Bonyolult szerelem

Szia Kinga

Én: nem akarunk elmenni valahova? Ő: akarjunk? Én: ha szeretnél akkor akarjunk. Ő: és mi lenne, ha ma egész nap itthon lennénk? Én: nekem az is jó. De azért én elmennék valahova. Ő: jó, akkor menj el, nem érdekel. Én: mit kell hisztizni emiatt. Ő: semmit, csak nem értelek. Én: mit nem értesz? 2 hónapig voltam kómában, nincs kedvem itthon lenni. Ő: mondom, menj el. Szia. *befordult a fal felé. Megfogtam a ruháimat, a cipőmet és elmentem. Bevágtam az ajtót, és felöltöztem míg vártam a liftet. Sétáltam haza, közben arról a balesetről gondolkoztam. Azért történt meg mert összevesztünk. De nem izgat a dolog. Úgyis ki fogunk békülni. Ballagtam haza és szembe jött velem Kinga. Kinga még általánosban volt az osztálytársam, legjobb haverok voltunk.* én: sziaaa. Ő: heló. Ismerlek? *mosolyogva mondtam*: Kádár Márk vagyok. Ő: úristen, szia *nyakamba ugrott* te jó ég milyen régen láttalak. Mi van veled? Én: nagyon sietsz, vagy megihatunk valahol egy kávét vagy akármit? Ő: nem sietek, gyere menjünk. Én: és, hogy-hogy itt vagy? Ő: visszaköltöztünk ide. Anya itt kapott állást. Én: ez szuper. Akkor majd sokszor találkozhatunk és behozhatjuk a lemaradásokat. Ő: az biztos. Nagyon megváltoztál. Én: jó értelemben? Ő: igen, igen természetesen. És én? Én: te meg ugyanolyan maradtál. Ugyanolyan gyönyörű mint akkor. Ő: jajj de édes vagy. *megfogta a kezemet* mi a baj? Én: semmi. Ő: tudom, hogy baj van, meséld el. Én: inkább menj be. *bementünk a kávézóba, és leültünk a leghátsó asztalhoz*