Minden út Miyagiba vezet(Bokuaka ff.) ✔

XXXV.fejezet

Bokuto

Hihetetlen, hogy milyen rohadt jól sikerült ez az este. Ki gondolta volna, hogy összebarátkoznak a családjaink és még egy szerelmi drámának is véget vetünk majd! Az emberek nincsenek felkészülve az Akaashi-Bokuto csapatra! Túl nagy hatalmunk kezd lenni; de ezt csak jóra fordítjuk majd...
-Te meg mi a francról beszélsz egymagadban? -nézett rám kissé elképedve Keji, miközben elvette a pultra kikészített reggeli kávéját. Hát igen; az ígéret szép szó. Reggel van, úgyhogy várt rá az általam főzött forró ital.
-Jajj semmi különösről...csak arról, hogy a vacsora milyen jól ment-válaszoltam lazán, de láttam, hogy elmosolyodott; ezekszerint hallotta az egészet.
-Hétfő van; mégis lelkes vagyok; van terv mára? -kérdeztem, mire láthatóan elgondolkodott.
-Egyeztethetünk egy kivitelezővel a kertről, de ezenkívül nincs semmi konkrét, amit meg kellene tennünk -szólt végül. Mikor felfogom, hogy mire kell a kivitelező ide-oda pattogva járok örömtáncot.
-Lesz saját röpipályánk! -nevettem fel jóízűen, miközben a nyakába vetettem magam, aminek köszönhetően majdnem hanyatt estünk, de szerencsésen megtartott minket. Válaszul visszaölelt és esetlenül hátbaveregetett.
-Akkor felhívjam, akit kinéztem? -hajolt távolabb, hogy a szemembe nézzen, mire lelkesen bólogattam; ezzel kuncogásra késztetve őt.
-Na jól van, akkor máris jövök; csak előkeresem a telefonom -bontakozott ki az ölelésemből és indult el a hálószoba felé. Azért jó érzéssel tölt el a tudat, hogy mikor együtt vagyunk rá se pillant a telefonjára; akárcsak én. Nincsenek zavaró tényezők; legalábbis egyelőre.
Amikor elindul a szezon és neki az egyetem nem tudom, hogy mennyire fog ez változni, de remélem nem nagyon.
Áhh; ráérek ezen aggódni majd amikor ott vagyunk; addig még van 2 hét!
Amikor Keiji visszasétál már nagyban telefonál valakivel és láthatóan elégedett azzal, amit hall. A telefonból mély férfi hang hallatszik, de a szavai számomra kivehetetlenek. A férfi válaszának hallatán egy bólintással jelzett nekem, hogy minden sínen van; majd elbúcsúzott a vonal másik végén lévőtől és ledobta a telefonját a kanapéra.
-Jövőhéten el is kezdik a felmérést és utána bele is kezdenek, ha minden rendben megy -foglalta össze a lényeget higgadt hangon. Úgy tűnik, hogy hamarosan már itthon is tudok privát órákat venni Keijitől (😏).

A délelőtt hamar eltelt; nagyrészt ő faggatott a csapatról és, hogy kik lesznek ott; kiket ismerek; úgyhogy meséltem. Bár nem mindenkit ismerek olyan közelről, sok barátom lesz velem; nem aggódom. A feladóra leszek kíváncsi; vele még nem igazán volt lehetőségem beszélgetni, bár az az érzésem, hogy jól kijövünk majd egymással. Meccseken rendszeresen találkoztunk, hiszen voltak közös edzőmeccseink is és gyakran játszottunk egymás ellen mérkőzéseken. Van egy ikertestvére, aki nem folytatja a röpit; vagy legalábbis nem velünk. Személyiségre nekem egy kicsit egy nagyra nőtt Hinatának tűnik, de lehet, hogy tévedek; bár az is igaz, hogy az nagyon menő lenne. Hinatával mindig jól kijöttem, úgyhogy vele is így kell legyen.
Délután aztán arra jutottunk, hogy ellátogatunk a campusra is, mivel Keiji bár volt egyszer, de nem igazán járt körbe; én pedig nagyon kíváncsi voltam.

☆☆☆

Egy negyedórás gyaloglás utan meg is érkeztünk és nem fogok hazudni.
A campus hatalmas volt és engem egy kicsit a filmekben látható egyetemekre emlékeztetett. Nagyon magas épületek modern kivitelben; a falak nagyrészt fehérek, de egyes épületek különböző élénk színekben pompáztak, mint később megtudtam azok a művészeti szakosok termeit rejtik. A terület elég kihalt volt; elvégre nem sokan járkálnak errefelé szünet alatt, de egy-egy egyenruhás diákot azért lehetett látni itt-ott elsietni egy épület felé. Elvileg amiatt, mert a pótvizsgák ilyenkor mennek; bár nem tudhatom...nem terveztem egyetemre menni és nem is néztem utána.
Az épületet egy hatalmas park vette körbe; nagy zöldterületekkel, fákkal és padokkal. Voltak kialakítva olyan részek, ahol kültéri tanulásra is lehetőség van; sőt láttam egy helyet ahol pavilonszerű épületek sorakoztak és éppen most is dolgoztak egyesek. Az egész hely hangulata lelkesítő volt; az emberek jól érzik itt magukat és a környezet is lélegzetelállító.
Oldalra nézve megállapítottam, hogy Keiji is hasonlóam gondolkodik, mert lelkesen csillogó szemekkel nézett körbe és egész végig egy kis mosoly pihent a szája szélén. Hálás vagyok, hogy mellette lehetek ebben is; mégha nem is fogok vele együtt tanulni. Mindenképp segíteni fogok, ahogy csak tudok, hogy olyan élete legyen, mint amit megérdemel. Mindenből a legjobbat érdemli; erről nem nyitok vitát.

Mikor már a harmadik kört tettük meg a campuson; Keiji megállt velem szemben és hálás arccal hajolt hozzám egészen közel; szinte már már összeért az orrunk.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem, tudom, hogy neked ez nem annyira izgalmas, mint nekem.
-Ne butáskodj, nagyon élveztem ezt a kis kirándulást, mert láttam, hogy milyen jól érzed magad. A suli pedig tényleg nagyon szép; tetszik -ellenkeztem kedvesen, mire az arca egészen kipirult.
-Csak nem meleged van? -évődtem vele, mire megrázta a fejét.
-Dehogy; csak tisztára zavarba ejt az arcod -vágta rá, mire én kuncogva távolodtam el tőle.
-Na jól van, akkor hagyok neked egy kis teret, nehogy aztán kigyulladj -kacsintottam rá, mire mindketten nevetésben törtünk ki.
Az út hátralevő részében nagyrészt szekáltuk egymást, miközben kézenfogva próbáltunk még sötétedés előtt hazaérni, ami persze nem sikerült, úgyhogy hangosan vihogva próbáltam beleilleszteni a kulcsot a zárba. 3 próbálkozás után pedig sikerrel is jártam. Ahogy beléptünk az ajtón megcsapott az otthon illata és ez megnyugtatott. Itthon vagyok. De még milyen szép helyen! Hamarosan pedig egyenesen tökéletes lesz! Nem bántam meg, hogy ideköltöztem. Csendes környék és kedvesek a szomszédok.
Gyors tisztálkodás után nagyon sóhajtva dőltem be az ágyba, ahol Keiji gondosan beigazított úgy, hogy hátulról átkarolhasson. Engedtem a jóleső melegségnek és fáradtságnak, így hamar álomba zuhantam.

Sziasztok! Ezt a két részt már csak egy epilógus követi, remélem tetszik nektek; a folytatást illetően...majd meglátjuk még mi lesz; ez a jövő zenéje, de egyelőre ez a történet lezárult; a későbbi életükről még megeshet hogy lesz egy kötet, legalábbis ez a terv, de hogy az mikor fog indulni azt nem tudom; szeretném előbb alaposan átgondolni 😊❤❤
-------
Utolsó fejezet az epilógus előtt! Annyira örülök, hogy tényleg rende tudom nektek szedni a sztorit 😁😁