell valamit elfelejtenie. Amikor már majdnem elindultunk anyu rászólt apura, hogy álljon meg mert otthon hagyta a legyezőjét. Erősködtem, hogy nekem van a táskámba és oda adom neki de csak bólintott egyet a fejével, hogy neki a sajátja kell. Miután meglett a legyező majdnem kikanyarodtunk az utcánkból de apunak beugrott, hogy mi van ha nem kapcsolta ki az öntözőt azért nem pazarolhatjuk a vizet. Ekkor próbáltam rávenni, hogy majd felhívjuk útközben a nagyiékat és majd ők majd elállítják ha megy, de apu nem akarta rájuk bízni. Hát megértem. Aztán amikor azt hittem végre elindulunk a nagyi hívott, hogy vegyük le neki a polc tetejéről a barack kompótot mert ők nem érik el. Ilyenkor már teljesen végem volt és azt éreztem soha nem fogunk eljutni Győrbe. Nem nagy reményeket fűztem a következő indulásunkhoz de amikor kikanyarodtunk az országútra már éreztem, nincs megállás az életem új szakasza megkezdődött. Na de arra nem számítottam, hogy ennyire gyorsan fel kell majd nőnöm és ilyen döntéseket kell majd hoznom. Nem kellett volna annyira magabiztosan éreznem magam.