A Síron Túl Is [Bakudeku ff. - BEFEJEZETT]

5.Fejezet

Midoriya szemszöge

Egy hónap telt el azóta, hogy Kacchan "megmentett" Todorokitól. Azóta kerül, nem piszkál, nem űz gúnyt belőlem, illetve nem marad velem egy légtérben. Todoroki is szó szerint figyelmen kívül hagy. Nem próbálkozik, hozzám se szól.
Ezen kívül elmondtam Urarakának, Iidának, Denkinek és Kirinek hogy meleg vagyok. Persze azzal, hogy az utóbb említettek tudomást szereztek róla, Mina is megtudta. Jól fogadták, nem undorodnak tőlem hála istennek sőt, megtudtam, hogy Kaminari és Kirishima egy párt alkotnak,csak titkolják.
Én pedig nem tudom mihez kezdjek. Beszélni szeretnék Kacchannal de ez kész lehetetlenség, mert ahogy már említettem kerül engem.

~Suli után a koliban~
Midoriya szemszöge

A nap ma is csak vánszorgott. Kacchan (jelen esetben sajnos) előttem ül, így nem tudtam nem rá nézni. Szőke haja kicsit kócos volt, gyönyörű skarlát vörös szemeivel az eget bámulta, kidolgozott felső testét eltakarta az egyenruha. Zöld íriszeimet rá tapasztottam, már majdhogynem folyt a nyálam, amikor Aizawa tanárúr hangját hallottam meg.
-Jó lenne ha Midoriya és Bakugou is figyelne az órára, vagy délután dupla edzést sózok a nyakukba. - majd folytatta ott, ahol abba hagyta.
Délután éppen azon törtem a fejem, hogyan kéne beszélnem Kacchannal, amikor jött a tökéletes alkalom.
-Játszunk 7 perc a mennyországbant! - kiabált Mina. Persze, csak neki jutnak ilyenek az eszébe, na meg Minetának, csak ő túl beszari ahhoz, hogy ki is mondja. Már csak azt kellene e
-Rendben. Játékszabályok? - próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomra ami elég nehezen ment. Izgultam, nem is kicsit,közben azon agyaltam, hogy lehetnék kettesben Kacchannal.
-Na, akkor Midoriya kedvéért ismertetem a szabályokat. - Denki állt fel, mire mindenki csendben maradt - Tehát! Beküldünk egy embert az egyik szobába - kezével körbe mutatott a helyiségek irányába - kezében egy kendővel. Ezzel be kell kötnie a szemét, mielőtt még bemegy a második személy, akit mi választunk ki. Természetesen az első nem tudja ki a második, erre magának kell rá jönnie, ha nem engedi meg neki a kendő levételét. A szobán belül 7 percig az történik amit az illetők szeretnének. Miután a 7 perc letelt, mi bekopogunk, vagy kiabálunk ezzel jelezve, hogy ki lehet jönni. Nem nyitunk be, nehogy megzararjunk valamit -  perverz mosoly ült ki arcára - Először az jön ki, akit később küldtünk be, tehát a második. Rá 2 percre kijöhet az első, majd megpróbálhatja kitalálni a második személy kilétét. - ahogy végzett, többen őszintén csodálkoztak, hogy KAMINARI így meg tudta fogalmazni mondandóját, persze a szóismétléseken senki nem akadt ki.
-És ki lesz az első? - kérdeztem, mire csak egy sunyi vigyort kaptam Minától.
-Ezek szerint te! - és már bent voltam a sötét szobában, egy kendővel a kezemben. Nem volt választásom, felkötöttem a fejemre úgy, hogy eltakarja a szemem,és ki kiabáltam a többieknek jelezve, hogy kész vagyok. Kintről halk kuncogást hallottam, az ajtó kinyílt, a hangokból ítélve valaki be is jött rajta, majd becsukódott. Pontosabban bezáródott.
-Öhm... Szia! - köszöntem bizonytalanul- Levehetem a kendőt? - kérdeztem rá egyenesen.
-Nem. - hát persze köszönni luxus, milyen illedelmes emberrel áldottak meg osztálytársaim. De természetesen nem engedi levenni. Miközben ezen elmélkedtem, azt vettem észre, hogy drágalátos "párom" megcsókolt. Ledöbbentem. Gondoltam megfogom a haját, hogy megtudjam lány vagy fiú, de mielőtt hozzá érhettem volna megfogta a kezem ezzel megakadályozva tervem. Ajkai mézédesek voltak, nem tudtam ellenállni. Szinte észre sem vettem, vissza csókoltam. Erre kicsit meglepődött (szerintem annyira nem mint én) de felbátorodott és folytatta amit elkezdett. Bár nem tudtam ki volt az, bevallom élveztem a helyzetet.
-Ne érj hozzám. - ezeket suttogta füleimbe, majd megnyalta fülcimpámat. Ennek hatására egy kellemes borzongás futott át rajtam. Elengedte a kezem, én pedig eleget téve kérésének, nem nyúltam hozzá. Ezzel egyidőben, egyik karját a derekam köré fonta és magához húzott, míg másikkal a hajamat piszkálta. Alig tudtam vissza fogni magam, de nem nyúltam felé.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire elengedett és egy szó nélkül kisétált a helyiségből,engem egyedül hagyva. 2 perc múlva Mina szólt, hogy kimehetek. Kinyitottam az ajtót, majd oda sétáltam a kanapéhoz ahol helyet foglaltam. Mindenki nyugodtnak tűnt. Nagyjából 8 ember hiányzik a játékosok közül, tehát 4 párunk van. Mint utólag megtudtam Uraraka és Iida, Yaoyorozu és Jiro, Kiri és Denki (biztosan jól szórakoztak ugyanis mind a ketten rák vörös fejjel léptek elő) illetve Sero és Hagakure voltak egy-egy szobában 7 hosszú percen át. Mindenki ki tudta találni kivel volt, sőt sokan a kendőt is levették.
-Deku még mindig nincs ötleted, hogy ki volt a párod? - kérdezte nagyjából másfél óra múlva Uraraka.
-Nem, fogalmam sincs. - nem hazudtam tényleg nem tudom. Azon kívül hogy jól csókol, semmit sem tudok róla.
-Későre jár, én elmegyek aludni. Jó éjt! - köszöntem el a lánytól, majd a szobám felé vettem az irányt. Egész este a játékon járt az eszem, de semmire sem jutottam.

Katsuki szemszöge

Hogy lehetek ekkora marha?! Eldöntöm, hogy kerülni fogom, és az még hagyján hogy a többiek engem, azaz ENGEM küldtek be DEKUHOZ ráadásul még meg is csókoltam! Ha ez nem lenne elég VISSZACSÓKOLT!!! Az agyam hatszáz-húszerzen van, a fejem valószínűleg úgy néz ki mint egy cékla. Nem tudtam vissza fogni magam. Már-már azt hittem tovább megyek egy szimpla csóknál, de szerencsére sikerült időben leállnom.
Nem találta ki, hogy én voltam az. Örülök neki, viszont valahol mégis szomorú vagyok. Én ezt már nem értem. Kerülni akarom de mégsem. Neki akarok esni de mégsem. Elmondanék neki mindent, de félek a reakciójától. Viszont nem tudom magamban tartani, el kell mondanom valakinek.
Kiri jóban van vele is, meg fogjuk rá velem is. Holnap elmondom neki most pedig figyelmeztetem, hogy ne tervezzen holnapra programot magának.

Boom Boom Boy:Furahajú holnap beszédem van veled.

Furahajú: Oké, valami baj van Bakubro?

Boom Boom Boy: MONDOM HOLNAP BESZÉLÜNK IDIÓTA! csá

Elköszöntem tőle - ha lehet így nevezni- el lefeküdtem aludni, vagyis lefeküdtem volna, csak nem jött álom a szememre. Szuper, holnap megint kurva fáradt leszek...

~Másnap reggel ~
Midoriya szemszöge

Kezd idegesíteni, hogy mindenki tudja kivel voltam csak én nem. Annyira tellett tőlem, hogy rá jöttem, fiú. Erre abból következtettem, hogy elég mély volt a hangja annak ellenére, hogy suttogott. Magasabb mint én, ezzel is ki tudtam zárni pár embert (írói megj.: például Minetát 😂) viszont így is sokan maradtak. Tudni akarom, de egy nyomorult támpontot sem adnak. Kezd elegem lenni, de nem tehetek semmit. Ráadásul Todoroki elég furcsán mosolyog rám a játék óta. Nem tudom mit gondoljak, sőt inkább feltételezni sem szeretnék semmit. Elvesztettem a fonalat, és csak reménykedni tudok, hogy azok a mézédes ajkak nem Todorokihoz tartoznak.

Hey hey hey!
Itt az ötödik fejezet, remélem tetszik! Helyesírási hibákért elnézést 😇🙏 (Gondoltam rajta, hogy kellene egy név ahogy hívlak titeket és az Áfonyáim a legszimpatikusabb szóval remélem nem zavar de mától így foglak hívni titeket 😘)
Következő fejezet nem tudom mikorra várható, de igyekszem vele 😊
További jó olvasást Áfonyáim! ❤️