A bátyám barátja

8. Fejezet

- Hé! - mondja Liam, s megfogta az ölemben pihenő bal kezem, de idegesen elvettem onnan. - Nem lesz semmi baja. Diego ott van. -próbált nyugtatni.
-Nem... - mondtam az idegtől remegő hangon. - Te nem ismered Rosát... - azzal jobb kezemmel beletúrtam a hajamba.

Liam nyomta a gázt, de mindig pirosat kaptunk. Mintha minden összeesküdött volna ellenem. Minél jobban próbáltam odaérni, annál lassabbnak tűnt az előrehaladás. Egy pillanatra elszakadtam a valóságtól és belegondoltam a legrosszabba ami történhetett. Drogot használt...

Liam azt mondta, hogy egy utcával lejjebb tesz ki, nehogy valakinek feltűnjön, hogy együtt érkeztünk. Hálásan pislogtam rá, majd kiszálltam és sprintelni kezdtem.
A ház bejárati ajtaja nyitva volt és mindenhol diákok voltak, műanyag pohárral a kezükben. Volt aki épp hányt a gyepre. Mások feküdtek. Belépve a szememmel azonnal Diegot kerestem. Mivel őt nem találtam, így Zack vagy Cameron arcát vizslattam, de hiába. Kimentem a hátsókertbe is és ott is szétnéztem.
- Megtaláltad őket? - hallom az ismerős hangot, s felé fordulok.
- Nem, de... - ám nem Liam volt az, hanem Matt. Nem is tudtam, hogy eljött a buliba. - Matt!?
-Azt hittem itt leszel... - mondja, de a szemei nem ezt sugallták.
- Nem, apának kellett segítenem a klinikán. Épp hazafele tartottam, mikor Diego hívott.
-Elena! - futott hozzám Cameron. - De jó, hogy megjöttél! Gyere gyorsan.

Cameron megfogta a kezem és húzott maga után. Az egyik félreeső kis szobában voltak. Ezért nem találtam meg őket. A látványtól hiszti - roham szerű pánik lett úrra rajtam. Rosa az ágyon feküdt, a könyökhajlat véres volt, ő pedig eszméletlenül feküdt az ágyon. A bátyám mellette ült, az arcát a kezeibe temette.
-Dios! - leheltem.
(- Istenem!)
- La ambulancias están en camino... - mondta Diego halkan, ahogy mellé térdeltem.
(- A mentők már úton vannak...)

Ezen a ponton elsírtam magam és megfogtam Rosa kezét. Diego rám nézett, majd átölelt. Pár perc múlva erőt vettem magamon és felhívtam Rosa szüleit. Az anyukája zokogott a vonal másik oldalán, ekkor megjöttek a mentősök és megkérdeztem hova viszik, majd elmondtam Rosa anyukájának, ő megköszönte és bontotta a vonalat. Diego megkereste Zacket és Cameront, majd beültünk az autóba és elmentünk a kórházba.
A nővérpultnál többször is kérdezősködtem, de nem igazán mondtak semmit. Folyton azzal ráztak le, hogy nem vagyok családtag vagy nemsokára jön a doktor és mindent elmond. Időközben megjött a családja is, akik nem igazán beszélnek angolul, így én fordítottam le mindent.
Lassan három órája vártuk, hogy mondjanak valamit. Aztán megérkezett az orvos, aki kezelésbe vette Rosát... A lényege az volt, hogy veseelégtelenséget okozott nála a cucc, amit benyomott vénásan. Most mesterséges kómában van. Holnap felébresztik, de helyre fog jönni. Az anyukája teljesen összetört, az apukája és az öccse szintén. Mikor mindent lebeszéltek a segítségemmel az orvosokkal, megkérdeztem, hogy be lehet e menni hozzá. Azt mondta az orvos, hogy egyesével egy perce igen. Így kivártam a sorom és bementem én is. Előttem Diego volt benn nála. Ő is megijedt, ahogy mindannyian. Bár talán jobban megviselte, mint gondoltam.
Zack és Cameron végig ott maradtak, aztán hazavittek minket.

Mindketten elmentünk fürdeni és elmentünk lepihenni. Ekkor vettem először a kezembe a telefonom.
Négy üzenet és kettő nem fogadott hívás jelent meg a kijelzőn.
Egy üzenet apától, miszerint kaja a hűtő mellett. A többi Liamtől.

Szia! Megtaláltad őket?
Sajnálom a történteket. A parkban történteket és ami Rosával történt...
Hogy vagy?

Jól esett, hogy aggódott miattam is és Rosa miatt is. Ám jelenleg sem kedvem sem idegzetem nem volt visszaírni neki. Letettem a telefonom és megpróbáltam aludni, de csak forgolódtam. Nagyon fel voltam dúlva, hiszem a legjobb barátnőmről volt szó. Mi lett volna ha valaki más találja meg? Ki tudja mit tett volna vele... Egy csinos lány, aki magatehetetlenül fekszik az ágyon... Belegondolni is fájt és el is sírtam magam.
És persze Liam is... Jó volt vele lenni és az a csók is... de nem lehet. Matt és a bátyám miatt... Matt biztos összetörne, a bátyám pedig... bele se merek gondolni... Még mindig nem bírtam elaludni, így fogtam magam és átmentem Diegohoz. Megálltam a szobája ajtajában ami félig nyitva volt és bekopogtam majd benyitottam. A plafont bámulta, a telefonja a mellkasán pihent.

- Estás despierto? - kérdezem majd benyitok.
(-Ébren vagy?)
- Sí, no puedo dormir... - rám nézett, majd felemelte a takaróját én pedig bemásztam mellé és hozzábújtam, mint gyerekkorunkban.
(- Igen, nem tudok aludni)

A mellkasán rezgett a telefonja és láttam, hogy Liam írt neki. Az üzenetben ugyan úgy érdeklődött. Még rólam is. Diego legépelte neki, hogy mi történt és írta, hogy holnap majd jöjjön át.

- Se recuperará? - kérdeztem remegő hanggal.
( - Felépül?)
- Sin lugar a duda! - mondta és szorosabban ölelt.
(- Biztosan!)

Még beszélgettünk egy kicsit Rosaról, aztán elaludtam.