A Síron Túl Is [Bakudeku ff. - BEFEJEZETT]

10.Fejezet

Midoriya szemszöge

Ez a 2 nap hamar eltelt, most pedig már a csomagokat pakoljuk fel a buszra. Indulunk az edző táborba, amiről konkrétan csak annyit tudunk, hogy megyünk. A pontos helyét, és azt hogy milyen egyáltalán, hogy néz ki, nem tudjuk.
Katsukival tegnap össze vesztem azon, hogy én mért nem akarok még... Értitek. Ő ezen felkapta a vizet és azóta nem beszélt velem. Elmaradtak az együtt alvások, a puszik, hogy együtt megyünk suliba és jövünk haza, egyszóval minden. Fogalmam sincs mit tehetnék, de biztos, hogy nem fogok lefeküdni vele. Szeretem, de én még nem vagyok erre felkészülve. Mindenesetre hiányzik. Álmatlan vagyok napok óta, tanulni sem tudok rendesen. Ő is ezen megy át, látszik rajta de túl makacs ahhoz, hogy befejezze a gyerekes viselkedését.

A buszon ülünk, az ablakokat fekete függöny takarja, így se be, se ki nem lehet látni. Óvintézkedés, és reméljük hatásos is. Nagyjából 2 órája vagyunk úton, a busz monoton hangjára többen is elaludtak. Én nem tudtam, szóval olvasni ültem le egy keveset. Pár székkel arrébb, Kacchan zenét hallgatott, a mellette ülő Kirishima pedig vállára hajtott fejjel aludta az igazak álmát. Még horkolt is. Pont befejeztem a könyvet, mikor felállt Aizawa tanár úr, és mindenkit megkért, hogy készüljön mert nemsokára leszállunk. Néhányan a mellettük lévő embereket ébresztgették, mások a csomagjaikat rakták össze. A hátizsákomba rejtettem olvasmányomat, és már vettem is a pulcsimat. Délután indultunk, szóval olyan 4-5 óra felé járhat az idő. A jármű lassan lefékezett, mi pedig nagy nehezen - többen kómásan - le igyekeztünk a fűbe. Egy nagy erdő szélén voltunk, tőlünk nagyjából 20 méterre kettő elég nagy faház magasodott.
-Két ház van, egy a fiúknak egy a lányoknak. - kezdett bele osztályfőnökünk - Nincs átjárkálás  mindenki a saját házában marad. A nevelői épület kicsit arrébb van, de ha valaki nem tud viselkedni tárt karokkal várjuk, alhat ott is. Most mindenki menjen pakoljon ki, vacsora este 7-től fél 9-ig. Reggel ne tervezzetek sokáig aludni mert kidoblak titeket az ágyból fél hatkor. Na, nyomás mindenki dolgára. - hamar lerendezte szokásához híven.
-Mindenki menjen a házába! Fiúk a bal , lányok a jobb oldaliba! - adta az utasításokat Iida, kezeivel a levegőbe csapkodva.
-Nyugodj már le baromarcú! - hát igen. Drágalátos párom most nem bírt magával olyan sokáig, mint amikor jóban voltunk. Saját magamon lepődök meg, úgy mondom ezeket a szavakat, mintha évek óta haragban lennénk pedig egy teljes napja is alig van, hogy össze vesztünk.
-Bakugou, beszélj rendesen az osztálytársaiddal! - intette le osztály elnökünk, mire az említett csak ciccegett egyet és elindult a bal oldali épület felé. Mi mind így tettünk, és körül belül háromnegyed óra múlva mindenki cucca ki volt pakolva.
Vacsoráig el kellett ütni valahogy az időt, tehát társasoztunk. Azt hiszem Denki hozott magával, csak azt nem tudjuk miért. Na mindegy, legalább van mivel játszani. Öt kört játszottumk, ebből kettőt Iida, egyet én, és kettőt Jiro nyert. Jól elvoltunk mit ne mondjak.
Este hat óra után pár perccel, elmentünk zuhanyozni, persze a lányok és a fiúk külön. Mineta megpróbált beszökni a másik fürdőbe, de arra nem számított, hogy Jiro hallani fogja lépteit, Mina pedig egy jobb horoggal kiüti. Vérző és valószínűleg törött orral tért vissza hozzánk.
Hétkor elindultunk vacsorázni. Kacchan tőlem feltűnően messze ült le, és egy szót sem váltott senkivel. Curry volt a kaja rizzsel, amiből mindenki jól lakott. Holnap megkezdődnek az edzések... Legalább fejlődhetek. És a többiek is. Viszont már kezd zavarni a Kacchantól való távollét.
Kilenc óra van, mi még beszélgetünk, de páran már alszanak. Még hallom, ahogy Mineta tervet sző, hogy hogyan is szökjön be a lányokhoz, majd engem is elnyom az álom.

Sikolyokat hallok, csörömpölést és mintha valami folyna. Lassan kinyitom a szemem, hátha csak álom és igazából semmi sem történt. De sajnos nem így van. Látásom még homályos, viszont így is ki tudom venni Shigarakit és Kurogirit. Tőlem 2 méterre állnak, egy portál mellett, a kezes pedig fogja... Kacchan nyakát.. Mi?! Nem nem nem nem nem!!! Azt akarom, hogy álom legyen, hogy Kacchan igazából nem messze tőlem békésen alszik!
-Ha az utolsó ujjam is hozzá és a nyakadhoz te elporladsz, szóval a helyedben nem ellenkeznék. - mondta érzelemmentes hangon Shigaraki, majd Kurogirivel karöltve távoztak a portálon keresztül.

Hirtelen felpattantam, és kirohantam az épületből. A lányok háza égett, de szerencsére mindenki biztonságban kijutott. Aizawa tanár úr és Éjfél tanárnő a sebesülteket látta el, akik többségben fiúk voltak. Tekintetemmel Kacchant kerestem mindenhol, de sehol sem láttam. Éreztem ahogy a sós könnyeim az arcomat áztatják, majd a vállamat megfogta valaki.
-Figyelj Midoriya, szeretnék beszélni veled négyszemközt. - Aizawa tanár úr hangja most nem volt rideg mint általában, sokkal inkább gyászosnak hatott - Tudom, hogy te együtt vagy Bakugouval. - kezdett bele amikor már messzebb voltunk a többiektől - Szóval veled szeretném először közölni, hogy ma éjjel a Gonosztevők Szövetsége elrabolta. Nem tudjuk hogyan kerültek ide, de ezen már nem is érdemes rágódni. Mindent megteszünk, hogy épségben megmentsük, de nem ígérhetem semmit. Menj pihenj le, és ne veszítsd el a fejed, rendben? - hirtelen olyan düh, szomorúság, magammal szembeni gyűlölet, és még sok más érzelmet éreztem, hogy azt hittem darabokra törik a lelkem. Végülis, ez már megtörtént...
Vissza mentünk a többiekhez, majd a tanár úr megkért mindenkit, hogy rá figyeljen.
-A mai incidens során Bakugou Katsukit ismételten elrabolta a Gonosztevők Szövetsége.

Hey hey hey Áfomyáim!
Igen tudom, nem lett a legjobb rész, és a leghosszabb sem, ne haragudjatok ennyi tellett tőlem. A napokban lehet hogy várható kesz több rész is, mivel beteg vagyok és itthon fogok ülni egész héten.
Lassan a sztori végéhez közeledünk, már csak pár fejezetet tervezek.
A Kagehinás könyv első fejezete is felkerült, ha gondoljátok olvassátok el azt is!
És szeretném megköszönni a 600 olvasót! Remélem a másik könyv is legalább ilyen sikeres lesz.

Jó olvasást! ❤️❤️