Nem teheted ezt velem ° Befejezett °

1.

Az ifjú varázsló az erdőben sétált már egy jó ideje. A hét elején kérte meg Gaius hogy szedjen pár gyógynövényt , ami ki fogyóban van . Pont jól jött ez az ifjú mágusnak, nem akart most a kastélyban lenni . Az eljegyzés volt az oka , Gwen és Arthur eljegyzése . Tudta hogy ez be fog következni ,mégis olyan hamar történt. Örült hogy Gwen végre boldog lesz és persze Arthur is . Mégis nehéz ha azt látja az ember hogy a szerelme mást szeret ... Nem tudta tovább tagadni ezt a tényt magának Merlin. Valahogy bele szeretett a királyba , a barátjába.. annyi  ideje egymás mellett vannak. Végig nézte hogy az idióta hercegből egy erős király válik. Gondolt arra hogy elmegy messze a kastélytól vissza az anyjához, mégis akkor szíve szakadna meg hogy nem lehet Arthur mellett.

Lassan esteledet valahogy mikor Merlin az erdőben van az idő számára megáll . Mintha mindenki felgyorsult volna ő  egyedül viszont egy helyben áll. Vissza kell térnie a kastélyba , éjszaka az erdőben egyedül veszélyes. Másrészt félt vissza menni hiszen senkinek se szólt hogy eljön.. a királynak se bár tudta hogy Arthur nélküle is megvan . Táskáját elő véve lassan, elkezdi név szerint eltenni a gyógynövényeket ügyelve arra hogy ne legyen bajuk. Táskáját vissza zárta majd fél oldalasan magára dobta , földről lassan felállt. Hirtelen kapta el a szédülés mely újra a földre taszította. Fájdalom volt az első amit érez. Hasa felől erős nyilalo fájdalmat  , hasára tekintet ahonnan egy jókora ág ált ki . Furcsállta ,hiszen az előbb még nem volt ítt az ág.

Kezét az ágra helyezte majd lassan kezdte kihúzni testéből ,gondolta hogy majd össze zárja varázslatal a sebet. Órási fájdalom járta át testét de végül az ág kikerült a hasaból , kezét az említett területre helyzete majd varázslatot mormolt. Várta hogy történjen valami de semmi se történt , megijedt hiszem eddig mindig sikerültek a varázslatai . Nem maradhat tovább itt ,így is időt pazarolt a nap már eltűnt az égről és sötétség lett úrrá. Örült magában Merlin hogy nem ment be teljesen az erdő szívébe innen még sötétben is vissza talál a kastélyhoz.

Félelme is elszállt,vagyis attól hogy Arthutól szídást kap, ilyen tájban már Gwenel szokta tölteni idejét. A kastélyhoz érve tudatosult benne hogy éjjel van . Igaz lóval ez az út félóra , ő gyalog volt és sérült is tehát számára sokkal több idő volt ez. Könnyű így bejutni a kastélyba ,ezt meg kell emlitenie Arthurnak . Hiszen így az ellenség is bármikor tud támadni. Egyre nehezebben teszi meg a lépéseket lábai lassan feladják. Nem sok kell ahhoz hogy vissza térjen Gaiuszhoz. Kicsit reménykedet hogy az idős orvos még ébren van . Nagyon aggódott hogy a varázslat nem működött talán lehet el is hagyta. Az ajtóhoz érve lenyomta a kilincsetajd nehezen tolni kezdte az ajtót. Hangos csikorgássall jelezve hogy valaki meg érkezett.

Nehéz volt az ajtó és nem sikerült gyorsan kinyitni...
- Csak tud holnap többet fogsz dolg- szólalt meg egy ismert hang ,viszont ahogy észre vette Merlint rögtön el is hallgatott. A fiú teste eddig bírta erőtlenül eset össze , a király még időben ért mellé hogy elkapja.
- Gyorsan tedd az asztalra ! - szólalt meg az idős orvos.
- Hey Merlin mi történt ?- kérdezte aggódva a király majd megfogta az említett személy kezét,mire a fiú nehezen kinyitotta szemét.
A királyra nehéz majd megszólalt.
-Arthurr - mondta majd szemei újra le csukodta és keze a király kezébe nehezedett.
- Gaius mi a baja mond már !- szólt a király dühösen majd észre vette Merlin hasán a hatalmas sebet .
- Ugye megtudod menteni? - kérdezte sírást elfojto hangon. Az öreg orvos szemében könnyek jelentek meg .. Arthur fejében csak is az járt hogy ez az egész az ő hibája . Nem veszíthet el őt nem veszítheti el .

- Készüljön a legrosszabbra királyom .- mondta majd egy kötést tett Merlin hasára .
- Szólok a többieknek.- mondta majd már el is tűnt az ajtónól , időt se engedve a királynak.

- Merlin ! Ugye tudod hogy nem teheted ezt velem ! Tudod hogy fontos vagy nem mehetsz el mellőlem. - mondta Arthur majd Merlin mellé ült és csak gondoskodott. Az ajtó nyitodására emelte  fel fejét újra . Minden fontos személy ott ált akinek Merlin fontos volt . Lassan mindenki közelebb lépett kettőjükhöz . Gwen Arthur vállára tette kezét, ez egyáltalán nem nyugtatta meg Arthurt.
Furcsállta hogy Gwen érintése eddig mindig nyugtató hatással volt rá most viszont semmi se érzet. Persze azt is tudta hogy a fiú aki előtte fekszik sokkal több érzelmet vált ki belőle. Valahogy az eljegyzés is azért volt mert szeretem a fiút és felejteni akart ,hiszen viszonzást úgyse kapna.

-Istenem , Merlin ! - hallotta meg Gwen síró hangját, mégis szemét az előtte fekvő fiúra helyezte. Mellkasa egyre lassabban mozgott.
- Gaius mi történik? - kérdezte idegesen .
- Felség..- nézet el az idős orvos.
- Mentsd meg ez parancs! Nem érdekel hogyan ! Neki élnie kell ! - mondta a király majd mindenkit ki küldött. N érdekelte őt már semmi csak az hogy a fiatal fiú mellette legyen és éljen.
- Gaius ! Varázslatal meg lehet menteni? - kérdezte mire az említett személy bólintott.
- Tudsz varázsolni igaz? Akkor mentsd meg most! - mondta a király időt se hagyva az előtte álló embernek.
Gaius pár kenőcsöt elő vett majd a sebbre kente kezét felé helyezve,majd varázslatot mormolt. Sok időbe telt de nem adták fel vagyis inkább Arthurt nem engedte ezt . A seb lassan bezárult majd a fiú mintha meg mocant volna.

Szemeit kinyitotta majd Arthur szemével találkoztak mosolyra húzta száját ,mire a király csókkal hintete homlokát .
- Gaius .Tudod...