How I met Ellie Baker

NYOLCADIK

- Megfulladok. - suttogtam, magam elé meredve - Úgy érzem... már nem élek. Csak létezem.Megbénít. Megbénítja az egész testemet, minden porcikámat. Feszít, szorít, széttép belülről egyszerre. Úgy érzem mozdulni sem bírok. Mert minden mozdulat, minden lélegzetvétel egyre nehezebb. Néma könnyek. Néma sikolyok. Néma segélykérés, amit senki sem hall. Néma szenvedés, amit senki sem lát. A világ legpusztítóbb fájdalma ez. Mert nem tehetsz ellene semmit. Benned van, belülről próbál meg teljesen megfojtani, akárhogy is próbálkozol, ellene nem nyerhetsz. Érzed ahogy szétárad a testedben, a mellkasodból. Majd az apró repedések egyre mélyebbek lesznek. Szinte érzed, ahogy a kés éle végigszalad a vonalakon, a fájdalom egyre erősödik. Szorít. Feszít. Nyom. Lüktet. kétségbeesetten próbálnál menekülni, de előle nem lehet. Ott van benned. És nem akar távozni. Mert neki szüksége van rád.Érzem, ahogy egyre inkább küzdök, egyre gyengébb leszek. Érzem, ahogy lassan elhalnak a néma sikolyok, mert azok is nehezemre esnek már. Csak fekszem, és némán tűröm. Mintha megállás nélkül rugdosnának, mintha késsel döfnének a mellkasomba, minden egyes lélegzetvétel során.Fáj. Egyszerűen fáj. Az élet legapróbb dolgai. Mozzanatai. Dallamai. Minden, ami eddig a boldogságot, a fényt jelentette. Most mintha mindenre szürke köd borult volna. - idegesen markoltam a kezemben lévő párnába, a sötétkék pingvinesre, amit Ellie adott nekem - Te is éreztél már így? - néztem fel, Patrickre, a kis axolotl- ra. A fehér állat a vízben úszkálva figyelte a monológom, majd válaszul száját kitátotta hogy egy kis légbuborék formájában távozzon a véleménye a hallottakról. 

- Persze hogy nem, hisz csak egy nyamvadt vízi micsoda vagy... - dünnyögtem és hátradőltem az ágyon. Az ágynemű már rettentően gyűrött volt, a szoba polcain kezdett felgyülemleni a por, és az ablakot se nyitottam ki egy ideje, így mások számára kellemetlen fülledt szag töltötte be  a teret. Én viszont örültem neki. Mert ha ez nem lett volna, mindenütt Ellie illatát éreztem volna. Már idejét sem tudom, mennyi idő telt el... azóta.  A napok már nem az életről, vagy a túlélésről szóltak. Nem volt se rossz, se jó. Csak voltam. És ez volt a legrosszabb az egészben. A napok csak teltek, én pedig képtelen voltam élni. De meghalni sem mertem. Élni akartam. Minden erőmmel. Csakhogy Ellie-vel. Nélküle azonban... 

- Ő egy angyal volt az élet küszöbén. - hallottam Marla hangját. Mikor is mondta ezt a nővérem? Lehunytam a szemem, és próbáltam visszaemlékezni, de ahogy rátelepedett a sötétség, egyből magam előtt láttam azt a hatalmas, sötét dobozt, (én csak így emlegettem a koporsókat) amiben Ellie-t végső nyughelyére emelték. Láttam magam előtt a fehér liliomokat, Ellie kedvenc virágait, amint a fekete fára hullanak. Semmi rózsa. Aki rózsát hozott, kidobattam. Ellie nem szerette a rózsát. Ő ennél különlegesebbet érdemelt. Ahogy a fehér világok a koporsóra hullottak, mintha megszűnt volna körülöttem a világ. Semmit és senkit sem hallottam, csak a mellettem álló nővérem hangját.

- Ő egy angyal volt az élet küszöbén. - mondta.

Dühösen felnyitottam a szemem, és messze hajítottam a párnát. Azt hinnétek, hogy mindig szomorú vagyok. Hogy szenvedek. De valójában naponta vagy óránként más érzelmek rohannak meg. Mintha egy hurrikán ragadott volna magával, mindig hozzácsapva valamihez. 

Tudjátok mi rosszabb a fájdalomnál? Nem érezni semmit. Amikor nem találsz okot rá, hogy felkelj. Hogy mosolyogj. Hogy élj. Hogy meghalj. Csak létezel, és képtelen vagy sírni. Képtelen vagy dühöngeni. Képtelen vagy érezni. Fájdalmat vagy akármi mást. 

- Megfulladok. - suttogtam erőtlen a plafonra meredve. Remegve lehunytam a szemem, és úgy éreztem, a rám törő pánik elárasztja a testem, és addig szorítja a torkom, amíg lehet, és levegőt kapok. Vajon eddig is ilyen nehéz volt minden? Nehéz volt felkelni, hagyni, hogy a boldog álomvilág köddé váljon. Nehéz volt elindulni, emberek közé menni, és ilyen nehéz volt eddig is mosolyogni? Eddig is ilyen nehéz volt egy boldog emberre nézni? Miért okoz szenvedést az élet alapvető dolga, mint az evés, a lélegzés, vagy egyszerűen a puszta létezés?

- Nem ezt érdemeltük. - néztem a pafont, miközben a kintről beáramló apró fénysugár megvilágította azt - Nem akartam még ennyire soha semmit. Csak téged. 

- Tudod mit mondanak. - hallottam Ellie hangját. Szinte láttam magam előtt, ahogy a kedvenc Beatles -es pólójában ücsörög az ágy szélén. És engem néz. - Ha szeretsz valakit, engedd el.

- És ha ő is szeret, visszajön. - suttogtam, a lány tökéletes, fehéren aranyló körvonalait néztem. Az egyetlen, kintről beáramló fénysugár csak őt világította meg. Mást nem is volt érdemes. Nem tudtam hogy álmodok. Vagy csak a képzeletem játszik velem. Vagy a ma ledöntött vodka. Vagy csupán csak megőrültem. De szinte láttam őt. És a fejemben ott keringtek a szavai. - De te nem jössz vissza. 

- Sosem mentem el. - felelte, és elfordult, az akvárium felé, hogy a hátát lássam. Meg akartam érinteni. Érezni akartam. De féltem hogy az ujjaim csak a levegőbe markolnak, vagy egyszerűen felébredek.

- De nem is vagy itt... - suttogtam - gyűlölöm hogy mindenki azt mondja, hogy "Ellie benned él tovább" . Vagy hogy jobb helyre került. Hogy odafenntről figyel. Áh, és ez a kedvencem... - nevettem fel szárazon - Hogy Isten meglátta a legszebb rózsát a Földön, és leszakította, hogy magával vihesse a mennybe. 

- Nem szeretem a rózsát. - felelte elgondolkodva.

- Te nem vagy rózsa. - csóváltam meg a fejem - nincsenek tüskéid, amikkel fájdalmat okozol. 

- Nincsenek. - mosolyodott el szomorúan - de a liliom is mérgező. - fordult felém - Nem veszi ugyan véred, de meg tud sebezni. Bellül.

- Érzem. - feleltem elcsukló hangon, és remegve lehunytam a szemem - Nem tudom, meddig bírom ezt, Ellie. Képtelen vagyok elengedni téged. Képtelen vagyok nélküled élni. A világ olyan... üres lett a számomra. Mit tegyek, Ellie? - felnyitottam a szemem, s felültem, de a lány nem volt sehol. Csak én, a gyűrött ágynemű, a sörös és pizzás dobozok. És egy újabb nap, Ellie nélkül. ..

KÖSZÖNÖM A TÜRELMET, MANÓK, SAJNÁLOM HOGY NEM TUDTAM HAMARABB RÉSZT HOZNI DE ELKEZDŐDÖTT AZ EGYETEM ÉS ETE 8 IG ÓRÁM VAN :( DE IGYEKSZEM :3