A Síron Túl Is [Bakudeku ff. - BEFEJEZETT]

2.Fejezet

Midoriya szemszöge
Ahogy megbeszéltük, a koli előtt találkoztam Urarakával, majd amikor Iida is csatlakozott elindultunk suliba.
Az órák unalmasan teltek, kérdezni sem kérdeztek sokat, de amikor igen azokra tudtam a választ.
Délután All Mightal voltunk hősi alapképzésen.
-Na fiaim, lányaim, ma a Béta gyakorló pályán leszünk. Negyed óra múlva hősi felszerelésben találkozunk a kapunál!- szólt a megszokott vidámsággal hangjában.
Miután mindenki átöltözött, a megbeszélt hely felé igyekeztünk.
-Ma párokban fogunk dolgozni! - ezt az osztály kisebb morajjal fogadta - Mondanám a párokat: Asui lányom és Tokoyami fiam,
Mineta fiam és Sero fiam... - ez így ment egészen az utolsó párosig-
És végül Midoriya fiam és Bakugou fiam.
-BIZTOS HOGY NEM LESZEK EZZEL A NYOMIVAL!
-Márpedig vele leszel Bakugou fiam, nincs választás. Nos ha mindenkinek meg van a párja, akkor kenjük is be! - csapta össze tenyerét tanárunk, majd utat mutatva, legelől haladt a pálya felé.
Én örülök, hogy Kacchan a páros de persze nem adhatok neki hangot. Szép csöndben kullogtam a többiek mögött. Kacchan elől haladt miközben idegességében kicsiket robbantgatott tenyerével.
-Minden páros külön területre megy. Mindenki mindenki ellen "játékot" fogunk játszani. Ha mozgásképtelenné teszitek az egyik másik csapatot, vagy túszul ejtitek őket, sikeresen teljesítettétek a küldetést és elhagyhatjátok a pályát.- adta az utasításokat - Mindenki értette?
-Igen! - válaszolt az osztály Kacchant kivéve. Amint a  területünkre értünk, elkezdtem gondolkodni.
-Kell egy terv. Igen, igen biztosan kell. Uraraka és Iida könnyű célpontnak tűnnek, ha kissebb helyre vannak kényszerítve..Igen ez még be is válhat.-motyogtam szokás szerint, majd hozzá fordultam- Kacchan, hirtelen rajtuk kellene ütnünk, az lenne a leggyorsabb és legjobb megoldás szerintem.
-TE NEKEK NEM MONDOD MEG MIT CSINÁLJAK!!! - kiabált velem szokás szerint.
-Nem mondtam hogy mit csinálj, csak egy tervet vázoltam! Meg amúgy is, össze kell dolgoznunk ha nyerni akarunk!!! - kiabáltam már én is.
-EGYEDÜL IS MEG TUDOM CSINÁLNI! NEM VAGYOK RÁSZORULVA EGY SZAROS DEKU SEGÍTSÉGÉRE!
-AKKOR MENJ ÉS OLDD MEG EGYEDÜL! Elegem van ebből az egészből! Sosem törődsz azzal mi lenne jó, csak a saját önző fejed után mész! Makacs vagy, bunkó és sosem érdekelt  mit érzek! Utállak! - éreztem, ezzel most túl messzire mentem. Kiabáltam vele. Pedig nem akartam. Hisz én szeretem. Bocsánatot kérek tő- eddig jutottam gondolat menetemben mert ekkor két kezet éreztem meg a hátamon. Kacchan volt az...
-DÖGÖLJ MEG! - ordította majd akkorát robbantott a hátamba, hogy azt hittem eltöri a gerincemet. Körülbelül 10-15 métert repültem mire földet értem. Pontosabban neki csapódtam egy falnak. Eddig bírtam. Kacchan háttal állt nekem és magában üvöltött, mire én mellé kerültem és teljes erőm 5%-ával arcon ütöttem. Ekkor megjelent All Might.
-Azt mondtam hogy mindenki mindenki ellen, de nem a csapattársatokra gondoltam! - közelebb jött, és a vállára vett engem illetve Katsukit. Furcsa... Sosem hívom Katsukinak. De nem akart  számra jönni a Kacchan.
All Might elvitt minket Szanitéciához. Ő el látta sérüléseinket, majd lefektetett minket két egymással szomszédos ágyra.
-Nem hiszem el, mennyi munkát csináltok nekem! - szólt kicsit szigorúbb hangnemben, de arcán halvány mosoly foglalt helyet - Így egymásnak esni!
- Ez a nyomi kezdte az egészet azzal, hogy értelmetlen baromságokat vágott a fejemhez. - mondta Kacchan kivételesen nyugodtan. Ezen meglepődtem.
-Nem érdekel ki keztde. Csak gyógyuljatok meg. Most pedig pihenni fogtok ha tetszik ha nem. - ezzel egyedül hagyott minket. Kínos csend telepedett a szobára. Én inkább kinéztem az ablakon, közben halványan elvörösödtem, hogy kettesben vagyok Kacchannal. Ám mikor megszólaltam volna, kicsapódott az ajtó.
- Deku jól vagy?! - Uraraka rontott be a rendelőbe, mögötte jött Mina és Kirishima.
-Jól lesérültetek, tiszta hülyék vagytok! - nevetett Kiri- Ráadásul nem volt túl férfias amit lerendeztetek.
- Akkor mégegyszer:Deku jól vagy?! Nagyon megütötted magad? Mikor engednek ki? Suliba mikor jöhetsz? - Uraraka láthatólag nem tudta elviselni hogy figyelmen kívül hagytam első mondatát amit a fejemhez kaptam amint belépett. Aggodalmaskodva nézett rám.
-Ne hívd Dekunak... - motyogta Kacchan de ahogy elnéztem, csak én hallottam. Furcsálltam, hogy ilyet mond, de nem foglalkoztam vele különösebben.
-Minden rendben. Szerintem még ma ki engednek, aztán holnap mehetek suliba. - mosolyogtam a lány felé. Látszott rajta hogy megkönnyebbült,majd egy szúrós pillantást engedett el a szomszéd ágy felé. Kacchan nem vette észre, lefoglalta Mina és Kiri. Egy ideig még maradtak nála, aztán elmentek. Uraraka kicsit tovább maradt, mindent elmesélt ami történt amíg nem voltam ott. Aztán végül ő is távozott.
-Látom Gömbfejű nagyon oda van érted. - jegyezte meg mogorván szoba társam.
-Zavar? - kérdeztem vissza, lehet flegmábban mint kellett volna.
-Ch. Ilyet egy szóval sem mondtam. - közölte velem. Szerintem igenis zavarja csak nem tudom miért, hisz utál. Kezdek egyre jobban belé szeretni, csak nem tudom miért...

Katsuki szemszöge
Itt fekszem bent az orvosiban ezzel a nyomival. Az a Gömbfejű csaj sokáig bent maradt vele és közben folyton szúrós szemmel nézett rám. Szerintem szerelmes Dekuba... És ami a legrosszabb HOGY ZAVAR. Zavar, hogy tudom szereti valaki akit lehet ő is szeret. Uraraka alapból nem való hozzá. Hozzá valaki olyan való aki olyan mint én.. MIKET BESZÉLEK?! Nem, nem és nem. NEM SZERETEM!!! 12 éve törekszem rá, hogy ne szeressek belé újra.
De képtelen vagyok nem szeretni...

Hey hey hey! Itt lenne a második fejezet remélem tetszik:)
A harmadik már készülő félben van, lehet már holnap befejezem. Jó olvasást! ❤️