Előbb utóbb minden megszűnik létezni. Ez a dolgok rendje, így működik az idő. Ez az élet rendje. De Ellie Baker sosem volt a valóság része. Ő mindig a valóság és a képzelet varázslatos határán lebegett. Mintha... sosem lett volna valós. Ellie Baker maga volt az Élet. De minden embernek megadatott egy idővonal, mely egy ajándék, amit hálából a lehető legértékesebben kell eltöltenünk, ahogy ő mondta. Mindenkinek lejár egyszer az ideje, ezzel én is tisztában voltam. Csak hogy nem gondoltam volna, hogy az övé idő előtt véget ér. A világ még nem állt készen arra a csodára, amit Ellie Baker jelenthetett volna. A világ legfényesebben ragyogó csillaga végleg kihunyt. Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, mielőtt még el tudnánk intézni, mondani, ami fontos. Egyszerűen elmúlik. Elment. És maga után hagyta a számára legfontosabb dolgot. Engem. Jonathan Kane-t. Megérintett azzal a csodával, ami benne volt, lehetővé tette hogy a világ egy másik arcát láthassam. Most pedig elment. Ellie Baker elment. És sose fog visszatérni. Hogy ki is volt ő? Az szavakkal leírhatatlan. De azért én megpróbálkoznék vele.