­ᴀɴɪᴍᴇ ʙᴏʏғʀɪᴇɴᴅ sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [BEFEJEZETT]

◑ Amikor Fáradt Vagy.. ◐

/and he's comforting you🥺/

Tomura:

Hosszú napod volt, és miután beléptél a lakásba köszönés helyet csak a konyhába mentél, hogy ihass egy forró teát. Tomurának hamar feltűnt, hogy most más a kedved, már a csöndességedből kiindulva is. Ő a nappaliban feküdt a kanapén, miközben a switch-jén játszott.

"Üdv itthon." dünnyögte miután elhaladtál mögötte, viszont te csak hümmögtél párat. Shigaraki utánad fordult, homlokát enyhén össze ráncolta.

"Na mi a baj?" állt meg a konyha ajtóban, miután utánad ment. Sóhajtottál. Nem akartad őt most a kimerültségeddel zavarni.

"Hosszú napom volt." fogtad rövidre a magyarázatot és feltettél egy teát főni.

"Értem. Hát akkor menj és aludj." parancsolt rád egy vállrántás mellett.

"De meg kell csináljam a teát, ha már elkezdtem." ellenkeztél, viszont ő nem hagyta, hogy ezt tedd.

"Majd én megcsinálom. Na menj." mondta unott hangnemben, te pedig ismét sóhajtottál.

"Ha megint elrontod.."

"Oké, oké, inkább haladj." vágott a szavadba miközben kinoszogatott a konyhából.
­

Dabi:

"Már megint hajnalig dolgozol." lépett be Dabi halkan a közös szobátokba. Érzelemmentes talán már unott hangon beszélt, ahogy oda sétált hozzád az íróasztalhoz. A szobában csak az asztali lámpa égett, nem adott sok fényt, mégis tökéletesen megvilágította a kimerült arcod és a táskákat a szemed alatt. "Tudod eléggé felhúz, hogy amikor haza jövök te még mindig fent vagy." furcsán csengtek szavai, Dabi teljesen karakteridegen mód viselkedett most.

"Szerinted engem nem húz fel, hogy amikor elalszok te nem vagy mellettem?" nem fordultál felé, az előtted heverő papírokkal foglalkoztál. Dabi halkan felnevetett, majd egyik kezével hangosabban rá csapott az asztalra.