*Lefeküdtünk az ágyra, ő ráhajtotta a fejét a mellkasomra.* én: nem hiányzik a férjed? Ő: nem. Nem szerettem. Sőt! Gyűlöltem. Boldogtalan voltam mellette. El kellett játszanom a boldog embert. Mindig bántott. Egy szép szava nem volt soha hozzám. Csak a fiúk miatt maradtam vele. Én: életem. Én mindig itt leszek melletted és sosem hagylak cserben megígérem. Szeretlek. Ő: én is szeretlek. Teljes szívemből. Én: és, miért nem vagy az iskolában? Ő: felmondtam. Most a Zsolt pénzéből élek. Meg ugye ott van, hogy a házat is eladtam. Keresek majd egy másik iskolában munkát. Csak tudod, míg te bent voltál a kórházban nem tudtam koncentrálni a munkámra. Szóval inkább ott hagytam. Jobb ez így most. Nem stresszelek. Csak a fiúk hiányoznak. De, úgymond megszoktam már a hiányukat. Sokat sírtam miattuk. De ez így sokkal jobb nekik. Én: sokat aggódsz értük? Ő: nem is az, hogy aggódok. Féltem őket. Nem vagyok mellettük. Ez olyan anyai ösztön. De jobb így számukra. Én: és miattam aggódtál? Ő: rengeteget. Akkor tudtam, hogy te vagy az igazi. Én: és nem számít, hogy van közöttünk 10 év? Ő: nem. A kor nem számít. Semmivel nem vagyunk rosszabbak mint azok, akik között nincs 10 év. Én: nem is az, hogy rosszabak vagyunk. De mindegy. Én szeretlek. És komolyan. Nagyon nagyon nagyon sajnálom ami akkor történt. Azt hittem ezt megtehetem. De most eszembe se jutna ilyen. Csak te vagy számomra. Te vagy az egyetlen akit szeretek. Teljes szívemből.
Ő: szeretlek.
Én: szeretlek.
YOU ARE READING
Bonyolult szerelem
RandomEz az én történetem, amiben voltam nagyon fent, és nagyon lent. Olyan történt velem ami nem mindennapos. A tanáromról, és rólam szól. Egymásba szeretünk, kaland, kaland után jön és nincs megállás. Tudjuk, hogy nem szabadott volna megtörténnie, de mé...
