Még mindig szeretlek (még mindig szeretlek)

A legnehezebb döntés

Harry szemszöge

Új év,új kezdet,új fogadalmakkal.
Hogy mi volt az én fogadalmam?Még hajnalban az,hogy Maliát minél boldogabbá tegyem,olyan boldoggá,mint amilyen még nem volt.Azt akartam,hogy mellettem legyen,ameddig csak lehet.

A szilveszterezés után sem változott a fogadalmam...

Amikor felkeltem egyből a barátnőmet kezdtem el keresni.Benyitva szobájába senkit sem találtam,majd pedig nevetést hallottam a fürdőszoba felől.
Az ő nevetése volt,ezt felismertem,majd hozzá csatlakozott más is.Amit szintén egyből tudtam ki,Noora.
Más nem lehetett,mert csak négyen voltunk már csak itt,Josh pedig még aludt.

Akaratlanul is meghallottam miről beszélnek,rólunk: a Maliával való kapcsolatomról.
Fülemet enyhén az ajtónak döntöttem,hogy halljam miről is beszélnek pontosan.

Tudom,hogy a hallgatózás nem szép dolog,de túl kíváncsi voltam.

A szívem szorult hirtelen össze,amikor Malia azt válaszolta,hogy ,,Minden jó" , mire Noora csak annyit válaszolt,hogy ,,Ne hazudj!" .
Nem értettem mi a baj,hiszen nagyon jól megvoltunk.
Minden olyan szép volt,Maliát pedig úgy szerettem,mint eddig egy lányt sem.

Ekkor egy ígéret után,miszerint Noora senkinek sem mondja el,amit hall,barátnőm elmondta,mi nyomassza,mi bántja.

Mondata:,,Én csak azt akarom,hogy ne kelljen félnem attól,hogy valami olyan meglát minket,egy teljesen átlagos és normális kapcsolatot akarok,vele."villámcsapásként értek.Teljesen lesápadtam.

Fogalmam sem volt,hogy ő így érez.Nagyon szeretem és legszívesebben az egész világnak megmutatnám,hogy milyen csodálatos barátnőm is van,milyen csodás nőt tudhatok magam mellett,de nem akartam kitenni a médiának.
Ha megtudják,hogy együtt vagyok valakivel,rögtön rákeresnek és még talán zaklatják is.

Ha ismert az ember,akkor sok rajongó mellett,sok utálót is szerez.Én pedig tőlük meg akartam védeni,amíg csak lehet.

Tudtam,hogy a normális kapcsolatot én képtelen vagyok neki megadni...

Kis idő után,amikor már ezer féle megoldást kigondoltam,bekopogtam a fürdőbe ,ahova beengedtek a lányok.Egy lágy csókot adtam szerelmemnek,majd ott folytattam gondolataim,ahol abbahagytam.

Nem hagyott nyugodni a tudat,hogy Malia hogy érez.A tervemet kitaláltam,bár közel se tartottam a legboldogabb megoldásnak,de úgy gondoltam így lesz a legjobb.

Ezt ki kellett beszélnem valakivel,egy olyan személlyel,aki nagyon jól ismeri Maliát,akiben megbízhatok.

Kilépve a kicsi helyiségből,egyből Josh keresésére indultam.Szerencsére csak egyedül volt a konyhában, de így sem volt az a hely a legbiztonságosabb.

-Josh.Tudnánk beszélni?
-Persze.Mond.-nézett rám.Tudtam,hogy nem vagyok neki teljesen szimpatikus,habár ezt jól titkolta,de nem eléggé.
-Máshol.-mondtam,majd intettem,hogy jöjjön utánam.

Hermann dolgozószobája felé vettem az irányt.Az volt a házban az egyetlen hangszigetelt szoba.Pont ezért ,,Ami ott elhangzik,az ott is marad."-ezt mondta Hermann nekem.

-Miről akarsz beszélni?-kérdezte mihelyst beértünk
-Maliáról-mondtam ki,mire szemei elkerekedtek.
-Mi van vele?Valami baj van?-féltette őt,ezzel tisztába voltam.Fontos volt számár a lány,nagyon.

Elkezdtem szépen felvázolni mit is hallottam,majd a tervet,miszerint:szakítok vele,hogy megadjam neki a lehetőséget egy hétköznapi,normális kapcsolatra.

-Figyelj,még lehet nem képes kimondani,hogy szeret, de így érez,és bármit tennél,megbocsátana szó nélkül.
-Tehát szerinted is az lenne a legjobb,ha szakítanánk?-kérdeztem meg,ám tudtam válaszát.
-Ez a te döntésed.Ha Malia tényleg ezt mondta, akkor viszont belátom,ezt te nem tudod megadni.Ő nem vágyik hírnévre,melletted pedig ismert lenne.De úgyse tudod úgy megharagítani,hogy utáljon és ne akarjon visszamenni hozzád.Nem beszélve arról,hogy összetöröd a szívét.
-Tudom és hidd el ezt én nem akarom,nem fogom egy picit se élvezni,sőt...
-Elhiszem.-hajtotta le fejét
-Azt hittem nem bírsz.-mondtam ki,mire hirtelen felkapta a fejét.
-Mit?Ezt honnan veszed?
-Nem vagyok hülye Josh,bár nem értem miért,de elfogadom.Nem kell,hogy bírj,csak segíts kérlek mit tegyek.
-Mi lenne ha máshol folytatnánk?Túl feltűnő,hogy egy hangszigetelt szobába vonultunk el,úgy,hogy Malia tudja,hogy nem igazán bírlak.
-Jó,akkor majd kitalálunk valamit és elmegyünk.

Josh csak helyeselt,majd a lányokkal közöltük,hogy elmegyünk és ezt is tettük.

Nem tudom meddig lehettünk távol,de megbeszéltünk mindent.A terv pedig kezdetét vette.
Úgy döntöttünk,még ma véghez viszem.Minél előbb túlesek rajta,talán annál könnyebb lesz.Bár ezt kétlem.

Malia észrevette,hogy furcsa vagyok,viszont én nem akartam jelenetet rendezni Joshék előtt,így mentünk haza.Ott pedig veszekedtünk.

Szörnyű volt látni elsőnek csak párás,értetlen tekintetét.Majd azt a szomorúságot látni az arcán.Ráadásul ezt én okoztam neki.

Tettemet megbántam,de tudtam nincs visszaút már.Csak arra gondoltam,hogy így jobb lesz neki...
így igazán boldog lehet majd.

Otthagytam.Nem tudtam ott maradni.Nehéz volt ezt megtenni,megbántani és teljesen összetörni a szívét.
Azt mondtam neki,sose tudnám megbántani szándékosan,mégis ezt tettem.
Érte.
Mert annyira szeretem,hogy az már fáj.
Én csak normális életet akarok neki.

Ahogy pedig a mondás tartja:,,Ha szeretsz valakit, engedd el."
Én ezt tettem,és ez volt az egész életem legnehezebb döntése.Az életem is odaadnám érte.

Próbáltam magam nyugtatni,hogy így a legjobb,de könnyeim csak hulltak,mihelyst elfoglalt a szálloda szobám.Tekintete és szavai a fejemben játszódtak újra és újra,miközben az egereket itattam.

Tudtam jól,hogy ezt nem így kellett volna,mégis akkor így láttam jónak.Másnap visszamentem lakásba,ahol már nem találtam őt.Ami jobb is volt,mert tudtam,ha újra látom,elmondanék neki mindent.
A hetet itthon töltöttem,napjaim pedig ivásból,sírásból és szomorkodásból álltak.

Lehet szégyen vagy nem,de sírtam.Miket nem vált ki belőlem ez a lány?

Az első hétnek vége,és nekem még az is megfordult a fejemben,hogy minek vagyok híres?
A hírnév átka ugyanis,hogy nem lehet normális életem...