A Neptunusz könnye kénytelen kikötni a legközelebbi szigeten, a hajóskapitány aggodalmai pedig a hullámok magasságával vetekednek. A sellők földi paradicsomát sikerült kifognia lehorgonyzásra, és bár gyermekkora óta titkos vágya, hogy szirént láthasson, nem nyugtatja meg a tudat, hogy az egész legénységét fenyegetik a gyönyörű és veszedelmes lények. Nem akarja hallani a tenger mélyéről jövő dallamokat, kockáztatva, hogy hullámsírba veti magát általuk, de a Hold szövetkezik a napsugarakkal, és mire a tenger a hajnalt mossa, a kalózkapitányunk önként - és dalolva, de leginkább is dalt hallgatva - vállalja a kockázatot.