Bonyolult szerelem

Álmatlan éjszaka

*Edzettem sötétedésig és vissza mentem a lakásba. Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Megnéztem a telefonom, de nem hívott, egy sms-t sem küldött. Úgy döntöttem, hogy felhívom. Kétszer megpróbáltam, de nem vette fel. Pár perc múlva hívtam mégegyszer. Végre felvette.* ő: szia, mondd! Én: csak annyi, hogy szeretlek és nem akarok úgy lefeküdni, hogy rosszban vagyunk. Ő: ja, semmi *férfi hang hátulról: gyere vissza* én: ki volt az? A háttérben. ő: ja, senki. Na megyek, szia. Én: várj. Ő: sietek. Puszi. Én: hello. *lefeküdtem és csak azon tudtam gondolkozni, hogy miért van nála férfi. Ki ő? Mit akar? Mit csinálhatnak? Megcsal? Nem. Nemhiszem. Ő nem olyan típus. Ajj de ki az és mit akar. Megőrülök. És mi van ha megcsalt? Abba belehalnék. Nyugi, Márk. Nincs semmi. Csak ismerősök. Max jó barátok. Semmi sincs köztük. Ne aggódj. Próbálj meg aludni. Szeret. Nem csalna meg. Hajnali kettő-három körül sikerült végre elaludnom. Felkeltem hétkor. Nem bírtam ki, hogy ne menjek el hozzá. Felöltöztem, rendbe szedtem magam és elmentem. Bementem a lépcsőházba, fel hozzá, és kopogtam. Jó hangosan. Kinyitotta végre az ajtót és rám nézett megdöbbenve* ő: te mit csinálsz itt? Én: bemehetek? Ő: őőő. Igen, csak várj egy kicsit. *becsukta az ajtót, de hallottam, hogy mondja annak a valakinek: bújj el!*