Bonyolult szerelem

Rosszkor, rossz helyen

*beléptünk az ajtón, és egyből a nyakamba ugrott Bogi, a volt csajom.* Bogi: jó reggelt édes, hiányoztál. *nem tudtam Bogira figyelni, hisz csak Klaudia járt a fejemben. Belenéztem a szemébe és láttam a szomorúságot. Láttam, hogy rosszul esik neki, hogy Bogi a nyakamba ugott* Én: szia, de nem vagyok az édesed, szóval légyszives kopj le. Bogi: jó, na ne légy durcis. Én: nem vagyok az, csak egyedül akarok lenni. *azzal a lendülettel felmentem a lépcsőn, arra várva, hogy Klau is jön utánam. De nem jött. A lépcsősor aljában beszélgetett a tesi tanárral. Vártam már 3 perce, de nem jött, ígyhát vissza mentem Bogihoz. Éppen leültem a padra, láttam, hogy elindult felfele Klaudia. Gyorsan mondtam Boginak, hogy mindjárt jövök, csak köszönök a Levinek és megbszélek vele valamit. Gyorsan felpattantam és utolértem a Klaut a lépcsőn és megfogtam a kezét, jelezve, hogy Bogi nekem nem számít. De elhúzta a kezét.* Én: sajnálom, hogy a nyakamba ugrott. Ne haragudj. Ő: miért haragudnék? Nincs közünk egymáshoz. *Annyira fájt, hogy ezt mondta, üvölteni tudtam volna. Megfordultam és visszamentem Bogihoz. Megölelt és nem tudom miért de jól esett. Egész nap, szarul éreztem magam, de Bogi azért próbált felvidítani. Több-kevesebb sikerrel. 7. óra után bent maradtunk, hogy a sok szemetet végre kidobáljam a szekrényemből. Ígyhát felmentünk a második emeltre és elkezdtünk kipakolni mindent. Végig hülyéskedtük Bogival az egészet, végre nevettem is. Jó volt. Láttam, hogy Bogi az ablakon néz ki így hát oda osontam mögé és a derekánál átkaroltam. Hallottam, hogy jön valaki de nem foglalkoztam vele. Bogi megfordult és megcsókolt. Ott, abban a pillanatba magamévá akartam tenni. De hallottam , hogy a lépések egyre hangosabbak. Megfordultam, és a Klaudia volt az...