*Felkeltem reggel hatkor, felöltöztem, megreggeliztem és elindultam autóval a suliba. Hallgattam a rádiót és csak vezettem. Nem éreztem jól magam. Beértem az iskolába és bementem az öltözőbe, mert az első óra tesi volt. Felvettem a foci cipőm a nacit meg az atlétát és rohantam le a büfébe, hogy vegyek vizet meg valami szendvicset. Mentem le a lépcsőn, a telefonomat nyomkodtam és belementem valakibe és lejtette a papírjait, ezért gyorsan lehajoltam, hogy felvegyem, közben mondtam*: ne haragudj. Akibe belementem: semmi baj. *tudtam, hogy a Klaudia az, megismertem a hangját. Felszedtem a papírokat és belenéztem a szemébe, és kérdeztem*: hogy vagy? Ő: kössz, hogy felszedted a papírokat, szia.*akart elmenni, de a karját megfogtam és visszahúztam magamhoz.* én: beszélnünk kell. Ő: semmit nem kell csinálnunk. Én: kérlek. Ő: nem éri meg rád pazarolni az időmet. A válaszom az volt, hogy: igazad van. De mindenkinek jár egy második esély. Ő: nem vagy fontos nekem. Nem pazarlom rád az energiámat. Én: mégis itt vagy most, és nem mész el. *olyan gyorsan rohant el, hogy reagálni se tudtam... Egész nap a földrajz órára vártam, hogy láthassam, hogy halljam a hangját. Szünetekben Bogival beszélgettem, de semmi jelentősége nem volt, csak idő elütés célból dumáltam vele. Tudtam, hogy Neki is meg kell mondanom valamikor, hogy nem akarok tőle semmit. De végre elkezdődött az 5.óra. Földrajz. Bejött és le se tudtam róla venni a szemem. Gyönyörű. Többször is rám nézett hosszú másodpercekre. Tudtam, hogy szeret. Vagy ha nem is szeret de jelentek neki valamit. Óra végén beszélek majd vele. Mar csak 8 perc volt vissza az órából és jött egy levél Bogitól. Ez állt benne: holnap jössz buliba? Visszaírtam és azt válaszoltam, hogy igen megyek. Vége lett az órának, mentem Klauhoz. Mindenki kiment, csak ketten maradtunk bent a teremben.* én: mit tegyek, hogy szóba állj velem? Ő: hívj meg kávézni. Én: csak ennyi??? Ő: igen. Én: akkor megveszem neked a Föld egész kávéját. A válasza: hetedik óra után a tanári előtt. Én: ott leszek. *megfogtam a derekát és a szemébe nézten és közben azt suttogtam, hogy köszönöm. *kimentünk a teremből és már annyira vártam, hogy elteljen az a két óra, hogy az hihetetlen. Annyira boldog voltam. Kiugrottam a bőrömből. Bogi kérdezte*: minek örülsz ennyire?:D én: semminek:))
*letelt az a 120perc és mentem is a tanári elé...:)*
YOU ARE READING
Bonyolult szerelem
RandomEz az én történetem, amiben voltam nagyon fent, és nagyon lent. Olyan történt velem ami nem mindennapos. A tanáromról, és rólam szól. Egymásba szeretünk, kaland, kaland után jön és nincs megállás. Tudjuk, hogy nem szabadott volna megtörténnie, de mé...
