Bonyolult szerelem

Az utolsó együtt töltött éjszaka

Én: csak azt mondd meg őszintén, hogy jó volt vele? Klaudia: nem akarok erre válaszolni. Én: csak erre válaszolj. Klau: az átlagosnál icipicivel jobb volt de annyira nem. Tessék, most boldog vagy? Én: nem, nem vagyok az. Csak kíváncsiságból. *pár percig még a zuhanyzóban voltunk. Kijöttünk a kabinból, és megtörölköztünk. Klau éppen nézte magát a tükörben én meg hátulról megöleltem.* Klau: mit szeretnél? Én: azt, hogy szeress. Klau: szeretlek. Én: de azt, hogy teljes szívedből. Klau: én úgy szeretlek! *felemeltem és ráültettem a mosógépre* én: még mindig sokkal alacsonyabb vagy nálam. Klau: és az baj? Én: nem, dehogy. *elkezdten csókolgatni a nyakát. Klau levette magáról a törölközőt és szét tette a lábait előttem.* én: zárd össze. Klau: miért? Én: nem szeretnék tőled most semmit. Klau: ez elszomorít. Én: bocsesz. *bementem a szobámba és átöltöztem. Lefeküdtem az ágyra és betakaróztam. Nagyon fáradt voltam. Becsuktam a szemeimet és elaludtam. Fél három lehetett amikor felkeltem. Klau mellettem feküdt. Nagyon aranyosan aludt. A göndör haját simogattam, az arcára puszikat adtam. Magamba szívtam az illatát. Hiányozni fog.
Őt itt fogom hagyni ma. Hat óra múlva már bent kell lennem az irodában. Ez nagyon rossz. De talán mégis jó, hisz most fog kiderülni, hogy mennyire szeret engem. Kell ez a három hét.
Még tíz-húsz percet gondolkoztam, utána vissza aludtam*