A bátyám barátja

21. Fejezet

Liam még aludt mikor elindultam a suliba. Nehéz szívvel hagytam ott, de muszáj volt. Rosa már készen volt, mikor kiléptem halkan a szobából. Apa megígérte, hogy elvisz minket suliba, így már a felhajtón várt minket.
Egész úton énekeltünk és apát szórakoztattuk.

- Nem megy Elena - mondta Rosa - nem tudok bemenni. - ott álltunk a suli előtt.
- Dehogynem! Nem lesz gond! - szorítottam meg a kezét.
- Prometes?
- Prometes!
(- Megígéred?)
(- Megígérem!)

Az első órán nem volt semmi probléma. Nem, inkább úgy fogalmazok, hogy ebédig nem volt semmi gond.
Aztán eljött az ebédszünet.
Épp a menzánál álltunk sorba, mikor valaki meglökött. A tálca majdnem kiesett a kezemből, de sikerült megtartanom. Hátranéztem mire a suli nagymenő csaja, Brianna Dickson állt ott a cselédségével. Keresztbefont karjai a mellkasa előtt. A farmerkabátja a derekára kötve. A haja előre téve, az arca pedig a leglenézőbb pillantását mutatta.

- Szia Brianna! - azzal előrefordultam.
- Ne sziázz itt ribanc. Hol van a drogos kurva?
- Itt vagyok! - lépett mellém Rosa. - Mi kéne? Fű, kristály vagy talán valami keményebb?
- Te, én az udvarra! Most! - válaszolta Brianna, közben Rosára és magára mutatott.
- Bocsi Brie... Nem vagy az esetem. - mondta Rosa elhúzott szájjal, majd fogta a tálcáját, belém karolt és elindultunk az asztalhoz.

Leültünk háttal mindenkinek, aztán egyszer csak a fejemnél hideget éreztem és valami folyt le az arcomon. Megdermedtem, majd éreztem, ahogy pár kemény valami koccan a koponyámon. Rosára néztem.
Egyszerre fordultunk meg. Persze Brianna és a csatlósai álltak mögöttünk. Brianna a kezében tartott egy műanyag poharat, így már értettem mindent. A száját felfelé húzva nézett ránk. Rosával egymásra néztünk. Mintha csak egymás gondolataiban jártunk volna. Előrenéztünk.

- Én lefogom, te ütöd. - mondtam Rosának halkan.

Azzal nekirontottunk. A csatlósai léptek egyet hátra, és hagyták, hogy hárman intézzük el. Hallottam, ahogy valaki elkiabálja magát, hogy csajbunyó. Egyre többen lettek körülöttünk. Rosa Brianna fölé került és pofozta, ahol csak érte. Én addig szépen elmentem egy pohár hideg vízért, majd mikor visszaértem pofán öntöttem.

- Te hülye drogos ribanc! Bárcsak meghaltál volna! - kiabálta Brianna.

Itt eldurrant az agyam. Megfogtam Rosát és lerántottam róla. Ráültem és ütni kezdtem. De nem a tenyeremmel, hanem az öklömmel. Fájt, ahogy az arcába vertem az öklöm, aztán hallottam egy reccsenést, majd vért láttam. Ekkor abbahagytam. Briannának eltörtem az orrát, ezért folyt a vér is. Rosa lerángatott róla, mikor meghallottam az egyik tanárunk hangját. Mindenki a földön fetrengő Briannát nézte, aki jajveszékelt az orra miatt. Mr. Bell vészjóslón nézett ránk majd Briannára, aztán csak a fejével intett, hogy menjünk vele.
Természetesen az igazgató elé kerültünk. Kihallgattak minket, majd behívatták a szüleinket is. Rosa szülei nagyon ki voltak akadva, ahogy apa is, bár a szemei nem ezt sugallták.
Mindenki kapott egy figyelmeztetést, aztán hazaküldtek minket. Brianna pedig kórházba került az orrtörés miatt.

Hazafele apa nem szólt semmit. Kicsit aggódtam, hogy mit kapok emiatt, hiszen még életemben nem történt ilyen. Mikor hazaértünk, Diego még otthon volt.

- Na, mi van Rocky? - nevetett mikor meglátott.
- Diego, ez nem vicces! - mondta apa mosolyogva. - Bajban vagy kisasszony! - nézett rám mosolygós szemekkel. - Figyelj! Megértem, hogy Rosa a legjobb barátnőd és tűzbe mennél érte, de vannak bizonyos határok, amiket nem engedek, hogy átlépj. Még is, mit gondoltál? - itt kicsit megkeményedett a tekintete.
- Ne haragudj apa! De azt mondta, hogy Rosa bárcsak meghalt volna és eldurrant az agyam... - mondtam bűnbánóan.
- Büszke vagyok rád, amiért ennyire harcias vagy. Olyan vagy mint... - itt elhallgatott.
- Mint anya... - fejeztem be, mire bólintott.
- Nem szeretnék még egy ilyen miatt bemenni az iskolába. Most viszont mennem kell. - azzal adott egy homlok puszit, Diegót megölelte, majd el is ment.
- Ez az én húgom. - mondta Diego, majd a térdem alatt összefogta a lábam és felemelt a magasba. Ezen elnevettem magam.

Egészen estig egyedül voltam a lakásban. A tanulnivalókkal kivonultam a nappaliba és tanultam, majd elmentem fürdeni és megvártam, míg apa hazaérkezik. Diego csak később jött haza.
Lefekvéshez készülve megcsörrent a telefonom. Liam volt az.

- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Szia Rocky! - köszönt bele nevetve.
- Elmondta? - nevettem.
- Az volt az első, mikor összefutottunk az egyetemen. - mondta nevetve. - Hogy vagy?
- Megvagyok. Bár a kezem fáj.
- Jegelted?
- Nem. Diego rakott rá vizes borogatást, mielőtt elment. - mondtam, majd ránéztem a kissé dagadt kézfejemre.
- Holnapra jobb lesz. - mondta.
- Autóban vagy? - kérdeztem a hangok alapján.
- Igen, de ki vagy hangosítva. Megyek haza az egyetemről. Diego is elindult már.
- Vigyázz az úton. Nem szeretném ha bajod esne. - mondtam aggódva.
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajom. - egy kis szünet után folytatta. - Hiányoztál reggel mellőlem.
- Sajnálom, nem akartalak felébreszteni. - sóhajtottam az emlékre.
- Mindjárt hazaérek. Most leteszem. - válaszolja.
- Jó éjszakát! - mondtam mosolyogva.
- Jó éjszakát Baby! - mondja, majd bontja a vonalat.

Épp kényelembe helyeztem magam az ágyon, mikor hallom, ahogy a szobám ajtaja nyílik. Odakaptam a fejem és Liam volt az. Először fel sem fogtam, hogy ő áll az ajtóban, aztán mikor elért a tudatomig felpattantam és odamentem hozzá, majd szorosan megöleltem és megcsókoltam. A csók hosszúra sikerült, de nem bántam.

- Azt hittem hazamész... - suttogtam a szájába.
- Itthon vagyok! - suttogott vissza, mire elnevettem magam.

Odamentünk az ágyhoz és befeküdtünk. Kezébe fogta a kezem és tanulmányozta.

- Megnéztelek volna bunyó közben. - mondta széles vigyorral.
- Igazából Rosa és Brianna verekedett, nekem csak eldurrant az agyam. - vontam vállat.
- Tényleg eltörted az orrát? - nevetett.
- Igen. - mosolyogtam. - Tamponok lógtak ki belőle mikor utoljára láttam.

Később elment fürdeni, aztán mikor visszaért hozzábújtam és elaludtam.