A Síron Túl Is [Bakudeku ff. - BEFEJEZETT]

6.Fejezet

Katsuki szemszöge

Ééés reggel van. Nagyjából 4, 4 és fél órát aludhattam, ergo fáradt vagyok mint a kurva élet. És ma beszélni akarok a Furahajúval... Nem mondhatom le, már közöltem vele, hogy ne legyen programja.
A fürdő felé vettem az irányt, a szokásosnál is morcosabban. Oda felé leüvöltöttem pár ember fejét, majdnem kirobbantottam egy ajtót a helyéről, szóval csak a szokásos.
A tusolókhoz érve levettem a ruháimat és beálltam egy szimpatikus fülkébe, nem is figyelve ki áll mellettem. A fülkéket egymástól egy-egy üvegfal választja el, ami csak nagyjából hasközéptől van homályosítva. El kezdtem magamra folytatni a forró vizet és elmerültem a gondolataimban - mintha péntek reggel 5:30-kor olyan sok értelmes gondolat fogalmazódna meg a fejemben-. Miután elzártam a vizet, a mellettem lévő fülkében megláttam... DEKUT BAZDMEG, DEKUT! Bármennyire is akartam nem tudtam levenni róla a tekintetemet. Gyönyörű zöld szemeit becsukva tartotta, izmos testén a vízcseppek csillogva folytak le. Sokszor hangoztatta - persze csak nekem-, hogy már nem az a gyenge kisfiú aki volt és most ahogy elnézem, tényleg. A párafelhőn keresztül is jól ki tudom venni hasán a kockákat. Angyali arca most kipirult a forró víz miatt. Éppen lejjebb vezettem volna szemeim amikor észbe kaptam. MI A FASZOMÉRT BÁMULOM DEKUT?! RÁADÁSUL ZUHANYZIK! JÓL VAN KATSUKI NYUGODJ MEG! Nyugodj már meg! Mért ver hevesen a szívem?
-Kacchan? - hallottam édes hangját mögülem. Nem mertem megfordulni. Ha még mindig nincs rajta semmi, le fogom teperni. Nem tudom majd vissza fogni magam.
-Kacchan minden rendben? Már vagy 10 perce csak állsz a zuhanyzóban. - olyan mintha aggódna. Várjunk. 10 perce?! Ilyen sok idő telt volna el?
-Minden oké! Amúgy meg MI KÖZÖD HOZZÁ?!
-Csak aggódtam miattad de ezer bocsánat! Tényleg nem unod még, hogy folyton szemétkedsz velem? Mert én már kurvára! - ezzel ott hagyott engem, egyedül.
Deku káromkodott.?.

Midoriya szemszöge

Kiakadtam. Még káromkodtam is. Miért kell ezt csinálnia velem? Miért viselkedik így? Én csak aggódtam érte. De NEKEM persze ilyet nem lehet.

Katsuki szemszöge

Remek. Elilyesztettem, újra. Pedig most nem akartam.
-Bakubro jól vagy? - Furahajú lépett oda hozzám, mikor már felöltözve  fogat mostam - Elég szarul nézel ki,már ne haragudj.
-Jól vagyok. - morogtam.
-Hát jó, én hiszek neked. Amúgy miről akartál beszélni?
-Majd délután meglátod, nyomi.
-Rendben csak nyugodj meg. - megveregette a hátam majd kiment. Ismét egyedül voltam,tehát tudtam gondolkozni. Hogy is kéne elmondanom Kirinek? Ezen még nem agyaltam, de így utólag vissza gondolva kellett volna. Ohh baszki késésben vagyok!

~Iskola után~
Katsuki szemszöge

Hát kibaszott lassan telt a nap. Viszont, ami még rosszabb, NAGYJÁBÓL FÉL ÓRA ÉS FURAHAJÚ IDE JÖN BESZÉLNI. Ő, az én szobámba. Még mindig fogalmam sincs mit fogok mondani,valószínűleg nem is fogom tudni. Bazdmeg, kezdek izgulni. Na jó, izgulok. De még mennyire. Túl gyorsan telik az idő... Már csak 15 perc. A homlokomról folyik a víz. Még 10 perc. Fel alá járkálok. 7 perc. Nincs itt valami amit szét törhetek? 5 perc. Már csak ülök és magamban vívódok. 2 perc. Nyílik az ajtó,és belép Kiri.
-Szeva Bakubro! Na mesélj mit szeretnél? - nagyon vidámnak tűnik.
-Hát öhm.. A-az va-van, hogy ahh, hogy m-mondjam? - úristen dadogok, ez nagyon nem jó.
-Csak nyugodj meg és mondd ki. Nem lesz semmi gond, bármi is az melletted állok. - mosolyog, számomra pedig megnyugtató a jelenléte.
-Rendben. Szóval...Nekem tetszik... - elharaptam a mondat végét, de nem is tudtam volna folytatni ugyanis ekkor közbe vágott.
-Bakugou neked tetszik valaki? Ez nagyon jó! És ki az? Ki vele! - látszólag nagyon felpörgött és kuncog, de nem gúnyol ki- Megesz a kíváncsiság!
-Deku... - suttogtam.
-Tessék? Nem értettem.
-Deku! - ingerült lettem, magam sem tudom miért. Ő pedig lefagyott,szó szerint. Csak ült és engem bámult.
-Te... Most komolyan beszélsz? - csak bólintottam - Tehát igen. Figyelj rám, jó? - csak tovább néztem, tehát vette az adást, hogy figyelek - Engem nem zavar, hogy meleg vagy. A legjobb barátom vagy, egy ilyen apróság miatt nem hagylak egyedül. És az, hogy Deku tetszik egyáltalán nem rossz dolog. Tudod, én már beszéltem vele ilyen dolgokról és annyit biztosan mondhatok, hogy nem úgy tekint rád ahogy te azt gondolod. Ha nem esne le: nem utál. Szerintem ülj le, és nyugodtan beszélj vele. De TÉNYLEG nyugodtan,ne úgy ahogy szoktál. Most pedig gondolkoznod kéne, hogy mit mondj neki. Szólj ha segítség kell. - elindult az ajtó felé, de mielőtt kilépett volna rajta vissza fordult- Jah, és én is meleg vagyok sőt, együtt vagyok Kaminarival. - ezzel elhagyta a helységet. Pár másodperc múlva utána szaladtam, így utolértem mielőtt a lift elindult volna vele.
-Várj!
-Igen? - kedvesen mosolygott, mintha mi se történt volna.
-Szeret engem? - a sírás kerülget, meg kell tudnom az igazat.
-Derítsd ki. - majd a lift ajtó becsukódott, én pedig egyedül álltam a sötétben. Hogy érti, hogy nem utál? És vajon szeret? Már sírok is. Úgysem lát senki.

~Két héttel ezelőtt~
Kirishima szemszöge

Midoriya szólt, hogy beszélni szeretne velem. Ahj, már nagyon érdekel mit szeretne. Itt állok a szobája előtt, azt mondta várjam meg míg ide ér. Mi tart neki eddig?
-Kirishima! - a folyosó végében megjelent a zöld hajú.
-Na végre! Már nagyon kíváncsi vagyok a mondandódra. - kedvesen mosolyogtam felé, ő pedig elpirult. Ezt kicsit furcsáltam.
-Rendben, gyere be. Csak ülj le az ágyra légyszíves. - helyet foglaltam, mire ő is letelepedett mellém.
-Szóval?- tényleg nagyon érdekel már, alig férek a bőrömbe. Nagyon ritkán szeretne velem beszélni.
-Nagyon bízom benned Kirishima, tudod ugye? - mi ez a kérdés?
-Persze, hogy tudom. Én is bízom benned.
-Amit most mondani fogok, azt csak te fogod tudni. Senki másnak nem merem elmondani, tehát kérlek ne add tovább senkinek. - ideges, de nem dadog. Komoly dolog lehet, kezdek félni egy kicsit.
-Ezt meg ígérhetem. - még mindig kedvesen mosolygok rá, nem nagyon tudok mást tenni.
-Arról lenne szó, hogy nekem... Te-tetszik.. - na, máris dadog - Tetszik Kacchan! - hangosan és gyorsan mondta, biztos minél hamarabb túl akart lenni rajta.
-Bakugou? - én ezt nem értem. Folyton baszogatja, de ő szereti. Mi a tököm?
-Igen, ő. Tudod nagyjából óvodás korunk óta. - olyan rég?! - Senkinek nem mertem elmondani, még anyunak sem. De nem tudtam már magamban tartani, ne haragudj, hogy téged terhellek ilyenekkel. - potyognak a könnyei, tipikus Midoriya - Régen jóban voltunk, aztán elkezdett így viselkedni velem, én pedig nem tudom hova tenni. Próbáltam nem szeretni de nem ment, érted? Nem ment! - már-már zokogott. Sok évnyi lelki problémát adott most ki magából, nem is tudtam, hogy a mindig vidám Izuku ennyi gonddal küzd legbelül.
-Jól van Midoriya, nyugodj meg rendben? Gyere ide. - azzal megöleltem. Csak zokogott, a fejét a pólómba fúrta. - Minden rendben lesz, megígérem. Én hiszek benne, hogy Bakugou csak valamit rejtegetni próbál. És köszönöm a bizalmadat. - nem szólt egy szót sem, csak sírt. Nem tudom hány perc telhetett el, mire elengedett.
-Sajnálom, nem akartam sírni. - szipogta.
-Semmi baj, de nekem most mennem kell. Félek, hogy Denki a konyhában van. A múltkor felrobbantotta a főtt tojásokat, fogalmam sincs hogyan, szóval azóta jobban figyelek rá. Sok szerencsét Midoriya! - futva hagytam el a szobáját, egyenesen a konyhába, ahol mint gondoltam, Szerelmem éppen rántottát próbált csinálni..

~Jelen~
Kirishima szemszöge

Nagyjából fél 11 lehet de  még mindig csak forgolódok. Bakugou és Midoriya jár a fejemben. Remélem minél hamarabb beszélnek egymással. Szerintem jó hatással lennének egymásra, csak amilyen makacs, Bakugou önként nem fog szerelmet vallani. Hogy ez is az én gondom... "Holnap kitalálok valamit" - gondoltam, majd elnyomott az álom.

Hey hey hey Áfonyáim! Nem lett a leghosszabb, de remélem azért tűrhető! 😇
Következő rész nem tudom mikorra várható, (tudom ezt mindig elmondom) de igyekszem vele. A Kagehinás könyvre is vannak már ötleteim, tehát elkezdtem írni már azt is😊 (többek között azért, mert a Bakudekusat iskolában nem írhatom, hülyén néznének rám ahogy épp azt írom, hogy egy pasi egy másik pasit bámul és áradozik róla). A borítókép már meg van:

Annyira tetszik ez a kép 😍
Sztorit még nem mondok, azt meghagyom titoknak🤭
Jó olvasást mindenkinek! ❤️