Csillagok között

2.

     Az utat bámulva haladtunk Győr felé. Egész úton egy árva szó sem esett semmiről, néma csend volt csak a mellettünk elsuhanó autók hangja szűrődött be.
       Mikor megérkeztünk a kollégium parkolójában állva figyeltük egy darabig az épületet. Nagyon hasonlított a mellette álló építményekre de valahogy más volt. Sokkal jobban sugárzott belőle, hogy nem egy rendes lakásokkal teli házzal állunk szembe  hanem egy iskolához tartozó intézménnyel van dolgunk. Ezt az ember onnan állapíthatta meg, hogy a lenti ablakok be voltak rácsozva, a falon a suli saját logójával ellátott zászló lobogott és egy árva lélek sem volt ott. Felmértük a terepet és szó nélkül elindultunk. Felbaktattunk a lépcsőn majd benyitottunk az ajtón. Olyan csend volt, hogy élesen hatott a fülünkbe amikor az ajtó hangosan becsapódott mögöttünk. A lépteinket egy óriáséhoz lehetett hasonlítani pedig a kihült folyosón szinte lábujjhegyen mentünk végig. Nem volt nehéz megtalálni a regisztrációs pultot mert már messziről hallottuk a toll sercegését a papíron. Az asztal előtt megállva összefont karral vártuk, hogy felnézzen a középkorúnő a papírjaiból. Anya nem szólt semmit de láttam rajta, hogy kezdi idegesíteni a nő nemtörődömsége velünk szembe ezért köhintett egyet. A nő felnézett és csak annyit kérdezett miben segíthet.
- A bejelentkezés miatt jöttünk- néztem le rá a hőségtől kimerülve kicsit lassabban beszélve.
A titkárnő (legalább is szerintem ő volt a titkárnő) oda adott nekünk egy lapot és egy tollat. Majd arréb utasított mert meglátta, hogy még valaki érkezik mögöttünk. Nem fordultam meg mert csak a lapokkal voltam  elfoglalva. Hallottam, hogy a léptek egyre közelebb vannak még meg nem álltak mellettünk. Mivel csak a lapommal voltam elfoglalva nem láttam, hogy kik állnak az asztal előtt. Egy mély férfi hang szólalt meg ami valószínűleg az egyik diák apja lehetett. Legalább is ezt feltételeztem mert nem hiszem, hogy valaki ilyen mély hangal rendelkezik tizenéves korában. Miközben a titkárnő és az egyik diák apja beszéltek végig csak a lapomat néztem, nem néztem se oldalra se felfele. Amennyit le tudtam szűrni az az volt, hogy a diák apjának be kell mennie az irodába az igazgatóhoz mert meg kell beszélnünk pár fontos dolgot. Valószínűleg az a pár fontos dolog az azt jelentette, hogy valami rosszat csinált az állítólagos fiatal ember (a titkárnő csak így szólította) és ezért le kell tisztázni a következő tanévre a dolgokat. Ezután elindultak az igazgatóiba, hogy "tisztázzák a dolgokat" én pedig ott maradtam az anyámmal és a másik diákkal. Aztán úgy 5 másodperc múlva visszaszólt a titkárnő, hogy mennyen vele az anyám is mert minden elsős szülejével szeretne beszélni az igazgató és ha már itt van sort is kerítene rá. Tehát akkor már csak ketten maradtunk, én és a titokzatos fiatal ember. Nem néztem fel egy pillanatra sem. A lapot tanulmányozva megállapítottam, hogy ez nem olyan szokásos bejelentkezős lap. Körülbelül így nézett ki miután kitöltöttem:
                                                                                                                                                                                            
Bejelentkezés:
(Liszt Ferenc Magyar Művészeti Kollégium-Középiskola-Győr)
Név: Camilla Davis
Lakóhely neve: Budapest
Kor: 16
Nem: nő
Miért szeretne ebbe a kollégiumba lakni:  Azért szeretnék ebben a kollégiumba lakni mert nem lakok közel az iskolához és ez az álom sulim ahova már gyerekként elterveztem, hogy járni fogok.
Mit szeretnél elérni az itléted során:
Szeretnék zenét tanulni mert az az álmom, hogy alapítsak egy bandát amivel befuthatunk a köztudatba és híresek lehetnénk.
Ehez a kollégiumhoz tartozik egy művészeti középiskola ami biztosít arról, hogy jó kezekben lesz. Ha ebbe az iskolába szeretne járni kérem húzza alá a számára megfelelő választ.
                  Igen                    Nem                                                                                           
                                                                                         

Már rég megvoltam a lap kitöltésével de valahogy nem mertem felnézni. Csak álltam mint egy bamba és elolvastam újra és újra a bejelentkezésem. Annyira boldog voltam, hogy majd kicsattantam de ez persze csak belülről éreztem mert kívülről elég hülyén festhettem. Az enyhén vizes hajam a tarkómra ragadt pedig össze volt kötve, a rövid fekete crop topom is szorosan hozzám simult nem beszélve a rövid farmer sortomról amibe teljesen beleizzadtam az utazás során. Szerencsére a lábam szabadon volt úgyhogy legalább az nem sült meg. Tehát ilyen szerencsétlenül álltam amikor halottam, hogy valami lepottyan a földre és hatalmas hangzavart keltett. Gondolkodás nélkül a hang irányába fordultam amikor megláttam, hogy a földön egy lepottyant virágcserép tündököl. Felette pedig egy kis konytyba kötött hajú fiú mered rám ártatlan szemekkel. Megkell mondanom a látvány eléggé érdekes volt. Ugyanis a világ egyik leghelyesebb fiúja állt előttem. Világos színű pólót viselt sötét rövid nadrággal amit egy sportcipővel kapott fel és közben a világ  leghelyesebb mosolyával ajándékozott meg (igen, sokszor lesz benne a világ leghelyesebb jelző). Alatta pedig egy ezer felé elrepült cserép maradványai voltak egy kis földdel kiegészítve. A virág már teljesen eltűnt a földhalmaz alatt. Vagy a másik opció, hogy soha nem is volt benne virág csak dísznek volt kitéve az ablak párkányba. Szóval ezzel a látvánnyal kellet megbízkóznom 1 másodperc alatt mert már jött is a kérdés.
-Légyszi segítesz összeszedni mielőtt bárki meglátná? - nézett rám a gyönyörű tengerkék szempárjával. Próbált megbánó tekintetet vágni de rögtön átláttam rajta. Legbelül szórakozott azon, hogy olyan tétlenül állok és kérdőn nézek felé. Bólintva elindultam felé, hogy segítsek feltakarítani a cserép maradványait.